Van egy ötletem!
Minden tekintet a férfire szegeződött.
- Akkor mondd!
- Emlékszel azokra az emberekre akik körülvettek, amikor a tekintélyes úr tőrbe csalt?
- Hogyne emlékeznék... Ott haltam meg.
- Mi lenne ha visszamennénk kicsit szórakozni?
- Mire gondolsz?
- Kell egy pár kardoforgató nemde?
- Kellene, de úgye nem azt akarod, amire gondolok?
- De. Gyilkolunk pár harcost magunknak.
- Te őrült vagy.
- Ne mond, hogy nem fordult meg a fejedben, hogy visszamenj és megleckéztesd azt a szerencsétlent.
- Túl sokszor gondoltam erre. Jó benne vagyok. Jön még valaki?
Egészen sokan vállalkoztak erre ahhoz képest, hogy nem gyilkosok. Vagyis még nem azok.
- Amikor a portálhoz értek Basmacskin kézen ragadta feleségét majd beleugrottak a kör formájú sötét kapuba és lezuhantak a földre. Penny elképedt a látványon, már el is felejtette milyen volt ebben a városban élni. Pont a boltja mellett értek földet. Ahogy nézte a helyiséget észrevette, hogy valaki áll a pult mögött. Féltékenységet érzett, hogy ő már nem lehet ott, egyre idegesebb lett majd megindult az ajtó felé. Hirtelen kirántotta az ajtót. Basmacskin utána eredt, amikor látta rajta, hogy milyen dühödt. Már a nő éppen nyúlt, hogy megölje az ő munkáját betöltőt. A férfi még időben leállította.
- Nekünk harcosok kellenek, nem ilyen haszontalanok.
- Nem akarom, hogy helyettesítsenek.
- Nem is tudnak, belőled csak egy van.
- Ne légy ilyen nyálas - majd fogta magát és a többi szellem után ment.
Feltűnés nélkül tudtak végigmenni egészen a varosházáig, mivel nem volt rajtuk köpeny ami láthatóvá teszi őket. Pont jókor érkeztek. Épp ebédet tartottak, a sok öntelt embertől felfordult a gyomruk, ahogy jó ízűen cuppogtak a húson. A nő indította meg a támadást, ügyesen ragadta meg az egyik férfi nyakát és olyan erővel szorította, hogy nem telt sok időbe, hogy beálljon a halál. A férfit többen is próbálták megmenteni, de nem tehettek semmit. Azt hitték, hogy a torkán akadt az étel ezért csak jó erősen többször is megpaskolták a hátát. A gyilkoló Penny látványa a többieket is rávette, hogy tegyék a dolgukat. Egymás után hulltak a földre a harcosok, majd egyszer csak előbukkant az, aki Pennyt törbe csalta. Nem tűnt ijedtnek, mint ha csak tudta volna, hogy mi történik. Egyszer csak felkiáltott.
- Csak nem visszatértél, hogy bosszút állj? Már vártam rád kedvesem.
Basmacskin a feleségéhez ment.
- Nehogy felvedd a kabátot!
- Eszem ágában sem volt.
Aztán a férfi elkezdett járkálni a teremben, majd megállt.
- Basmacskin te is itt vagy? Lefogadom, hogy itt. Már is béke van köztetek? Nem éppen te voltál az, aki miatt a fél város meghalt?
Penny már nem bírta túl sokáig. Egyre idegesebb lett, majd előrántott egy köpenyt és a hátára terítette.
- Nem te voltál az aki megölt egy ártatlan nőt?
- Én nem ölök ártatlan nőket. Nézz körbe, ők ártottak neked?
Igaza volt, ezt Penny is tudta, majd Basmacskin is felfedte magát mögötte.
- Ölsz vagy megölnek.
- Ó a kis hős szerelmes.
- Ó az öntelt féreg.
- Köszönöm, ez jól esett.
Basmacskin csak elvigyorodott ezen, majd lerántotta a köpenyt magáról és feleségéről is.
- Tünés, elég embert öltünk meg.
Majd egy fülsüketítő zajt törte meg a menekülést. Víz ömlött rájuk a plafon irányából. Az egyetlen dolog a köpenyen kívül ami miatt láthatóvá váltak az a víz volt. Minden kísértet hollétét felfedte.
- Azta mennyien vagytok. Én is menni akarok, ne hagyjatok ki a buliból! - szólt a tekintélyes és elővett egy fegyvert. Pennyre szegezte, majd meghúzni készült, de elvétette mert valaki meglökte. Baltazár volt az.
- Futás!
- Te kis haszontalan, te is hamuként végzed úgy is.
Mindenki sikeresen elmenekült neki hála, majd átkeltek a hídon és már is a túlvilágon teremtek.

Penny még mindig lógatta az orrát és ideges volt. Tudta, hogy jobb ha nem kerül hozzájuk az a férfi, de mégsem érezte úgy, hogy élve kellene hagynia.
- Gyerünk keressük meg az újoncokat és avassuk be abba, hogy miért is vettük életüket - szólt Baltazár.
Amikor Penny meglátta hozzá lépett és megköszönte, hogy megmentette, de miért is félt a pisztolytól, ha ő már meghalt?
- Van bármi amivel ártani lehet a szellemeknek?
- Van, bizonyára az volt abban a pisztolyban.
- Na és mi az?
- Fogalmam sincs, de láttam már, hogy odaát elporlasztanak pár szellemet.
- Na és miután elporlanak mi lesz velük?
- Kámpec.
- Ezt hogy érted?
- Örök feledésbe merülnek. Se túlvilág, se újjászületés.
- Na akkor köszönöm mégegyszer.
- Szívesen.
A beszélgetésüket egy fiatal fiú zavarta meg. 12-től biztos nem lehetett több. A nő elgondolkodott azon, hogy milyen rövid is az élet, hát ennek a fiúnak még rövidebb.
- Megvannak az újak.
- Már is megyek. Te jössz? - fordult Penny felé.
- Persze.
Amikor meglátta a legújabb szerzeményeket a nő, eszébe jutott, hogy neki milyen volt amikor ide került. Ha Baltazár és a férje nincs, akkor kirekesztettnek érezte volna magát, bármennyire is haragudott rájuk azért, mert ők is ugyanúgy benne voltak a tekintélyes tervében túl jó volt a lelke ahhoz, hogy magára hagyja őket.
- Ne parázzatok, majd lesz lábatok, nem vágta le őket senki - szólt hozzájuk kedvesen, amikor észrevette, hogy szörnyülködve néznek maguk alá. Aztán feltápászkodtak és lebegni kezdtek. Egy kicsit bentebb a tömegben valaki utat kezdett törni magának Penny felé.
- Te vagy az akit a városházán megölt a tekintélyes?
- Igen, miért?
- Sajnálom, hogy részt vettem abban. Csak követtem az utasításokat. - majd az összes harcos egyként hajtott fejet sajnálatát kifejezve.
- Már megtörtént, ez van, eddig volt az életem megírva.
- Hallottuk, hogy van valami amiben segítenünk kell.
- Igen, lenne valami.
- Bármi is az megtesszük.
Majd Baltazár tört a sorok közzé.
- Itt teljesen meghibbant mindenki? Megöltünk titeket ti meg csak úgy segítettek?
- Ha már itt vagyunk, nem mehetünk csak úgy vissza.
- így van, csak, ha sikerül a tervünk. - szólt Basmacskin.
- Vissza akartok menni?
- Mi csak együtt akarunk maradni, de szerintem olyanok is vannak, akik szeretnének újjászületni.
- Segítünk. - szólt egyként a seregnyi kardforgató.
- Rendben, holnap kezdjük akkor veletek, annál a várnál találkozunk. - mutatott Penny a romok irányába.

Mindjárt megvan a 100 vote😍.
Köszönöm!