Amikor már szilárd talajt éreztem a lábam alatt  elngedtem a fiuk kezét. Egy virágos réten voltunk. A rét közepén egy fényes fehér palota állt.
-Itt fogsz lakni.-mondta egyszerűen Maxim.
-Óóó...hisz ez gyönyörű.-döbbentem le.
-Egykor itt élt Angelica is.-magyarázta Adam.-Mennyünk be,már biztos fáradt vagy.-mondta.

Ám alig mondta ki ezeket a szavakat én térdre rogytam. A két fiú ijedten hajolt le hozzám.
-Rose minden rendben?!-kérdezte Maxim.
-Igen..persze. Mennyünk!-válaszoltam halkan.

Maxim felemelt a földről és a karjába emelt. Olyan közel voltam a mellkasához,hogy szinte éreztem a szíve dobbanásait. Az arcom valószínüleg tűz piros lehetett.

A palotához érve egy fiatal lány fogadott minket. Mélyen meghajolt.
-Üdvözlöm újra itt Maxim és Adam úrfi.-mondta a lány meghajlás közben.
Mikor észrevett engem és azt,hogy milyen a szárnyam ismét meghajolt.
-Ó úrnőm üdvözlöm itthon. Bocsásson meg,hogy nem ismertem meg.-hebegte ijedten.
-Semmi baj-felelt helyettem Maxim- Gyorsan fektesd ágyba az Úrnőt,már teljesen kimerült.-mondta Maxim.
-Ahogy parancsolja Maxim úrfi.-mondta a lány és közelebb lépett.
 
Ekkor Maxim letett és a lányra támaszkodva bementem a palotába. Gyorsan ágyba feküdtem és el is aludtam.

Másnap mikor felébredtem már ott volt a lány a szobámban.
-Jó reggelt Úrnőm.-köszönt-Remélem jobban van. Én Sora vagyok az Úrnőnek az udvarhölgye.
-Rendben Sora. Kérlek keress nekem valami szép,kényelmes ruhát a szekrényben.-kértem.
-Ahogy parancsolja.-felelte mosolyogva.

Pár perc keresgélés után Sora kiválasztott nekem egy szép halvány rózsaszín szoknyás ruhát. Ehez pedig egy csillogós fehér csizmát vettem fel. A hajamat befonta és rám adta a TIARÁMAT. Ezen nagyon meglepődtem. Még sose volt rajtam ilyen. Ezüstösen csillogott a fejemen.
-Gyönyörűen néz ki Úrnőm-dícsért meg Sora.
-Csak is a te érdemed.-bólintottam elismerően rá.
-Ideje lemenni reggelizni. Jöjjön, levezetem!-mondta azzal kiléptünk a szobámból.