A nő egész este nem aludt. Kiült a szobája ablakába és ott éjszakázott, de nem csak ő volt nyugtalan. Ficam is vele virrasztott egész este.
A nő elkezdett a kutyához beszélni.
- Már egy jó ideje nem tartottunk szertartást, akkor nem jönniük kellene?
A kutya csak bámult továbbra is az ablakon keresztül, csak akkor nézett Pennyre amikor az megsimitotta a fejét.
Figyelmét lekötötte a kutya kuncogása, amivel kimutatta, hogy mennyire jól esik neki egy kéz törődése, ezért nem vette észre, hogy valaki közeledett a ház irányába. Már az ablakon kopogott, amikor a nő felkapta a fejét, hangos visításban tört ki és hanyatt vágódott, ami egy hatalmas koppanásal végződött. Baltazár volt az, hatalmas röhögésben tört ki, főleg, amikor a nő felkelt a földről és savanyú képet vágott.
- Ne nevess már! Ez borzalmasan fájt.
- De olyan jó volt nézni, ahogy eldőlsz.
- Legalább egy kicsit éreznél velem együtt.
- Jó, bocs, zárd be az ablakot és gyere ki!
- Megyek, de miért?
- Úgysem alszol, nem mindegy?
Erre már nem felelt, csak cipőt húzott és kiengedte a kutyát is. Ficam hamar elveszett a sötétségben. Csak a körmei kopogását még hallották az aszfalton.
- Na mit akarsz?
- Csak unatkoztam és nem bírtam már az ágyban feküdni, amikor sétálni indultam megláttam, hogy az ablakban gubbasztasz ezért gondoltam kihívlak.
- Megtehetted volna úgy is, hogy nem hozod rám a szív bajt.
Baltazár épp bele kezdett volna valamit mondani, de Ficam ugatása megzavarta.
- Gyere nézzük meg, hogy mi van vele. Egészen az erdő mélyéről jött a hang, de a kutya folyamatosan ugatott, ezért könnyen oda találtak.
Amikor közeledtek egy fénylő tárgyat láttak meg.
- Ez meg mi?
- Nem tudom, de ez hatalmas, csak bele fúródott a földbe. Segíts kiszedni!
Addig feszítették és ásták mígnem sikerűlt kihúzniuk. Egy hatalmas kard volt, alig bírták felemelni. Akkora volt, mint egy átlagos ember. Egy ideig vártak arra, hogy felbukkan a fegyver gazdája, de ez nem így történt.
- Talán el kellene innen vinnünk, nehogy más találjon rá. Baltazár! Baltazár!
A várakozásban a férfi elaludt, Penny is elfáradt, ezért a férfi mellé kuporodott és elaludt.

Reggel kalamolásra keltek.
Penny túl fáradt volt ahhoz, hogy kinyissa a szemét, ezért csukott szemmel kezdett el beszélni.
- Baltazár feküdj vissza aludni! Vagy legalább csendben legyél. - a hang továbbra sem maradt abba, ezért kiyitotta a szemét és akkor vette észre, hogy ez nem Baltazár volt, hanem egy hatalmas angyal szerű lény. Elkezdte a férfi oldalát bökdösni, majd mikor felkelt ő is elámult a látványtól.
- Te meg mi a szart keresel itt?
- Baltazár angyalokkal ne beszélj így! - förmedt Penny rá.
- Hmmm? Ja hogy én, nem tudom. Onnan fentről estem le valahogy.
- Hogy mi? Te velük vagy?
- Kikkel?
- A titánokkal.
- Ti ismeritek őket?
- Igen, már többször is láttuk őket.
- Az nem lehet, nem juthattak le. Mi nem engedjük.
- Kik vagytok ti?
- Én személy szerint Rafi, angyal vagyok. Mi védjük a szellemek és az emberek világát az olyan lényektől mint például a titánok.
- Az angyaloknak nincs karjuk?
- De nekem is va... - az angyal már nem tudta végigmondani, amit szeretett volna, mert észrevette, hogy két végtagja is hiányzik, amiből folyóként ömlik a vér.
- Már értem, hogy kerültem ide én és a kardom. Az egyik titánnal harcoltam, amikor egy másik fejbe ütött és leharapta a karjaimat, majd lezuhantam.
- Ahaaa... Most indult be ez a titán üldözés? Mert az utóbbi időben nem láttunk már olyan lényeket.
- Ez egy hosszú történet. Egyelőre legyen annyi elég, hogy új királyunk lett és ez miatt jobban ügyelünk arra, hogy ne szökhessenek le ide. Majd a részleteket később mondom.
- Jó. Te Rafi most már kar nélkül fogsz harcolni?
- Nem, ez hamar vissza fog nőni ráadásul kicsit sem fáj, de úgy látom nézni nem túl jó. - ez így is volt, Penny csak bámulta undorral az arcán.
- Jó és a kardoddal mi legyen?
- Arra még szükségem van, nem bírnátok hozni utánam?
- Hogy mi? Nem fogok a csicskád lenni! - kiabált Baltazár.
- Fejezd be! Ők megvédenek minket, ez igazán semmiség érte. - szólt Penny.
- Jó rendben, de nem miattad cipelem, te bukott angyal.
- Attól, hogy nincs karom még a lábammal pofán tudlak rugni.
- Hagyjátok már végre abba és menjünk innen mert éhes vagyok!
- Én is! Van Isteni gyümölcsötök?
Penny és Baltazár értetlenül összenézett.
- Más is jó lesz.
- Szívesen vendégül látlak.
- Köszönöm.
Aztán elindultak kifelé az erdőből, nem volt még túl világos, ezért többször is eltévedtek, így inkább letepedtek egy fa tövében.
- Most nem akar az a bolhatenger elfutni, mondjuk a házatok irányába?
- Fogalmam sincs hol van és ne hívd bolhatengernek mégegyszer te firkált fejű.
- Azok nem firkák, hanem szimbólumok. Hé te Rafael, olyan vagy mint egy pingvin vagy miért nem repülsz?
- Hm? Jaa, tényleg én ki tudlak vezetni innen titeket ha felrepülök.
- Na neeee, úgye most csak viccelsz? Már rég otthon lehetnénk, de nem, te elfelejtetted, hogy te tudsz repülni. Mindjárt feldarabollak és megeszlek. -
a nő jót szórakozott rajtuk, majd az ég felé meredt, amikor az angyal elrugaszkodott a földről. Mindig is arra vágyott, hogy egyszer ő is repülhet majd, aztán eszébe jutott, hogy ma az ő vendége lesz Rafi. Azt eszelte ki, hogy majd ezért cserébe elviteti magát egy körre. Baltazárt nem igazán kötötte le az angyal csapkodása, sokkal inkább élvezte a nő mosolyát nézni. Majd Rafi földet ért.
- Nem láttam semmi mást, csak egy pár romos házat, olyan mint ha egy elefánt csorda taposott volna végig az egészen.
- Azok ott nem romok hanem a házaink. - szállt vitába a tőle kétszer nagyobb teremtménnyel.
- Én tényleg egy olyanban fogok enni?
- Te miféle angyal vagy?
- Az elitek elitje.
- Inkább egy lepukkant bukott angyal.
Válaszul megfejelte Baltazár tetovált fejét, aki azonnal megfogta az ütést ért pontot.
- Miből van a te fejed vasból?
- Nem, csak a sok ész megkeményedett benne.
- Na ja, az ész...
- Szedjétek már a lábaitokat, mert egyikőtök sem eszik nálam!
- Igenis! - feleltek egy emberként.

Sziasztok!
A tegnapi nap folyamán összejött az első célom, ami a 100 szavazat volt.
Ma reggel pedig a másik, ami a 15. hely volt, túl is léptük ezt, 14. lett belőle.
Köszönöm mindenkinek!❤