A kés már a bőrömet súrolta, ekkor elgondolkodtam,pár perc és vége a szenvedésnek akarom mondani az életnek. Ebben a pillanatban egy ismeretlen beugrott az ablakon. Teljesen leblokkoltam. De ekkor ez az alak magával rántott és behúzott az ágyam mögé.

-K...ki vagy te ?-kérdeztem félve.
 
De ő csak csendre intett majd a földre vetette magá erre én is követtem a példáját. Volt egy olyan érzésem,hogy valami isszonyatos közeledik felénk. Ez a valami megállt az ablakban és csak körbe pillantott majd eltünt. Nyögést hallottam mellőlem. Az a fiú nyögött majd a kezéhez kapott. Megláttam,hogy megsérült. Gyorsan felsegítettem majd ő leült az ágyra. Elszaladtam kötszerért. Mikor visszatértem a szobába ő az ágyon aludt. Elmosolyodtam. Közelebb léptem és szemügyre vettem a fiút.
Fekete haja enyhén a szemébe lógott. A ruhája szakadozott,picit piszkos volt. A bal kezén volt egy furcsa heg. Egyszer csak kinyitotta a szemét és elvigyorodott. Én persze elfordultam mert elpirultam.

-Add a kezedet,bekötöm a sebedet!-kértem őt.

Erre oda nyújtotta a kezét.

-Amúgy Rose vagyok.-mutatkoztam be.

-Én Maxim .-felelte egyszerűen.

Miután bekötöttem a karját leültem mellé az ágyra.

-Ki vagy te ?-kérdeztem.

-Lehet nem hiszed el de félig angyal vagyok.-felelte.

S miközben ezt mondta rám nézett a két barna szemével.

-Hogy mi ???-kérdeztem vissza hitetlenkedve.

-Félig angyal vagyok.-mondta Maxim egyszerűen.

-Értem.-mondtam elképedt fejjel.

Ekkor csend telepedett a szobára és csak bámultuk a padlót.

-Mit akartál csinálni azzal a késsel ?-kérdezte hírtelen.

-Se...semmit.-mondtam elfordulva tőle.

-Na persze. És én ezt el is higgyem ?-kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.

-Semmi közöd hozzá!-kiálltottam rá.

Ám ekkor valami sötét lépett a szobámba. Erre Maxim is felállt és elém lépett.

-Mit akarsz te sunyi?!-kiáltott rá erélyesen Maxim.

- De Maxim,hogy beszélhetsz így a legjobb barátoddal ?-kérdezte az alak vigyorogva.

-Csak voltál a legjobb barátom Harry!-mondta Maxim.

-Mindegy. Nem ezért jöttem. El kell vigyelek az úrnőnek élve vagy halva. Ó ki ez a bájos szépség ?-kérdezte rám nézve.

Hozzám lépett és kezet csókolt majd így szólt:
-Harry vagyok. - mondta csábosan mosolyogva.
-Őt hagyd ki ebből Harry!-lökte el a fiút tőlem.
-Ch csak játszd a nagy hőst amíg teheted. De,hogy emlékezz rám kishölgy-fordult felém-hagyok neked egy kis emléket.-mondta azzal elővette a kardját.

Én ledermedtem. Egyszer csak azt láttam,hogy Maxim elém ugrik.
-Rose!!!-kiáltotta.
A szemem megtelt könnyel. Hírtelen egy sárga fény áradt szét körülöttem ami szétmarta Harry kardját. Lassan becsuktam a szememet. Éreztem,hogy valami csoda történik. A következő pillanatban ott térdeltem a sérült Maxim mellett és egy pajzs volt körölöttünk. Furcsa érzés fogott el. Mintha már évek óta ismerném őt és védenem kéne.
Amikor elmúlt a ragyogás,Harry meglepett arcát láttam.
-Már értem,te vagy Angelika utódja. Ezért van ekkora hatalmad. Különleges vagy,ember lány.
A lelked kincset ér.-ezeket mondta majd eltünt.

Én Maximra néztem, a kezemet a sebére tettem majd behunytam a szememet és erősen koncentráltam. Amikor kinyitottam a szememet már nem volt rajta egy karcolás se. Itt már elég erőtlennek éreztem magam. A következő pillanatban már elterültem a földön.