Baltazár volt az, látta a nőn, hogy mennyire tetszik neki ez az egész. Ezért elkezdte neki mesélni miért is van erre szükség.
- Az emberek minden nap kijönnek ide azért, hogy éltessék a tüzet.
- De miért van erre szükség?
- Reméltem, hogy a férjed tájékoztat erről. Azért kell ez, hogy minnél később jöjjenek el értünk.
- Kik jönnek el értünk?
- Azt még mi sem tudjuk, de minden este elvisznek valakiket, akik már régóta vannak itt és nem vesznek részt a szertartáson.
- Hová viszik el őket?
- Vissza az életbe. Ha minden igaz, amikor innen elvisznek valakit az új életet kezd, de senki nem akar visszamenni, mert itt együtt lehetnek. Ott nagyon nehéz lenne újra egymásra találni és itt sokkal könnyebb az élet. Azt leszámítva, hogy mindig részt kell venni ezen a valamin.
- Értem. Te mióta vagy itt?
- Úgy 1-2 éve.
- Hogy mi?
- Hát igen. Tudom nem látszik rajtam, de rajtad se fog. Itt nem öregszik senki.
- Ó így megelőzted a következő kérdésem.
- Az lett volna, hogy hány éves vagyok igaz? Egyébként 19.
- Igen aztán meg az, hogy hogyan haltál meg ilyen hamar.
- Ó, kihullott a hajam és későn jöttünk rá, hogy az nem azért volt, mert televarrattam tetkóval a fejem, hanem mert daganatos voltam. De ha már te is ennyi kérdést feltettél, akkor nekem is lenne egy. Mi a neved?
- Ezt nem igazán szoktam elmondani senkinek, de ha már te is megosztottál velem egy titkot akkor én is. Penny vagyok.
- Én nem igazán titkolom a halálom okát. De ha neked ez az volt és cserébe elárultad a neved, akkor nekem mindegy. Na menjünk haza, szerintem végeztünk.
- Azt honnan tudhatom, hogy mikor nem kell félnem attól, hogy eljönnek értem?
- Ha a tűz eléri az eget, akkor nincs gond, ha túl kicsi a tűz akkor van baj leginkább ez akkor történik, amikor mindent elönt a víz, de akkor is történhet, amikor az emberek ráunnak a kántalásra és nem jönnek  el.
- Á értem. Köszönöm a tájékoztatást.
- Bármikor kérdezhetsz. Nézd, ott a férjed.
Majd elkezdte őt húzni a férfi irányába és hazafelé már hárman baktattak. Ahogy közeledett az utca vége úgy egyre kevesebben voltak. Végül ők is kiszálltak a vonulásból. Elköszöntek Baltazártól és bementek a házba.
- Na, hogy tetszik itt az élet?
- Ez nem élet, de eddig nincs vele bajom. Miért nem beszéltél azokról a valamikről?
- Milyen valamikről?
- Te is tudod miről beszélek.
Tudta a férfi, de még mennyire, hogy tudta, hiszen mikor idekerült az egyik régi ismerősét pont akkor ragadták el.
- El akartam mondani, de megelőztek.
- Lett volna időd rá előtte. - majd fogta magát és bement a hálószobába. Ez a nő első estélye itt, ezért elég zavart volt. Rég nem aludt már a férjével és most mégis rákényszerűlt, mivel csak egy francia ágy volt az egész házban. A nő sokáig fent maradt, várta, hogy Basmacskin mikor lép be a hálószobába. Majd mikor már megunta a várakozást elaludt.

Reggel üres volt mellette az ágy, amikor felkelt. A férfi nem aludt a szobában. Majd kinyílt az ajtó és a kutya rontott be rajta.
- Mi az Isten?
Egy kis idővel utána észrevett valamit, ami a kutyát követte. Valamilyen kis füst szerű valami, aminek csak szeme volt. Visító hangot kiadva kergette a kutyát a házban. Ficam egyre fáradtabb volt és a szörny egyre közelebb került hozzá. Majd a nő egy jó háziasszonyhoz méltóan használta a konyhai eszközöket. Fogta a serpenyőt és leütötte vele a visító lényt. A férfi épp akkor nyitott be az ajtón.
- Mondd, hogy nem ölted meg.
- Nem tudom, mivel meghalt.
Egy percre lépek ki a házból és te már is csinálsz valamit.
- Nem kellett volna a kutyát kergetnie.
- Most mehetek szólni mindenkinek, hogy készüljön az estére fel.
- Miért?
- Mert ez a kis valami hozzájuk tartozik.
- Kikhez?
- Az életet hozókhoz.
- Ó már el is felejtettem, hogy itt halottból lesz élő, nem pedig élőből halott.
A férfi elindult, az értesítéssel Baltazárhoz, aki örömmel segített neki, megpróbáltak minnél több embernek szólni. Azonban egy nagy hangzavar törte meg a csendet. Egyre több füst szerű lény repült az utcán. Voltak már egészen nagyok is. Az emberek tudták, hogy jobb ha nem nyúlnak hozzájuk, egy embert kivéve. A férfi hazasietett, hogy megnézze a feleséget, akit nem talált otthon. Gondolta, hogy hova mehetett. Bizonyára az idős szüleit fogja védeni az este ezért odament. Ám eközben a nő Baltazárral lógott.

Az ég egyre sötétebb lett. Már nem csak a talaj közelében repkedtek a lények, hanem egészen az égig beborítottak mindent. Majd egyszer csak mint ha valami kettészakította volna az eget, meghasadt és két hatalmas lény lépett ki rajta.
Majd a két óriás valami leugrott fentről. Valakinek a házán landoltak. Valószínűleg, aki ott lakott az nem élte túl. A nő még elidőzött volna azzal, hogy bámulja a hatalmas lényeket, Baltazár karon ragadta és futásnak eredtek. Nagyon nehezen sikerűlt elmenekülniük, mivel minden irányban loholt az összes kísértet. Baltazár sötét kőfalak közzé vezette a nőt.
- Itt biztonságban leszünk ne aggódj.
Penny bízott a fiúban. Fogtak egy fáklyát és elindultak a vár falai között.
Eközben a városban már több embert is elfogtak. A szörnyek egy hatalmas ház felé vették az irányt. Penny szüleinek a háza felé. Az idős házaspár mit sem sejtve pihent, majd arra lettek figyelmesek, hogy a tető rájuk szakadt. Mire észbe kaptak már a titán méretű lény markai között voltak. Basmacskin épp akkor rohant el mellettük, amikor ez történt. Látta, ahogy elviszik őket, semmit sem tehetett.

Amilyen gyorsan jöttek, el is mentek. A város lakói fellélegezhettek. A legrégebbi lakos összehívta az embereket, hogy mindenki megtalálhassa a család tagjait, vagy megtudja a hírt, hogy már csak más világban találkozhatnak velük. Penny is visszatért Baltazárral az oldalán. Basmacskin közölte vele, hogy a szüleit elvitték. Penny nem hitte el először, majd látta a távolban az összedőlt házat, ahol a szülei voltak akkor, amikor az ég megnyílt. Zokogásban tört ki, majd Ficam megjelent és nyalogatni kezdte. Megörült annak, hogy a kuyta él, de ez sem tudta elfeledtetni vele a szülei elvesztését, ezért imádkozni kezdett.