A bűntetésetek nem más mint, szárnyatok elvesztése, valamint a király nevében száműzlek titeket.
- Gábriel! Gábriel! Tűnjünk innen. Úgysem térhetünk vissza.
Hiába szólongatta Rafi, az angyal teljesen megdermedt a hír hallatán.
A két angyalt megragadták, majd egy hatalmas baltát emeltek szárnyaik fölé.
Rafael nem adta magát könnyen, lábával kirúgta az egyik tőle kisebb angyal lábát, majd tollas végtagját kitárva a maradék 2 angyalt is ellökte és ezzel kiszabadította magát.
- Ne becsülj alá Uriel - szólta oda a királynak Rafael.
- Honnan tudod a nevem? Mi jogon szólítasz ilyen lealacsonyítóan? Halál vár rád, imádkozz imák angyala.
- Nem rád tartozik, fény angyala. - vetett oda egy gúnyos mosolyt majd pásztázni kezdte szemeivel a helyet.
Mindenfelé csak angyalokat látott, akik hatalmas éljenzésben törtek ki, voltak akik azt kiabálták, hogy "Adj azoknak a semmirekellőknek Rafael" és volt olyan, aki azt, hogy "Vesszen a király". Rafit nem érdekelte a közönség, csak barátját akarta megtalálni, éles látásának hála megpillantotta és odarepült hozzá, ezzel lerázva a felé futó királyi sereg tagjait. Kissé elkésett, mivel már a balta szaggatni kezdte Gábriel szárnyait, aki még mindig mozdulatlanul meredt maga elé. Teljesen le volt sokkolva, nem bírta elviselni, hogy megfosszák szárnyától. Rafi ököllel megütötte a fejét, ezzel kizökkentve bámulásából. Amikor Gábriel észbe kapott, hátraütött, mivel szárnyait alig tartotta már pár darab csont a testéhez, ezért elrepülni nem tudott és védekezésre sem tudta használni. Rafi megragadta és felrepült vele, tudta, hogy hová meneküljön. Egyenesen oda ment, ahol kissé szét van nyílva világuk és lezuhantak. Esés közben Gábriel próbált csapkodni, de ezzel többet ártott mint segített. Csak elszakadt Rafi kezeitől.
Egyenesen fák lombjaira érkeztek, nem volt túl kevés a tömegük, ezért az ágak recsegve hagyták nekik, hogy földet érjenek. Amikor elérték a talajt hatalmas puffanással csapódtak be, ezzel egy kis gödröt vájtak ki maguknak, ami felvette testük formáját.
- Megvagy Gábriel? - 3rdeklődött Rafi a hogylétéről.
- Azt hiszem, hé nekem nincs is ilyen nagy fejem.
- Hogy mi? Jaa, dehogynem. - jött rá Rafael, hogy miről beszélhet barátja.
- Kizárt az a lyuk biztos, hogy nem az én fejem miatt került oda.
- Még is miért lenne pont ott egy fej alaku mélyedés?
- Nem tudom, de a te gödröd se szebb - bökött a Rafael feje által kivájt lyuk irányába.
- Azok nem a füleim, hanem a szárnyam.
- Hiszi a piszi.
- Nézz rám! Kicsi a fülem.
- Olyan mint egy elefánté - elhitte Rafaelnek, amit mondott, de nem akarta beismerni, hogy barátja külseje tökéletes, ezért ő is belekötött. Mindig ő volt a legjobb mindenben és ezért borzalmasan féltékeny volt Rafaelre. Néha megfordult a fejében, hogy ártson barátjának, de hamar el is felejtette. Eszébe jutott az, amikor még együtt voltak gyerekek, a hóban játszottak és hó angyalt csináltak. Pont így csúfolták a másikat. Akkor még nem is gondolták, hogy hó angyból szellem angyalok lesznek.

- Te tudod, hogy hol vagyunk? - eszmélt fel a poénjodásból először Rafi.
- Te jártál le folyton az ember barátaidhoz, mégis honnan kellene ismernem ezt a helyet?
- Rendben akkor menjünk erre... vagy inkább arra.
- Szólj ha eldöntötted.
- Ne zavarj gondolkodom. Mikor először leestem akkor úgy találtunk ki, hogy felrepültem, de zuhanás közben szétnéztem és az egész hely olyan mint egy teknő. Mindent hegy vesz körbe.
- Akkor másszunk át a hegy túl oldalára. - ötletelt Gábriel.
- Megvesztél?
- Én megyek, te azt csinálsz amit akarsz. - majd elindult egy irányba.
- Várj már meg!

~Pár órával később

- Már három órája gyalogolunk. Éhes vagyok, szomjas vagyok és nem bírom a lábujjaimat sem mozgatni. - hisztizett Rafael.
- Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy lány vagy, tudtommal neked nincs levágva a szárnyad, nekem viszont igen mégsem nyavajgok.
- Ha kitalálunk innen visszavarratom Pennyvel.
- Szóval Penny a neve, annak a nőnek akiről annyit álmodozol.
- Nem is álmodozom róla. Inkább örülj, hogy visszarakatom majd vele.
- Már ha kitalálunk innen. - felelte kissé elszomorodva.

Aztán hó ropogását hallották a hátuk mögül.
- Te hallottad ezt? - kérdezte Gábriel, hogy megtudja nem csak képzelődött.
- Mit? Azt a fura morrogó hangot? Az a hasam volt.
- Ne most poénoskodj, tényleg hallottam valamit.
- De nincs itt senki, csak mi vagyunk ilyen idióták, hogy eljöttünk megfagyni.
- Gábriel, itt nincs semmi, csak hó, hó, hó és a változatosaag kedvéért hó.
- Jó menjünk, de szedd a lábad már nem lehet sok.

A ropogás egyre közelebb került hozzájuk, aztán mikor már Gábriel egészen közel hallotta egy gyors mozdulattal megpördült.
- Hu!
Egy egész csapat fehér bundás ember jelent meg mögöttük. Az angyalra eléggé rahozta a frászt az egyikük, szíve őrült tempóban kezdett el verni és légzése is sokkal gyorsabb volt a szokásosnál.
- Én megmondtam, hogy hallottam valamit. - suttogta Rafaelnak az arkangyal, aki szintén sokkot kapott.
- Ha nem lennétek ennyire kidolgozott testűek simán azt mondanám, hogy lányok vagytok.
- Látod én megmondtam, hogy lányos vagy. - szurkálódott Gábriel - de állj! Mi ez a többes szám?
- Az igazi férfi nem ilyen nyuszi, hogy egy egyszerű hu ráhozza a frászt.
- Nem ijedtünk meg, csak egyszerűen..ööö..- kereste a szavakat, de nem tudott semmit sem mondani, amikor végigmérte az előtte álló nőt, Rafaelt lenyűgözte egészen a nő tstének par része, amit a bunda nem rejtett el.
- Aha, értem, de mit keres két ilyen kisfiú a legzordabb szigeten? Még sosem láttalak itt titeket.
- Az egyik barátunkhoz indultunk, de rossz helyen kötöttünk ki, onnan fentről estünk le.
- Szóval ezért van szárnyatok, ti angyalok vagytok.
- Talált.
- De a tiéd miért ilyen csúnya? - bökött Gábriel szárnya irányába.
- Szívesen elmesélnék mindent, de ide fogok fagyni.
- Ó, bocs. A tested látványa elfeledtette velem, hogy milyen kis fázós nyuszi vagy.
- Még mindig nem vagyok nyúl, csak nekem nincs olyan bundám mint neked.
- Ha eljössz a szállásunkra kaphatsz ilyet, nyuszi.
- Induljunk! - egyezett bele Rafi.
Füttyentett egyet a többieknek és útnak indultak, a meleg bunker irányába.

- Tyra, szeretnéd, ha elmennénk felderíteni az új szigetet? - kérdezte az egyik gladiátor termetü bundába bújt embere.

- Majd, ha elláttuk ezt a két hó angyalt én is veletek tartok.
- Igenis, parancsnok!
- Szóval Tyra vagy.
- Aha, nem csal a füled. Na és ti?
- Én Rafael, ő pedig Gábriel.
- Ó, csak nem a szeretet és az álmok angyalával van dolgom?
- De, érezd magad megtisztelve, hogy szóba állunk veled.
- Nekem akkor is nyuszik vagytok.

Aztán megérkeztek a helyre, egy hatalmas kapu mögé volt elzárva az egész hely.

- Nyissátok ki!
Két behemót azonnal engedelmeskedett és átmásztak egy falon, hogy belülről kinyissák a kapukat. A hatalmas ajtó kattogások sora után kitárult.
A két angyal nem így képzelte el a helyet, amikor azt mondták nekik, hogy szállás.
- Zárd be a szádat Rafael, mert megfagy a nyál odabent. - majd kezével becsukta Tyra a szárnyas száját, aki ügyetlenségének köszönhetően ráharapott nyelvére és vér csöppent ki szájaból.
- Na, jöttök? Nem úgy volt, hogy fáztok?
- Jövök, csak a hatalmas háziállataidnak szólj, hogy nem fogdossák a szárnyaim.
- Gólem, hagyd a vendéget befáradni. - szólt rá nevetve az egyik emberére.

A két fiú érdeklődve legeltette tekintetét az erődítményen. A külső területen kisebb bunkerek voltak és a  szállások sora után volt egy mindegyiknél nagyobb épüket és ők egyenesen felé tartottak.

- Tyra, hallottam, hogy valamilyen szigetről beszéltetek, de nem értettem egészen.
- A szellemek világa szigetek sokaságából áll. Mindenféle hely található itt. Valószínűleg ezért tévedtetek el, rossz helyen jöttetek le.
- Mi? Az lehetetlen.
- Hidd el, lehetséges. Valószínüleg a  barátaitok, akiket kerestek arra vannak.- mutatott át a hegyeken túlra - mi is arra indulunk felderíteni a helyet, hidakat építünk egyik helyről a másikra. Találtunk már olyan szigetet is, ahol sokkal melegebb van, nem értjük, hogy ez hogyan lehet, mikor a szigetek nagyon közel vannak egymáshoz.
- Segíthetünk a felderítésben, nekünk nem kellenek hídak, simán atrepülhetünk.
- Gábriel mégis hogyan fog azzal a lógó tollpárnával átmenni?
Rafael erre nem válaszolt, csak hatalmas szemekkel bámult Tyrara, miközben beléptek az épületbe.
- Rendben segítek visszarakni, de nem a bájod miatt, hanem mert szükségünk van a segítségetekre.
- Természetesen. - mondta vigyorogva, mire a lány csak megforgatta szemeit.

Amikor beértek a helyre, a hegylakók levetették bundájukat, mivel kellemesen meleg volt bent. Rafi újra érezni kezdte talpa alatt a talajt és már nem nyavajgott annyit, de egy valami még mindig érdekelte.
- Kaphatunk valami kaját?
- Sajnos nincs répánk nyuszi fiú, de hús van bőven.
- Az is tökéletes. - az éltel hallatára hasa is hangos morgással felelt.
- Éhen halok, hol találom a husit? - siettette az eseményeket Gábriel.
- Menj végig a folyosón, aztán jobbra a nagy teremben találod a szakácsunkat, majd ő ad valamit.
Ahogy megtudta, hogy hol csillapíthatja éhségét el is szelelt, nyomában Rafival.
- Te nem jössz? - kiáltott hátra válla fölött?
Válaszul Tyra csak megrázta a fejét és a hozzá legközelebb eső terembe ment.

Az étkezőben a szakács hosszú kérdezősködés után tálalta az ételt a két éhezőnek. A két fiú mohón kapott tányérjára és egy pillanat alatt be is kebeleztek mindent.
- Egyébként ez milyen hús volt?
- Egy fagyott hópárduc.
- Hogy mi?
- Szarvas.
- Már megjelent előttem vukk, amikor kimondtad, hogy egy macskát ettem meg, ami meg volt fagyva. - mesélte élményét a szakácsnak Gábriel.

Miután Rafael is elfogyasztott mindent, felállt az asztaltól és elindult vissza a folyosón, majd bekopogott abba a terembe, ahová Tyra ment.
- Gyere.
A hang hallatán óvatosan lenyomta a kilincset és becsúszott az ajtón. Egy könyvtár szerüség tárult elé, ahol a lány éppen egy létrán állva matatott az egyik könyvespolc tetején.
- Mire nektek ennyi köny?
- Mégis mit csináljunk itt ha kint tombol a vihar? Nézz körül nyugodtan.
- Ez mondjuk logikus.
Rafael úgy is tett, a sorok közt járkálva figyelte a betüket, ami jelölte, a köny címének kezdőbetüjét. Amikor a B-hez ért levett egy könyvet és fellapozta. A könyv a Biblia volt. Mosolyogva nézte a vastag kötetet, majd mikor észrevette, hogy a lány közeledik felé inkább gyorsan visszarakta.
- Láttam.
- Mit?
Tyra kivette a könyvet, ami Rafael kezében volt és meglóbálta előtte.
- Ezt.
- Az csak a kezembe akadt, mert a mellette lévő beszorúlt mellé.
- Breaking dawn? Vámpír szerelem?
Rafael eléggé elpirult, amikor rájött, hogy csak rontott a helyzetén.
- Aha, érdekelnek a vámpírok.
- "Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna''.

Hosszas csend után Tyra elindult az ajtó irányába, mivel neki indulnia kell feltérképezni az egyik szigetet.
- Jössz akkor a nagy expedícióra?
- Miért ne? De akkor kaphatok olyan bundát?
- Gyere keresünk neked egy kabátot.
- Rendicsek.
- Na és Gábriellel mi lesz?
- Már kezelésbe vették, szóltam egy asszonynak, hogy varrja vissza a szárnyát. Ő is velünk tart szerintem.
- Ó, micsoda kényeztetésben lehet része.
- Én inkább kinzásnak mondanám. - dünnyögte nevetve Tyra.
- Miért?
- Majd kérdezd meg Gábrielt.
- Hát jó.

A másik terembe belépve egy szoba  jelent meg előttük. Hatalmas szekrények voltak benne és egy francia ágy. Ameddig Tyra kutatott a szekrényekben, addig Rafael lefeküdt az ágyra hassal előre.
- Hé! Ne koszold össze az ágyam!
- Ez a te szobád?
- Ha az én ágyam van benne, akkor gondolom, hogy a szoba is az enyém.
- Jó, bocs.
- Nem találok olyat, ami jó lenne rád, mert a szárnyaid nem férnének el alatta, úgyhogy megkapod az enyémet.
- Na és akkor veled mi lesz?
- Én veszek fel másat. Már hozzászoktam a hideghez. Ez pedig a Gábrielé, neki elég lesz, mert fele akkora a szárnya, mint a tiéd.
- Hát igen, a nagy embert kisebbel áldotta meg a sors.
Erre Tyra hangos kuncogásban tört ki.
- Én a szárnyára gondoltam.
- Na persze.
- De hát arról beszéltünk.
- Te meg eltértél a témától. Na, ne a szád járjon, keressük meg a kis tollpárnájút.

Mikor megtalálták az angyalt, látták rajta, hogy nagyon nem élvezi a hatalmas keblekkel megáldott asszony közelségét. A szárnya nár készen volt, de az idősödő nő még masszírozta Gábrielt. Ami inkább volt csont törés, mint jó érzés. Tyra tényleg nem túlzott, amikor azt mondta, hogy kinzás. Mikor Gábriel észrevette barátja közeledédét, felé kapta a fejét és tátogva elmagyarázta, hogy segítsen neki. Tyra közelebb ment hozzájuk, majd a nő vállára tette a kezét, ezzel jelezve, hogy végzett. Szomorúan, lehajtott fejjel battyogott el, mert élvezte az angyal kidolgozott testét fogdosni.

- Úristen, köszönöm, azt hittem itt fogok meghalni. - mondta Gábriel miközben felkászálódott és elkezdte próbálgatni szárnyait.
- Legalább a szárnyad a helyén van, na indulás.
- De hová?
- A szigetet felderíteni.
- Én ki nem megyek a hidegbe.
- Ez volt a megállapodásban. Na fogd ezt és menjünk. - nyomta kezébe a meleg kabátot.
- Jövök már. Ne húzd fel magad. - ment bele végül engedelmesen.

Összeszedve egy kisebb csapatot belevetették magukat a hatalmas hóviharba és elindultak az elkészült híd irányába. Rafi végig Tyra mellett tartott és az új szerelését vizslatta.

Az angyal bundája nem ért túl sokat, mert a szárnyai nem engedték, hogy a testéhez simuljon az anyag. Nem adott nagy meleget számára, ugyanúgy fázott, mint, amikor nem volt rajta semmi. Ám nem kellett sokáig dideregnie. Átkeltek a jól megépített jég hídon és melegség kerítette testüket be. Mindenki levetette kabátját és lepakolták egy kupacba az összeset.

- Váljunk szét két csapatba. A két angyal és ti ketten velem jöttök. Góliárt a többieket rád bízom, tiétek a keleti oldal, miénk a nyugati. Ha valami van, egy embert küldj utánunk, ha nem történik semmi, akkor itt találkozunk még sötétedés előtt.
- Igenis!
Ezzel a kaland kezdetét vette.