Sziasztok! Itt az új rész! Csütörtökön jön a kövi! Jó olvasást!😘💖

Hell és Aiden nem is sejthette, hogy valaki, és nem Mint volt az, kihallgatta a beszélgetésüket. Egy ember... vagy talán egy sárkány guggolt a konyha ablak alatt. Kitűnően hallott mindent. Bosszantotta a felfedezés, hogy ő nem vette észre, amit Aiden kiszúrt. Teljesen haszontalannak érezte magát. A beszélgetés végén odébb ment, majd felállt. Lilás rózsaszínű haja megcsillant a fényben, majd az ujjaiból apró zöld fonalak röppentek ki és a föld felé vették az irányt. A lány talpa alatt egy óriási lapulevél jelent meg, ami a levegőbe emelte őt. A lámpák fényeiben jól látszódott az arca. Orchidea volt az. Nem volt döbbent, nem zavarta a tény, hogy Aiden Mint testvére, amit ugyebár csak most tudott meg, hogy követte a két lányt hazafelé. Viszont az ismeretlen osztálytárs, aki titkolja a kilétét, annál inkább aggasztotta. Tudta, hogy akárki is az, csak bajt hozhat. Túl sok sárkány van az iskolában, elég neki az is, akikről tud, nemhogy legyen még egy, akit senki sem ismer! Főleg, ha Aidennek igaza van és tényleg a szellemsárkány garázdálkodik az iskolában. Ami egyébként kicsit sem lenne meglepő, hiszen főleg ottani tanulók változtak bábbá. Úgy gondolta, hogy a helyzet kezd megfoghatatlanná válni. Tudta, hogy minél hamarabb cselekedniük kell, mert egy idő után feltűnik majd pár szülőnek, hogy a gyereke nem tért haza iskola után. És utána is nézett, hogyan tudna a hercegnő segítségére lenni: tudja, hogy a kristálysárkányt keresik, elég kevés sikerrel. Információkat akart róla gyűjteni, ezzel is előrébb hozva a keresést. De ehhez szüksége volt valakire, aki akar és tud is neki segíteni.

Orchidea szemszöge:

Reggel, mikor bementem a suliba, nem mentem fel az osztályomba. Megálltam a lépcsőfordulóban, hátha szerencsém lesz és a célszemélyem még nem érkezett meg.
Minimum ötven olyan ember ment el mellettem, akinek nemhogy a nevét nem tudom, de még nem is láttam a suliban, pedig tuti ide jártak eddig is! És már ott álltam egy ideje, mire felbukkant az, akit vártam: egy sötétbarna, már-már fekete hajú lány lépett be az ajtón. Terepmintás kabátot viselt és egy egyszerű farmert, bakanccsal. Világoskék szeme már távolról is jól látszott. Elindult felfelé a lépcsőn, szerencsére egyedül, mert arra nem gondoltam, hogy ha együtt jött volna valakivel, nem tudtam volna elmondani neki a tervemet.
Mikor elment mellettem megragadtam a kabátja ujját és behúztam a sarokba, hogy ne sogorják el az emberek.
- Öhm...- nézett rám furcsán.- Helló...
- Szia, Meg. Emlékszel még rám?- kérdeztem tőle. Láttam, hogy elgondolkodott, de végül bólintott.
- Igen. Orchidea- elmosolyodtam.
- Remek! Szükségem lenne a segítségedre...- oldalra néztem. Az emberek egy pillanatra sem álltak meg a lépcsőn. Azaz nem jelentett veszélyt, hogy esetleg meghallják, amit mondunk, hiszen úgysem tudnák összerakni a képet.- Amint már tudod, van a szellemsárkány...- ekkor elbizonytalanodtam. Mi van, ha mégis hallják... Jó, tudom, hogy hallják, csak... Mi van, ha pont egy olyan részletet hallanak ki, amit nem kéne...- A továbbiakban csak Sz. Előfordulhat, hogy itt van az iskolában. És az is, hogy pontosan tudja, kik vagyunk...
- Emlékeztetnélek, hogy rólam már tudja- mondta kissé kínosan.
- Ja, igen... Bocsi- húztam el a számat, majd a fülem mögé tűrtem a hajam és folytattam.- De Sz mindannyiunkról tudhat, talán többet is, mint szeretnénk... Jó, nyilván nem szeretnénk, hogy bármit is tudjon, de érted, nem!?- Magnesia bólintott.
- És mi a lényeg?- kérdezte kicipzározva a kabátját, amiben kezdett melege lenni.
- Emlékszel, azt is mondtuk neked, hogy le lehet győzni!
- Igen. A kristálysárkány képes rá- mondta, mire behúztam a nyakam.
- A továbbiakban hívjuk K-nak, rendben?- mosolyogtam kínosan.- A lényeg, hogy senki nem tud róla semmit, csak azt, hogy ezer évente van egy és szerencsénkre éppen él... A probléma az, hogy...
- Hogy hol, ki, merre- fejezte be.- És mit akarsz csinálni? Megkeresed?
- Lényegében igen. De először nyomokat keresünk. Sárkányokat faggathatnánk ki... Kérdezhetnénk meg kedvesen, hogy tudnak-e róla valamit. Szokások, jellegzetes kinézet, esetleg életkor, ilyesmi- magyaráztam.
- De ezt miért nem csinálja a hercegnő?
- Nem tudom!- mondtam őszintén.- Keményen harcol, új dolgokat tanul, de elfelejtette a lényeget...
- Akkor miért nem szólsz neki?- kérdezte. Jogos volt, hiszen nem az én dolgom. De úgy éreztem, segítenem kell.
- Mert...- akadtam meg.- Te nem érzed úgy magad, mint egy vadnyúl a csatamezőn? Hogy ott vagy, élsz, harcképes lennél, de nem érsz semmit és csak elbújni tudsz!?- Meg lesütötte a szemét.
- Jó. Mit akarsz csinálni?- adta meg magát. Diadalittasan elmosolyodtam, majd beavattam a tervembe:
- Egyszerű. Ahány sárkányt csak ismerünk, vagy véletlenül találkozunk vele, megkérdezünk, hogy mit tud róla. Kezdhetjük a családunkkal. Megkérdezhetnénk őket együtt, hogy minden kérdést feltehessünk, amit csak lehet!- Magnesia helyeselt.
- És ezt titokban akarnád csinálni?- kérdezte.
- Igen. Lehetőleg a hercegnő tudta nélkül- bólintottam.
- És mi van, ha a hercegnő észre veszi? Mert egy idő után rá fog kérdezni, mit csinálunk, nem gondolod?- elmosolyodtam.
- Persze, ez előfordulhat. Ezért kell nekünk egy, fedőnév.
- Egy mi?
- Egy... Egy ilyen csapatnév, tudod! Az akció fedőneve!
- Jó és mire gondoltál?- kérdezte.
- Még semmire... De lehetne egy rövidítés! Anyukám imádja a rövidítéseket- emlékeztem vissza arra, hogy miket mesélt anya a MEM-ről, ami a második emeleti mosdót jelentette. Ott tartottak ,,gyűlést" a sárkánylányok.
- És minek a rövidítése legyen?- gondolkodott el.- Kristálysárkány Kereső Akció?
- Nem jó, a KKA nem hangzik olyan jól...
- Akkor?
- Legyen benne a nevünk is, meg a célunk is.
- OÉMKK- próbálkozott.- Ez szerinted jobb?- kérdőn néztem rá, mert nem értettem a jelentését.- Orchidea és Magnesia Kristálysárkányt Keres.
- Ez tényleg jó, de variáljunk kicsit- mosolyodott el.- Legyen csak Mokk. Magnesia és (ami ugye csak kötőszó, azaz nem kell, hogy benne legyen) Orchidea Kristálysárkányt Keres.
- Akkor legyünk Mokk- egyezett bele.- És mit fogunk csinálni először?
- Vagy ma, vagy holnap gyere át hozzánk, nálunk ki tudjuk faggatni az anyukámat. Aztán majd nálad folytatjuk- mondtam. Meg belement. Azt mondta, szól az anyjának és ma átjön hozzánk.
Így kezdődött Helia hercegnő titkos nyomozó csapatának története. Szellemsárkány, még most tedd, amit tenni akarsz, mert a terveidnek lőttek, ha a természet közbeszól!