Sziasztok! Itt az új rész! Egy hét múlva ugyan így csütörtökön jön a kövi. Jó olvasást!💖😘

Orchidea szemszöge:

Miután hazakísértem a hercegnőt, visszamentem a suliba. Nyugodtan hagytam ott, mert tudtam, hogy jó kezekben lesz.
Bent bekopogtam anya irodájába, majd bementem.
- Szia, Törpe. Mi újság?- köszöntött vidáman. Azóta hív törpének, mióta megszülettem. Elsősorban azért, mert van egy álnevem, a Viola, ugye. És nem tudja, hogy Violának vagy Orchideának hívjon-e, ezért inkább csak Törpének szólít.
- Szia. Átjöhet délután az egyik barátnőm?- kérdeztem.
- Persze, miért ne- mosolygott.- Ha akarod, akkor később megyek haza, hogy ne zavarjam a beszélgetést.
- Dehogy- vágtam rá, kicsit talán túl gyorsan is.- Jó lenne, ha te is ott lennél.
- Hát, rendben. De ismételten megjegyzem: nem tudok rajtad kiigazodni, te gyerek- sóhajtotta kedvesen. Na igen. A kiismerhetetlensége átragadt rám valamilyen szinten. Nem mindig beszélek egyértelműen és csak akkor indoklok, ha megkérnek rá, ezért mások gyakran nem értik, miről beszélek.

Délután Magnesia és én együtt indultunk a házunk felé. A buszon ránéztem és az jutott eszembe, hogy mennyire különbözünk egymástól. Meg egy zárkózott, magának való lány. Terepszínű kabátot visel, amit én ki nem állhatok. Tekintete rideg, de kimért és céltudatosságot sugall. És én... Én szeretem a társaságot, de a legfontosabb az, hogy segíthessek a hercegnőnek. Nem ismerem jól Meg-et, de tuti, hogy kedvesebb is vagyok nála. Emellett ha valaki ránk néz, azt látja, hogy ő a fekete, én meg a fehér. Mint Jin és Jang. Ezért fogunk jól együtt dolgozni.
- Hé- fordult felém hirtelen.
- Mi az?- zökkentem ki a gondolataimból.
- Tudod mi a baj a Mokk-kal?- kérdezte, mire megráztam a fejem.- Hogy rá fognak kérdezni a jelentésére, ha meghallják. És mit mondunk, ha ez megtörténik?
Elgondolkodtam. Igazából teljesen igaza volt, hiszen ha valami nem értelmes mások számára, érdekelni fogja őket, hogy nekünk hogyan és miért az.
- Van jobb ötleted?- kérdeztem.
- Hát persze- húzta el pimaszul a száját.- Mokka.
- Mi az A?
- Magnesia és Orchidea Kristálysárkány Kereső Akciója- kénytelen voltam belátni, hogy Meg ötlete sokkal jobb, mint az enyém.
- De erre miért ne kérdeznének rá?
- Mert a mokka egy kávé! Azaz értelmes szó. Azt hiszik kávézni megyünk... Vagy ilyesmi- vont vállat, amivel nem győzött meg teljesen.
- És...
- Mit és?- nézett rám furán.- Érthető szó! Jó álcának, nem? Vagy az én ötletem már nem is jó- kérdezte felháborodva. Majdnem azt válaszoltam, hogy ,,nem én mondtam", de még időben rájöttem, hogy megsértődne.
- Ilyet nem mondtam- közöltem.- Nem kell rögtön vádaskodni.
Meg felsóhajtott.
- Bocsánat. Az osztályomhoz vagyok szokva- vont vállat, mire elmosolyodtam.
- Én nem vagyok az osztálytársad- mondtam, mire felnevetett.
- Ez is igaz!
A busz a házunk előtt állt meg. Magnesia tátott szájjal bámulta a kis kertes házat.
Na igen, elég takaros kis kéglink van. Két emeletes, de kell is, mert egy emelet kicsi lenne. De amint kicsit később kiderült, a púder színű házon döbbent meg.
- Ez egy Barbie palota!- közölte még mindig bambán.- Az államat a buszon hagytam!
Felnevettem, majd kinyitottam a kertkaput, átmentem a pici kerten, majd a zárba raktam... Raktam volna a kulcsomat, de a zár már nem volt ott. Ugyanis az ajtó kinyílt.
- Itt szellemek is laknak?- kérdezte döbbenten Meg.- Vagy a Barbie-k nyitották ki az ajtót?
- Sosem unod meg, igaz- sóhajtottam, mire egy fej jelent meg az ajtóban.
- Soha- vigyorgott a képembe a bátyám.- Ki a barátod?- kérdezte Meg-re nézve.
- Meghan, avagy Magnesia Smith- nyújtotta ki a kezét a tesóm felé.
- Örvendek, Mi Lady! Simon Jackson- mondta, majd megragadta Meg kezét és nyomott rá egy puszit. Szegény lány egy pillanatra úgy meglepődött, és olyan zavarba jött, hogy azt hittem nem fog bejönni, hanem elszalad. Szerencsére nem így történt.
- Én is örvendek. Azt hittem, hogy Ken Barbie pasija, nem a bátyja- vont vállat flegmán. A bátyám döbbenten nézett a lányra. Hát, igen. Ő a nevetgéléshez és a hajcsavargatáshoz van szokva.- Mi a program?- fordult felém Meg.
- Hát... Amígy anya haza nem ér, akár Simonnal is beszélgethetünk- ajánlottam fel. Magnesia nagyon húzta a száját, de bólintott. Igen. A Mokkának mindent meg kell tudnia, amit mások tudnak... Mondjuk a bátyám agyiszintjét nézve nem sok újat fogunk megtudni!
- Ó, tehát lesz társaságom- mosolyodott el a bátyám.
Átmentünk a nappaliba, ami egy komplett könyvtár. A kanapé mögötti fal egy hatalmas könyvespolc. A kedvenc részem a lakásban. Meg-et is lenyűgözte, de őt inkább a polc, mint a rajta lévő könyvek.
- Hihetetlen! Ilyet én is akarok... Csak nem könyveket raknék rá!- majd mutogatni kezdett- Ott lennének a tankönyveim, ott a szerszámaim, ott a laptopom...
- Vannak saját szerszámaid?- keltette fel a bátyám érdeklődését.
- Igen. Apukám szerint követnem kell az álmaimat, ezért megkértem, hogy vegyen nekem szerszámokat- bólintott Meg továbbra is a polcot vizslatva.
- Miért?- kérdezte Simon.
- Mert autószerelő akarok lenni- mondta. Megdöbbentem, mert nem néztem volna ki belőle, hogy érdeklik az autók.- És építeni akarok egy olyan autót, ami tud repülni- tette hozzá.
- Repülő autó? Mégis hogy tervezed?- mosolyodott el a bátyám gúnyosan.
- Ha még nem jöttél volna rá, sárkány vagyok- kezdte Magnesia.- Épp ezért tisztában vagyok vele, hogyan tud repülni egy ember. Akkor miért ne tudnám megoldani, hogy tudjon repülni egy gép!?-mosolyodott el lelkesen.- Lehet, hogy nem lesz könnyű, de egy nap sikerülni fog!
- Tökmag- nézett rám a bátyám.- Eddig miért nem voltak ilyen barátnőid?- vigyorodott el. Csak a szememet forgattam.
- Figyelj, Simon, nem azért vagyunk itt, hogy Meg-et zaklasd- oltottam le a tesóm.
- Meg?
- HAnem azért- vontam újra magamra a figyelmet,- hogy segíthessünk az aranysárkánynak!
- Miben?- vonta fel a szemöldökét.
- Hogy megtaláljuk a kristálysárkányt! Az ellenségünk egyetlen ellenfelét!- magyaráztam.
- Azt mondtad, kristálysárkányt?- értelmezte. Bólintottam. A bátyám mereven nézett maga elé, majd felkapta a fejét és megszólalt:

Kristálysárkány, szent legenda,
Kit ezer éve ismertek,
Kit gyémántnak hatalmával
Soha le nem verhettek.
De egyedül mit sem ér,
Kell segítség, így helyes.
Lágy szív kell, mert mit ér
A szép tál, ha üres?

Lesz majd egy, kit fájdalom
És sötétség elragad,
S a harmadik lesz az talán,
Ki megleli a kiutat,
Az ajándékot elveszi
Megteszi, mi elmaradt,
Ami felett az új esély
És az idő elhaladt.

Döbbenten pislogtam az elhangzottak után. Nem igazán tudtam hová tenni a jóslatot.
- Te... Milyen sárkány is vagy?- kérdezte kicsit megzavarodva Magnesia.
- Kősárkány- felelte Simon.- Az éjsárkány felettese. Az egyik éji mondta nekem, nem is olyan régen ezt a jóslatot és megjegyeztem, mert gondoltam, hogy fontos lehet.
- Ezt nekem miért nem mondtad?- kérdeztem döbbenten.
- Nem kérdezted- oltott le.
- Honnan tudtam volna?
- Miért én honnan tudtam volna, hogy érdekel?- dobta vissza, mire lesütöttem a szemem. Igaza volt.
- És most mi lesz?- kérdezte Meg.
- Megpróbáljuk megfejteni a jóslat nagy részét, aztán elvisszük a hercegnőnek!
- De miért nem viszitek el neki most?- kérdezte Simon.- Nem az van, hogy ez fontos...- fogalmazta meg Simon stílusban.
- Nem! Vagyis fontos, de ez a mi dolgunk. A hercegnő most amúgyis beteg! Addig nem megyünk hozzá, had pihenjen! Majd mikor már jobban lesz, meglátogatjuk és akkor visszük el hozzá a jóslatot. Ellenvetés?- szerencsére mind egyet értettünk abban, hogy hagyjuk pihenni Helia hercegnőt. Ez a jóslat amúgy is kemény meló lesz és azzal, hogy elvisszük neki, nem segítenénk eleget, mert az értelmét nem tudnánk, de ha úgy visszük el hozzá, hogy már tudjuk, miről szól, akkor Helia dolga már nem lesz nehéz... Mondjuk nem épp az eredeti terv, de... Jó lesz ez, csak más, mint gondoltam. Még egy kis információ Meg szüleitől és sínen vagyunk!