Corina

Nando másnap, ahogy megígérte, elvitt az edzésére. Belépve a Stamford Bridgebe érdeklődve néztem körül. A csatár jó szokásához híven kézen fogva mutogatta nekem a látnivalókat.

- Nézd, Bebé - bökött egy képre, ahol ő is ott volt egy kupát emelve a magasba.

- Ügyes voltál - pusziltam meg, mire krákogó hangokat hallottunk meg a hátunk mögött. Megfordultam és fél tucat focistával néztem farkasszemet, akik csodálkozva meredtek ránk. Fernando nem jött zavarba, közelebb lépve a férfiakhoz, lekezelt velük, majd vállamat átölelve mutatott be nekik.

- Fiúk, ő itt Corina, az én Bebém. Cor, ők itt David Luiz, Juan Mata, Oscar, Petr Cech, Eden Hazard és Frank Lampard - kezet fogtam velük, de nem tudtam nem észre venni, a rosszalló nézésüket. Nino is észrevette, mire rögtön magyarázatba fogott.

- Mielőtt megkérdezitek, nem cseréltem le Olallát. Cor a legjobb barátnőm, és Oli barátnője is - tette hozzá gyorsan, mire a focisták arca teljes átalakuláson ment át. Már mosolyogva néztek rám.

- Bocs a hűvös fogadtatásért, de azt hittük, hogy te... - kezdte el Mata a mentegetőzést, de közbevágtam.

- Nem vagyok a nője - néztem a spanyolra, majd folytattam. - Még csak az kéne! Szegény Olallát csodálom, hogy bír három gyerekkel.

- Ezért számolunk - nézett rám sunyin és tudtam, hogy meg akar csikizni, de mivel elég jó reflexeim vannak, így gyorsan elbújtam David Luiz és Eden mögött.

- Védjetek meg! - néztem rájuk könyörgő szemekkel, mire ők nevetve fogták le, játékosan a csatárt.

- Ez nem ér - nyafogott Fer. - Te csak rájuk nézel, és már az ujjad köré csavarod őket.

- Azért ismerd be Kölyök, hogy szívesebben nézzük az ő gyönyörű szemeit, mint a te szeplős fejedet - nevetett fel Lampard.

- Nekem annyira ismerős vagy - morgott Mata, én pedig felsóhajtottam, hiszen ő is a spanyol keret tagja. - Mit mondtál mi a neved?

- Én nem mondtam semmit - húztam az időt, bár tudtam, hogy hiába. - Nino mutatott be.

- Na jó, de légyszi mond el újra, mert épp másra figyeltem.

- Igen? Mire? - érdeklődtem.

- Hát arra, hogy milyen jó nő csavarta el a Kölyök fejét.

Elpirultam a mondatára, és tudtam, hogy ha kimondom a nevem, meg fog változni a hozzáállása.

- Corina Navas - nyújtottam felé újra a kezem, és láttam a felismerést megcsillanni a szemében.

- Hát persze! Te Jesus felesége vagy! - csapta magát homlokon. Muszáj voltam kijavítani, mert úgy látszik itt nem olvasnak újságot.

- Volt felesége - nyomtam meg a szót.

- Elváltatok? Mégis mikor? - nyílt tágra a szeme. - Most voltunk del Bosquenál és végig úgy beszélt, mintha minden rendben lenne veletek.

- Kilenc hónapja - halkultam el, mert rájöttem, hogy mind a hat focista minket figyel.

- Sajnálom - nyögte ki. - Szabad tudni, hogy mi történt? - láttam rajta, hogy tényleg érdekli a történet, ezért őszintén válaszoltam.

- Én nem sajnálom. Jesus döntött úgy, hogy jobban jár, ha lecserél egy húsz évesre - vontam meg a vállam. - Csak aztán a kislány egyből az újságokhoz szaladt, mindent elmondva a kapcsolatukról. Röviden, tömören ennyi - néztem rájuk, de nem sokáig, mert a szégyen hulláma öntött el. Magamat okoltam, hogy biztos nem vagyok elég jó, vagy szép azért kellett neki egy fiatalabb.

- Igazi vesztes - közölte velem a belga. - Nem tudta, hogy mit veszít - nézett végig rajtam, ami elég kellemetlenül érintett.

- Nyaralni jöttél Fernandoékhoz? - terelte el a témát David Luiz, aki már az első perctől fogva szimpatikus volt.

- Nem - ráztam meg a fejem. - Ideköltöztem.

- Új munka? Vagy szerelem? - érdeklődött Mata.

- Egyik sem - nevettem fel. - Új élet.

Megértően bólogattak. Egyre többen lettünk, így Fer sorra mutatott be a csapattársainak. Mindenki nagyon kedves volt. Aztán megjött Rafael Benitez is, és az engedélyével megnézhettem az edzést. Én nem láttam sok különbséget a spanyol és az angol edzés között, ezt közöltem is Fernandoval, miközben a kocsijához tartottunk.

- Pedig hidd el, hogy teljesen más. Sokkal megerőltetőbb - szisszent fel, miközben a táskáját berakta a kocsiba.

- Hol fáj? - néztem rá, mire a nyakára mutatott. - Támaszkodj a kocsira két kézzel - utasítottam, majd elkezdtem óvatosan kimasszírozni a csomókat a nyakizmából.

- Ez rohadt jó - nyögött fel.- Isteni kezeid vannak. Tényleg - jutott el a tudatáig -, te ezt tanultad.

- Kösz hogy emlékszel rá - morogtam, majd befejeztem a gyúrását.

- Neked aztán összejött az élet - hallottuk meg Mata hangját.

- Irigykedsz, mi? - ölelt magához a bolond csatár.

- Naná, nekem is jól jönne egy saját masszőr - húzta el a száját, majd a vádlijára mutatott. Elnevettem magam.

- El ne képzeld, hogy letérdelek eléd a parkolóban. Holnap ezzel lenne tele az újság.

- Az már igaz - mosolyodott el ő is. - De most kivételesen nem poénból mondtam, mert tényleg begörcsölt a lábam.

- Oké - néztem körül, majd megkértem, hogy üljön fel Nino kocsijának elejére és beléptem a lába közé.Elkezdtem gyúrni az izmot, éreztem, hogy nem viccelt. Olyan göbök voltak benne, mintha kavicsokat dugdosna a bőre alatt.

- Ez az kislány - nyögött fel. - Ne hogy abba hagyd - mondta, mire Ninoból és belőlem is kirobbant a röhögés.

- Most mi van? - nézett ránk értetlenül Mata.

- Ha valaki ezt most filmezné, akkor simán azt gondolhatná, hogy pornót forgatunk - világosította fel Fer, a társát. Juan végiggondolta az elmúlt perceket, majd neki is széles mosoly terült el az arcán.

- És tényleg, de mit csináljak, ha rohadt ügyes vagy? Annyira jó érzés, ahogy szakértő mozdulatokkal tünteted el a görcsöt a lábamból.

Én csak gyúrtam, masszíroztam a lábát, mikor már éreztem, hogy elég lesz. Úgy belefeledkeztem a munkába, hogy észre sem vettem a közönségemet, akik a csapatból verődtek össze.

- Köszönöm, jól esett - puszilt meg Mata, mire elpirultam.

- Váljék egészségedre - válaszoltam zavartam.

- Mi is kaphatunk ilyet? - nézett rám Demba Ba.

- Attól függ, hogy mid fáj - néztem rá kedvesen.

- Három napja meghúztam a vállam - ült le Torres kocsijára, Mata helyére.

- Így nem lesz jó. Csináld azt amit Nino, támaszkodj az autóra két kézzel - ahogy hozzáértem vállához, éreztem, hogy itt nagyobb a gond, mint egy húzódás. Óvatosan kitapogattam az izomkötegeket és rájöttem a probléma forrására. Ránéztem a csatárra, hogy ő vajon tudja-e a saját diagnózisát.

- Mit csináltál vele? - kérdeztem. - Mert ez nem húzódás.

- Edzésen egy becsúszás után a vállamon értem földet. Gond van? - rémült meg.

- Nem akarok vészmadárkodni, de jobb lenne ha elmennél vele a csapatorvoshoz. Szerintem kisebb izomszakadás van a bicepszedben - húztam végig az ujjam a szakadás mentén óvatosan. Kimeredt szemekkel nézett rám, majd felkapta a táskáját, és elmosolyodott.

- Köszönöm. Megyek megmutatom a dokinak - és már ott se volt. Mata és Nando tátott szájjal néztek.

- Nem azt mondtad, hogy sportmasszőrnek tanultál?

- De igen - pillantottam a barátomra, aki nem tudott a főiskolámról. - Abból le is vizsgáztam, viszont előtte az orvosira jártam másfél évet.

- Miért hagytad abba?- érdeklődött Mata.

- Szerelmes lettem - néztem rá.

- Ez ok volt arra, hogy feladd az álmaidat? - mérgelődött Fer.

- Nem, az nem, de az, hogy Jesus beteg lett, az igen - nyeltem egy nagyot, miközben eszembe jutott a rengeteg terápia amit kipróbáltunk, a rohamok amik a legváratlanabb pillanatban törtek rá.

Elhallgattak, majd mind a ketten a földet kezdték el kémlelni.

- Miért nem mondtad el? - kérdezte Fer halkan.

- Olyan boldog voltál. Megszületett Nora, és nálad akkor minden klappolt, nálam pedig akkor ment tönkre minden - sóhajtottam fel.

- Mi ez a gyászos hangulat? - lépett oda hozzánk Oscar, Schürrlével. - Gyertek, meghívlak titeket egy sütire.

Örömmel fogadtam el az ajánlatot, mert így legalább nem a múltra koncentráltam.

Egy közeli cukrászdába mentünk, ahol a fiúk már törzsvendégnek számítottak, így a pincérnő már tudta, hogy ki mit kér.

- Önnek mit hozhatok? - nézett rám kedvesen, én pedig sorolni kezdtem.

- Kérek szépen egy kelyhet, csak gyümölcsfagyival, eper öntettel és olyan kis apró cukorkákkal megszórva - ecseteltem, mire a fiúk röhögni kezdtek. - Nyugi már - intettem le őket -, még el se kezdtem.

Rendeltem még négyféle sütit, és egy buborékmentes ásványvizet.

- Nem aprózod el - néztek rám a fiúk, én pedig csak somolyogtam.

Jól elbeszélgettük az időt, a rendelésünk is hamar megérkezett. A focisták kitágult szemekkel nézték, hogyan tüntetem el sorban a süteményeket, megspékelve a fagyival.

- Inkább ruháználak, mint etetnélek - vigyorgott rám Mata. - Bár ahogy elnézem, ha így haladsz, a ruhatárad is le kell cserélni - cukkolt tovább.

- Nyugi, már nem tart sokáig - veregettem meg a vállát.- Cirka hat hónap és elmúlik - osztottam meg velük a terhességem titkát, mire rám kapták a tekintetüket.

- Terhes vagy? - szaladt ki Hazard száján a kérdés.

- Állapotos - javítottam ki a belgát.

- Gratulálunk! - mondták szinte egyszerre, majd Mata rám nézett.

- És az apuka is veled van?

Ez volt az a kérdés, amire még mindig nem tudtam, hogy mit kéne válaszolnom, de úgy döntöttem, hogy nem kezdem az új életemet hazugságokkal.

- Nem, mert ő nem tud róla - jelentettem ki végül, mire döbbent csend telepedett közénk. Nino megfogta a kezemet és bátorítóan rám mosolygott.

- És nem is fog? - kérdezett rá Lampard, mire csak megráztam a fejem.

- Annyi mindent megosztottál velünk - kezdett bele Luiz -, elmondod, hogy miért nem?

- Ő nem érett erre a dologra és nem akarom magamhoz láncolni vele, csak mert én úgy döntöttem, hogy megtartom a kicsit. Ez az én döntésem volt, míg az ő életébe nem fér bele egy gyerek. Pláne nem egy barátnő - öntötte el keserűség a szívemet, ahogy Ramosra gondoltam. Az utóbbi időben rájöttem, hogy nekem nagyon is bejött a spanyol védő.

- Ne aggódj - vigyorgott rám a őrült angol. - Kapsz egy csapatnyi apukát - mutatott végig magukon, mire mind vigyorogva bólogatni kezdtek. - Majd beosztjuk, hogy melyik nap ki lesz a kicsivel - tervezgetett félhangosan. - A hétvégéket nem vállalom, mert az asszony kicsinál, ha nem vele vagyok.

Szakadtunk a röhögéstől. Teljesen úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném a fiúkat. Először gondoltam arra, hogy mégiscsak jó ötlet volt ide költözni Londonba.