Amikor elérték a város elejét, mindenki megbámulta az angyalt és nagyon csendesen, de mégis hallhatoan találgatták, hogy ki lehet az ő.
- Nem hiszem el, hogy meglátnak és már minden körülötted forog. - morgolódott Baltazár.
- Ne légy féltékeny, inkább beszélj te is rólam.
- Kösz, nem.
Majd megérkeztek a ház elé, de akadt egy kis probléma.
- Rafael te mégis hogy fogsz beférni  az ajtón?
- Hát igen a kutyáknak kint a helye.
- Ficamot is beengedjük. - törte meg Baltazárt Penny.
- Hát ez most nem jött össze, majd legközelebb. - Rafi bátorítóan lökte oldalba a férfit.
- Ne haragudj, de te ma kint eszel.
- Na ez meg neked nem jött össze.
- Mindjárt te is kint maradsz ha nem fejezed be.
- Jó befogtam, de csak az ebéd végéig.
- Az is valami. - majd elindult a konyha irányába és kivette az ételt, ami a tegnapi vacsorából maradt. Elosztotta 3 felé és az egyik tányért lerakta Baltazár elé, aki már az asztalnál ült. Aztán elindult ki az ajtón.
- Jó étvágyat! - adta oda az angyal részét és leült a lépcsőre.
Mikor Baltazárnak feltűnt, hogy egyedül van ő is helyet foglalt kint Penny mellett.
- Csak nem te is kutya lettél?
- Nem csak jöttem elvenni a te kajád.
Az angyal nem tudott ellenkezni, mivel még nem egészen nőtt vissza a karja. Segítség kérően Pennyre nézett, aki elvette tőle a tányért és elkezdte a szájába adni.
- Engem miért nem etetsz meg soha?
- Vágd le a karod utána talán megsajnállak.
Idő közben Basmacskin is hazaért.
- Ti meg miért nem jöttetek a mai gyakorlásra?
- Akadt egy kis probléma, aki nem is olyan kicsi.
- Üdv, Rafi vagyok. - majd integetően feltartotta a végtagját.
- Én meg Basmacskin. De te ki is vagy?  És miért eszed meg az ebédem? És te miért adod a szájába? - az utolsó kérdésnél már a feleségére nézett.
- Angyal vagyok és éhes.
- Amint látod nincs karja. - kapcsolódott be Penny is a kérdezz felelekbe.
- Ahhhaaa, de én is éhes vagyok.
- Maradt még egy kevés a hűtőben.
Basmacskin bement megnézni, hogy megnézze mennyi az annyi, amikor meglátta, hogy alig van pár morzsa hús és a kenyér is elfogyot kirontott a házból, kezében a porcelán tányérral. Ami rajta volt azt a hazaérkező Ficamnak öntötte, aztán egy mozdulattal kirántotta Penny kezéből a tálat, amiről az ennivalót adagolta az angyalnak.
- Add vissza!
- Miért tenném? Ez az én házam!
- Úgy érted a mi házunk és amúgyis Rafi az egyik angyal aki véd minket. Csak azért nem vittek el innen senkit egy ideje már, mert ők harcolnak értünk.
Basmacskin annyira figyelt Pennyre, hogy nem vette észre, amikor a kutya két lábra áll és elcsente a maradékot.
- Úgy látom ma csak Ficam lak jól.
- Meg én! - szólt közbe Baltazár, majd futásnak eredt, amikor látta, hogy mindenki elindul felé.
- Legalább végre nem idegesít. - szólt boldogan a tollas.
- Te Rafi, ha már adtam neked enni nem vinnél el egy körre?
- Már mint repülve?
- Igen.
- Vinnélek de nem tudlak megtartani. Penny gondolkodas nelkül Rafael nyakába kapaszkodott, az angyal pedig felrepült. Addig repültek mígnem Rafi karjai teljesen visszanőttek. Így nem kellett azon aggódni, hogy a nőnek elfogy az ereje és lezuhan.
- Kérhetnék még valamit? - szólt Penny miközben bámulta az alattuk elterülő erdőt és vizeket.
- Na, mi lenne az?
-  Ha mégis eljönnének a titánok.. - a nő nem tudta végigmondani amit akart, mivel Rafi tudta, hogy mit akart mondani.
- Jövök a sereggel és legyőzzük őket.
- Köszönöm. Menjünk haza.

Egyre jobban beesteledett, így mindenki befejezte az angyal csodálását és nyugovóra tért. Egyedül Rafi, a nő és Basmacskin maradtak kint azon gondolkodva, hogy hol szállásolják el az angyalt, mert este nem tud hazajutni a sötétben és a házba sem fér be.
- Hozok ki lepedőket és csinálunk neked egy sátrat. - a nő összeszedett minden rongyot, amit csak talált és kivitte a tornácra, ahol szöggel kiaggatták az összes anyagot. Penny a saját takaróját is felajánlotta Rafinak. Egy egész bunker lett belőle.
Mikor nyugovóra tértek Basmacskin meglátta, hogy a feleségének nincs ágyneműje, ezért mellé feküdt a takarójával együtt. Penny a sötétben elmosolyodott, amit a Hold fénye tökéletesen megvilágított. A férfi egy csókot lehelt az ajkaira és kényelembe helyezkedtek, majd elnyomta őket az álom.
Reggel már nem a Hold világította meg a szobát, sőt a Nap sem mivel Rafael nyújtózkodott az ablak előtt és hatalmas szárnyaival befedte az egész üveget. Az egyik tollas végtagja beleakadt a lepedőkbe és így leszakította a összeset.
- Hoppá! - szólta el magát.
Penny és Basmacskin azonn felkelt amikor meghallotta, hogy valami lezuhant a földre. A nő odament az ablakhoz és kopogtatni kezdett Rafinak, aki meg is fordult és fel is borított egy asztalt, ami a tornácról hatalmas csattanással esett le a lépcsőn a virágos vázával együtt.
Penny nem tudott mást tenni csak nevetve nézte végig a szerencsétlenkedést. A műsor végére Basmacskin is odaért, aki már kevésbé örült a felfordulásnak, mivel tudta, hogy azt majd neki kell feltakarítani.
Penny, hogy oldja a férje feszültségét, megpuszilta az arcát. Most, hogy kezdett nyugodtabb és biztonságosabb lenni az élet kissé törődhettek egymással is. Basmacskin mindenféleképpen szerette volna bepótolni azt, amit elszalasztott az életben és eddig nem haladt túl rosszul. Aztán elkezdtek készülődni, mert várták őket a várnál. Kezdődhetett a gyakorlás. Útközben Basmacskin mesélt Pennynek és a később bekapcsolódó Baltazárnak, hogy egyre ügyesebb mindenki. Rafaeltől elbúcsúztak, mert vártak már rá odafent. Penny reménykedett, hogy még láthatja őt és nem egy harc folyamán. Talán nem is olyan sokára fognak újra találkozi...

A mai nap nem hittem a szememnek, amikor megláttam, hogy már a 10. helyen van ez a történet. Sosem gondoltam volna, hogy ennyien fogtok olvasni. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek❤
Tegnap azon gondolkodtam, hogy ma inkább nem rakok ki új részt, mert úgy vettem észre, hogy eléggé elfoglalt mindenki és csak napokkal az új rész után olvastok, de, amikor ma megláttam a #10 in Horror feliratot a történetemnél egyből eldőlt, hogy megérdemlitek.
Remélem tetszett a rész❤ hétvégén jön a kövi.