- Felkelni! Nem lazsálhatsz! Az embered már is talpon van. Míg te alszol, ő már dolgozni megy.
- Jól van na, kelek már. - Aztán lenéztem az alattam elterülő világra. Hihetetlen, hogy pár hónappal ezelőtt még én is részese voltam ennek a hangya farmnak. Merthogy innen fentről minden olyan pici, még akkor is ha éles a látásom és minden egyes embert tökéletesen látok. - Most meg mit röhögsz? - fordultam a mellettem ülő fiú irányába.
- Olyan borzas vagy, mint egy oroszlán. - Mondta, mire én elfintorodtam, aztán magához húzott és együtt figyeltük a védenceinket.
- Te meg még mindig nem vagy egy angyali teremtés. - Válaszoltam neki, amin már meg sem lepődött. Mégis hogyan lehetne egy tetovált ember, jó? Hát így, ahogy ő.
- Attól még angyal vagyok.

Angyalok lettünk mind. Azon a napon, amikor azt hittem, hogy a pokol magába fogad, az utolsó reménysugár befolyásolta a sorsom. Ez a fény nem volt más, mint Rafael és Gábriel. Valamilyen csoda folytán sikeresen legyőzték az ellenséget és befolyásolni tudták a kék fényt, hogy engem is elragadjon. Az ördögi fény szétrobbant mellettünk és nem választott ki senkit magának. Baltazár és a tábornok hozzám hasonlóan angyal lett. Nem hírnök, ettől sokkal fontosabb feladatot kaptunk. Védelmeznünk kell az embereket, akik élete kicsit sem könnyű. De miért is kaphatnánk mi a legkönnyebb feladatot? Sosem volt az életünk a helyzet magaslatán. Azzal, hogy ilyen feladatot kaptunk, levezekelhetjük bűneinket és ha jól teljesítünk, nem leszünk bukott angyalok.
A menny olyan mint egy hatalmas boldogság felhő. Valamennyiben hasonlít a szellemek világához, de az érzés, ami itt átjárja testemet nap mint nap, ott sosem érződött. Az, hogy itt felhőtlenül boldog lehetek, azokkal, akik nélkül nem élet az, amit életnek nevez más, mindennél többet jelent.
Itt vannak velem a legcsodálatosabb barátaim, akik képesek mindent félretenni értem. Velem van még a legcsodálatosabb kutya, aki nagyon aranyosan néz ki szárnyakkal. Találkoztam Basmacskinnal is, akivel hát nem igazán úgy alakultak a dolgok, ahogy azt terveztem. Nem a férjem többé, nem illünk össze. Ettől függetlenül, ha néha megpillantjuk egymást, nem utálatot látunk egymásban. Csendesen elengedtük egymást, mindenféle feszültség nélkül. Itt van mellettem egy csodálatos ember, aki folyton az agyamra megy azzal, hogy nem hagy aludni. A legjobb barát és testvér egyben. A napokban döbbentem rá arra, hogy talán jobb lenne más útra téríteni a kapcsolatunkat. Valamiért úgy érzem, hogy ő is így gondolja, de ezek szerint a kis Baltazár nem mindig olyan tökös, mint ahogy azt mutatja.

Azt hiszem, végre megleltük a számunkra tökéletes világot. Elvégeztük futásunkat és megleltük az örök nyugalmat. Volt átlagos életünk, amikor még azzal küszködtünk, hogy ne magányosan haljunk meg, vagy azzal, hogy mit együnk a következő napon. Voltunk szellemek, amire nem tudok úgy visszatekinteni, hogy borzalmas volt. Nem volt az. Minden okkal történik, ezt is túl kellett élnünk, hogy most itt legyünk. Ha nem haltam volna meg akkor nem ismerhettem volna meg Baltazár, az angyalokat, Tyrát és még sok csodálatos lényt sem. Néhányan megtapasztaltuk azt is, hogy milyen az, amikor még kapunk egy újabb életet. Egyébként teljesen kitörlődtünk más emberek emlékezetéből. Nincs több Denis, Felix és Anna sem. Még Ficamra sem emlékszik senki, csak az, aki most itt van és látja, hogy hogyan hempereg a felhőkben.

Hogy mi a jövőm, azt nem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogy nem fogok unatkozni. A mindenség mindig is tartogatott számomra valamit, egészen biztos vagyok abban, hogy még mindig van a tarsolyában. Harc, egy új élet, természetellenes dolgok, lények, idő utazás? Jöhet bármi, tárt karokkal várom. Ragadjon csak magával, én talpra állok és túlélem.

Vége!