Amikor odaértek mind a hárman, a seregük már gyakorolt. Mindenki azt tette, amilyen feladatot adtak nekik. Az íjászok lőttek, a legtöbb eleresztett nyílvessző el is találta a célpontot. Kipróbálták azt is, hogy eltalálják-e a mozgó korongot. Az íjászok harmadának könnyen ment. A vár masik felében volt a gyalogság. Párba rendeződve vívtak. Mint ha csak egy toll pihét tartottak volna, már nem is érezték sem a kard, sem a pajzs súlyát. Egészen megváltozott a mozgásuk, a kezdetek kezdetén úgy mozogtak mint, ha a maradékot akarták volna kipiszkálni a foguk közül. Egyre jobban felfogták, hogy csak az marad életben aki küzd. A tábornok a vár egyik magasabb pontjáról kémlelte a harcosokat, mand mikor észrevette, hogy fáradnak, akkor megfújt egy kürtöt.
- Menjetek a pancélterem melletti helységbe. Jó étvágyat!
Úgy is tett mindenki, egymáson mászva megindultak, hogy megtölthessék a hasukat.
- Jó munkát végeztél.
- Tudom nem kell mondani.
- Öntelt..- majd Penny megforgatta a szemét.
- Szerinted készen állnak egy bevetésre?
- Milyen bevetésre?
- Mondjuk elküldhetnénk őkrt egy vadászatra. Fogy az élelmünk, muszáj visszamennünk.
- Utálom ezt, hogy folyton meglopjuk az embereket. Minket sosem lopott meg egy szellem sem, mikor még éltünk.
- Dehogynem, sokszor veszekedtél rám, hogy miért ettem meg mindent. - vágott vissza Badmacskin.
- Jó ez igaz.
- De ez amúgy sem lopás lenne, magunknak vadásznánk.
- Még is mire?
- Mondjuk szarvasra.
- Nem fogok állatokat ölni.
- Akkor marad a lopás.
- Inkább bántok meg embereket, mint, hogy megöljek egy állatot is.
- Jó én ezen már túl léptem, választok ki egy pár embert aki hozza majd a friss kaját.
- Küldd őket a boltomba, azaz a volt boltomba.
- Még mindig a bosszú hajt, ejnye te nő.
- Én is megyek, szeretném látni az arcát, amikor észre veszi, hogy egyre üresebb a bolt.
- Nem! Múltkor is elég nagy gubancot okoztál. - szólt közbe Baltazár is. - ha nem vagyok ott te már nem lennél itt, nem hagyom, hogy lelépj.
- Ajj, akkor maradok itt. De egyébként mióta törődsz te ennyire velem?
- Barátok vagyunk nem?
- De...- a nőnek kicsit furcsa volt a fiatal aggódása, majd vállat vont és a terem felé vették az irányt. Ahol találtak helyt, le is telepedtek. A kő asztalok és kő padok hidegek voltak, és kemények, mindenki mocorgott, hogy sikerüljön kényelembe helyezkedniük. Mikor mindenki elcsendesedett poharat ragadtak és tósztot mondtak többen is. A legtöbben erőt és egeszséget kívántak, majd megremegett a föld alattuk.
- Ez meg mi a jó ég volt?
- Nem tudom, de semmi jó szerintem. - majd lassan az ablakhoz lépkedtek, amikor meg akarták nézni, hogy mi folyik kint, egy hatalmas fa csapódott az épületnek, ezzel elzárva az összes rést, mivel omladozni kezdtek a vár falai.
- Mindenki másszon az asztalok alá. Megnézem, hogy mi folyik itt.
- Megyek veled. - csatlakozott a nő is Baltazárhoz.
Nem kellett messze menniük, amint kiléptek a falak takarásából, észrevették a hatalmas titánokat.
- Ezek ellen semmit nem ér a mi kicsíny seregünk. Majd gondolkodni kezdett, hogy mit tehetnének, de semmi ötlete nem volt. Rafi, hol vagy már?
Majd mintha csak gondolat olvasó lenne az angyal, megjelent és hatalmas kardjával támadásba vette a titán szemeit. A hatalmas stárnyas embert többen is követték, de egyik sem rendelkezett olyan hatalmas szárnyakkal mint Rafi, az övé különlegesen gyönyörű volt.
- Penny hátrálj! - Baltazár védelmezően terelte háta mögé.
Kisebb lények törtek be a vár által körülzárt udvarba.
- Futás! - egyenesen a seregükhöz siettek.
- Mindenki kifelé, itt az első csatánk. Legyetek olyan magabiztosak mint gyakorláskor és nem lesz semmi baj, ne feledjétek, senki ne támadjon egyedül. Csapatban az erő. Íjászok sorakozzatok fel a többiek mögött! -  vezényelte a hadat Penny, majd mindenki szófogadóan eleget tett parancsának.
- Ez szép volt. - dicsérte meg a tábornok.
- Te meg mit vakarózol itt? Gyerünk kifelé!
- Zabos a nőstény, már itt sem vagyok.
- Hé! Vigyázz magadra! - fogta meg Basmacskin a felesége kezét.
- Te is!
Majd a többiek után eredtek. A harctéren már fel is sorakoztak, csak arra vártak, hogy megkapják a lerohanási engedélyt. Mikor már Pennyék is kiértek a tábornok leengedte a feltartott kezét, ezzel jelet adva arra, hogy kezdhetik. A had megindult és egyként rohanták le az első kisebb titánt, kisebb karcolásokkal mindenki megúszta az első ütközést. Amikor több óriás is közeledett, már az íjászok is célba vették őket. Penny engedélyével pedig elengedték a nyílvesszőket, amiknek vas vége erősen szúródott a lényekbe, a titán fájdalmasan felnyögött és idegesen kezdett csapkodni, amerre csak látott.
- Ők miért érzik, ha sebezzük őket?
- Biztos csak megjátsza magát. Menjünk mi is.
Eközben a vár körül is zajlott a harc. Az angyalok könnyű szerrel ölték meg a hatalmasabbnál hatalmasabb óriásokat. Rafi mikor látta, hogy az ő serege elbír egyedül is a nagyobbakkal inkább leszállt, hogy segítsen Penny csapatán.
- Jó, hogy itt vagy.
- Csak betartom a szavam.
- Miért van az, hogy az óriások felordítanak ha megvágjuk őket?
- Mert ők másvilágiak.
- De te is, akkor neked miért nem fájt, amikor le volt vágva a karod?
Rafi erre már nem válaszolt csak nekifutott egy lénynek, amit fel is döntött, majd kardjával átszúrta azt, amiből kék lé folyt és később hamuvá lett.
Penny úgy érezte, hogy az angyal valamit eltitkol előle. De most kiváncsiságát félre rakta és Rafit követve kezdte el átvágni magát a titánokon át. Mindent kék vér terített be. Mikor elértek a kapuig visszanéztek maguk mögé és elégedetten pásztázták, hogy mindenhol hamu volt és a kék tenger. Vége van, győzelmet arattak. Nem vesztettek embert sem.

Aztán összehívták a sereget egy megbeszélésre, ahová az angyalok hada is csatlakozott.
- Emberek! Először hozzátok szólnék, tudom, nagyon örültök, hogy ez lett a vége, nincs veszteségünk, de ezek nem azok a hatalmas titánok voltak akik régebben jöttek le hozzánk. Ezt ne úgy fogjátok fel, hogy már nincs félni valónk, ez csak egy gyakorló harc volt. Angyalok! Köszönjük, hogy lejöttetek hozzánk, nélkületek sokkal kevesebben lennénk most itt. - majd újra a sajátjai felé fordult - pihenjetek, holnap zsákmány hadjáratot tartunk a élőknél.
- Bizonyítottátok bátorságotokat, most már igazi harcosok vagytok. - szólt Basmacskin is, mire válaszul a sereg hatalmas éljenzésben tört ki, majd mindenki elindult a dolgára.
- Rafi válthatnánk pár szót?
- Persze, mit akarsz Penny?
- Először is azt, hogy négy szem közt tudjunk beszélni. - majd megköszörülte a torkát, mire a három férfi, Baltazár a tábornok és Basmacskin távoztak. Mikor végreagukra maradtak Penny azonn feltette kérdését. - Neked miért nincs fájdalmad itt?
- Ezt hogy érted?
- Ne tedd a hülyet! Ki vele!
- Szellem vagyok én is.
- Mi? Az hogy lehet?
- Meghaltam én is mint, ahogy te vagy más.
- Minden angyal szellem?
- Nem, csak én.
- Még mindig nem értem. Te már az életben is angyal voltál?
- Pontosan, vagy is olyasmi, hírnök voltam és a hírnökök, ha meghalnak, szellemként angyalok lesznek. De nem szeretném, ha más is tudná, egyedül csak te tudsz róla és Gábriel.
- Gábriel?
- Igen ő is szellem angyal.
- Értem, nem fogom elárulni senkinek. Ne aggódj!
- Ajánlom is. Na, azt hiszem ismét elválnak útjaink.
- Úgy is találkozunk még.
- Persze. Na viszlát te harcos!
- Minden jót tollas barátom!

Tegnap ismét előrébb került a történetem, már a 8. helyen járunk, azonban megint fogynak az olvasók. De még akkor is folytatom a sztorit, ha már csak egy ember fog olvasni.

Szép napot mindenkinek!