Kérlek, hadd menjek vissza. Élni akarok. A nő még keservesebben kezdett könyörögni. Vigyél vissza az életbe. Aztán a földön talált egy kettétört kavicsot és elkezdte vágdosni magat a nyakán és a karján. Semmi nem történt. Se vér se fájdalom. Csak a könnyei folytak. Basmacskin leült Penny mellé es magához húzta majd átölelte. A nő kezdett megnyugodni. Aztán felpattant és elkezdett mindent össze vissza beszélni. Valami olyasmit említett, hogy harcolniuk kell. Fel kell fegyverkezniük és el kell pusztítaniuk a titánokat, ha együtt akarnak maradni. Az emberek többsége tiltakozott. Azt mondták az egyenlő a biztos halállal, valószínűleg arra gondoltak, hogy befejeződik e világi életük. Aztán egy ismerős hang szólt közbe.
- A feleségednek igaza van.
- Ó, csak nem ide toltad a képed.
A tábornok volt az.
- De igen. Segítek neki.
- Nem, senki nem tesz semmit. Nem fogjuk megszakítani az évszázadok óta tartó harmóniát.
- Ez neked itt harmónia? Az, hogy elvisznek mindig valakit akivel ki tudja mit csinálnak. - szólt a nő.
- Tudjuk, hogy mit csinálnak velük. Újjászületnek.
- Ezt mégis honnan vettétek? - vágott közbe a tábornok.
- Én is csak hallottam egy régi lakostól.
- Hol találom?
- Nem tudom, szerintem most épp a játszótéren valahol.
- Mi? Elvitték?
- Hát, ha az, hogy rájuk tapostak a titánok annak számít akkor igen.
- Így nem jutunk semmire. Holnap elkezdjük a felkészülést a nagy darab csunyaságok ellen. Ki tart velem? - a tábornok úgy érezte, ha az életben tábornok volt itt is az lesz.
Nagyon kevesen rakták fel a kezüket, akik megtették azok is gyerekek voltak és Penny.
- Ez is valami.
Majd a nő is belekezdett a monológjába.
- Nektek még nem volt olyan, hogy elragadtak tőletek olyat, akit nagyon szerettetek? Nem lehet igaz. Az életben mindenkinek volt már olyan, hogy megszakadt a szíve valaki elvesztése miatt. - Majd a gyerekekre nézett. - Még ha az egy játékotok is volt, nem fájt? Én nem fogom hagyni, hogy családokat szakítsanak szét, csak mert nincs jobb dolguk, veletek vagy nélkületek. Aki meggondolta magát az holnap reggel jelenjen meg ugyanitt. - Majd a nő elindult az otthona felé. Basmacskin kissé lemaradva követte. Majd mikor utólérte megállította és maga felé fordította.
- Nem fogom tétlenül vegignézni az egészet még akkor sem, ha nem tetszik ez az egész.
- Köszönöm.
- Nem fogom elkövetni újra azt a hibát amit életemben tettem.
A nő bólintott majd haza értek. Penny tudta, hogy hosszú lesz a nap holnap ezért, ahogy volt úgy feküdt az ágyba. Nehezen jött álom a szemére, de korán akart kelni, mindenkit le akart előzni. Nem tudta, hogy hány emberre hatott a szövegével, de bizakodott abban, hogy lesz egy kisebb alakulatuk és elkezdhetik a felkészülést Aztán gondolatait félbeszakítva elaludt.

Reggel ahogy sejtette ő volt az első. Nem sokkal később megjelent a tábornok is. Szúrós tekintettel nézték egymást, majd megjelent Basmacskin és őt követve Baltazár is.
- Úgy látom ebből egy trió lesz.
- Én is harcolok. - szólt a nő.
- Hogy mi? Nő nem harcolhat!
- De én fogok.
- Szerintem nem ő lesz az egyedüli nő. Nézzétek! - Basmacskin észrevette, ahogy az egyik irányból özönlenek az emberek.
- Ők tüntetni akarnak vagy harcolni?
- Idióta!
- Jó na még is mit kezdhetünk ilyen vézna nyanyákkal?
- Ez is valami, amúgy sem csak idősek jönnek.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszöntötte a sereg leendő tagjait. Remélem tudja mindenki, hogy mire vállalkozott. Először is szeretnék megkérni mindenkit, hogy szedjen össze minden olyan dolgot, amit hasznosnak talál a harcra. Egy óra múlva találkozunk a romos vár mellett. - a távolba mutatott, ahol a helyszín található.
Aztán mindenki elindult keresni valamit, amit úgy gondolt, hogy segíthet a titánok ellen. Egészen sokan lettek. Penny bizakodva figyelte az embereket, majd Baltazárral és Basmacskinnal a nyomában elindultak előkészíteni a gyakorló terepet, na meg a tábornok is követte őket. Útközben Baltazár a nő mellé lépett és odasúgott neki valamit.
- Majd mutatok valami, amikor odaérünk.
Útközben Ficam is csatlakozott hozzájuk két kóbor kutyával.
- Csak nem te is harcolsz Ficam? - kérdezte a nő, pedig tudta, hogy úgy sem kap majd választ.
Mikor megérkeztek Baltazár el kezdte húzni a nőt a vár egyik terme felé. Amikor a faajtó nyeszeregve kinyílt a nő nem hitt a szemének. Mintha csak lovagok éltek volna ott egy rakás fegyver és páncél volt mindenhol.
- Ez hogyan?
- Nem tudom, én is nemrég bukkantam rá.
- Ezért aztán érdemes volt elküldenünk az embereket, majd hozzák a serpenyőket meg a fakanalakat.
- Neked is sikerűlt azzal az edénnyel leütnöd egy lényt lehet azoknak nagyobb hasznát vesszük.
Penny erre már nem válaszolt csak elkezdte a kezében forgatni az egyik kardot. Egyre jobban hitt abban, hogy akár még sikerűlhet is a célja.Aztán Basmacskin nyitott be hozzájuk.
- Ejha! Ezekről én miért nem tudtam?
- Pont azért, amiért a többiek sem.
Válaszul egy goromba tekintettel ajándékozta meg az idősebbik.
Penny eközben elindult, hogy behívjon mindenkit a hatalmas fegyver terembe. Az emberek, amikor meglátták az eszközöket elejtettek mindent a kezükből, amik csörömpölve értek földet és szájt tátva vizslatták az éles kardokat és páncélzatot. Penny közben kiosztott mindenkinek valamit megítélése szerint, volt aki íjat és nyílvesszőt kapott, volt aki kardot és pajzsot. Akik az utóbbikat kapták azok vagy elestek vagy előre hajoltak. Nem gondolták, hogy ilyen súlyosak lehetnek. Majd kibattyogtak a vár által körülzárt udvarba. Itt nem volt túl sok minden csak egy pár állvány, amire az íjászok célpontja volt felszerelve. Az emberek nagy lelkesedéssel kezdtek bele a gyakorlásba, de amilyen nagy volt az erőbedobás annyira voltak szerencsétlenek is. Idő közben a tábornok is megjelent. Először az íjászoknál segédkezett. Megmutatta nekik, hogy hogyan tartsák az íjat és hogyan húzzák ki azt, hogy utána ne magukat sértsék meg. Általa sokkal ügyesebbnek bizonyult a kis csapat. A kardozókat Basmacskin segítette, már amennyire tudta. Próbált visszaemlkézeni arra a napra, amikor Pennyt meggyílkolták. Tele volt a terem kardforgatókkal, mind ügyesen bántak a karddal, aztán egy örűlt terv jutott az eszébe.