Az orvos közölte a nővel, hogy a férje már nem húzza sokáig és készüljön fel a temetésre. Basmacskin csukott szemmel feküdt, nem tudták, hogy ébren van és mindent hall. A férfi is a vesztét érezte, még utoljára kinyitotta a szemét, majd lehunyta és soha többet nem nyitotta ki.
Ez idő alatt a nő elindult, hogy felkeressen egy asztalost és készítessen egy koporsót. Miután ezt megtette, felkereste a férfi egyetlen barátját, a köpeny készítőjét. Amikor a házhoz ért a nő közölte vele a rossz hírt, a férfi felnyitotta a szekrényét és kivett belőle egy üveg bort, majd elmerűlt az ital ízében.

Temetése napján csak hárman jelentek meg, a szabó, a felesége és a pap. Egy könnycseppet sem ejtettek. A szabó az alkohol hatása miatt nem, a nő alig beszélt már hosszú idő óta a férfivel, a pap pedig nem is ismerte. A kopórsóján virágok helyett csak a kopott köpeny hevert. A szabó ötlete volt, hogy rakják oda mivel tudta, hogy a férfi ezt a köpenyt szerette volna megtartani, nem pedig újat varratni. A temetés végeztével mindenki ment a saját dolgára.

Basmacskin hivatalnoki posztjára már találtak embert. Sokkal másabb természetű és külsejű ember volt. Az írása is sokkal másabb volt. Nem dolgozott olyan lendülettel mint az előző hivatalnok.

A férfire senki nem gondolt halála után. Mintha nem is létezett volna. Könnyen feledésbe merült.

Egy napon azonban egy pletyka futott át az egész városon egy kísértetről. A kísértetről aki megragadja emberek nyakát és leveszi kabátjukat. Minden nap ugyanakkor és ugyanott. Éjfélkor abban az utcában. Pont azon a helyen, ahol egykor Basmacskin köpenyét is ellopták.

Napokkal az első kabát lopás után egy városlakó azt állította, hogy látta a szellem arcát és felismerte. Azt mondta Basmacskin volt az.

A hírek eljutottak a férfi feleségéig. Kiváncsisága arra késztette, hogy éjfélkor menjen el abba az utcába és nézze meg saját szemével. Mikor elment oda nem talált ott senkit és semmit. Átment az utca túloldalára megállt egy folyón átívelő hídon és várt, várt. De mire is? Egy pletyka szüleményére. Mikor már nem bírta tovább a hidegben hazaindult. Vagyis haza indult volna, de a kísértet útját állta. Ő volt az Basmacskin. A férfi mint ahogy máskor is tette megfogta az előtte álló nyakát közelebb húzta magához és levette kabátját majd mintha ott se lett volna eltűnt. A nő egy ideigeig csak állt. Nem hitt a szemének. Aztán fogta magát és tovább állt. Miért csinálja ezt a férje? Mit akar? Amikor az ágyában feküdt csak ezek a kérdések jöttek fel újra és újra mígnem az álom elnyomta.