Azonnal odafutottam Basmacskinhoz, akiből egy hatalmas dárda állt ki, rajta zöld folyadékkal. Mégis ők honnan tudnak, a fájdalmat okozó méregről?
- Hé, hé hé, itt vagyok, nyugodj meg, túl fogod élni. Túl fogod élni, hallod? Nem hagyhatsz itt!
- Penny, ahogy belém szúrta az a mocsok ezt a fadarabot, már akkor végigfutott rajtam az, hogy ez a végkimenetel. Te is tudod, hogy ez a vég. - mondta köpködve a vért a szájából.
- Nem! Még most is itt vagy közöttünk, maradni fogsz. - ömlött a könnyem az arcára, amit kezemmel simogattam.
- Shhh.. Semmi baj, amúgy sem érdemlem a könnyeid, borzalmas férj voltam. - hogyan tud még ilyenkor is mosolyogni? Miért ilyen erős mindenki? Én egy senki vagyok.
- Nem voltál borzalmas, szeretlek! Nem lehettél volna jobb, nincs nálad jobb. - hajoltam mellkasára, ami már alig mozgott, alig vett levegőt.
- Én is szeretlek, nagyon, nagyon. Menj vissza Baltazárral, éljetek szép életet együtt. Ő megérdemel téged, jó fej srác. - pillantgatott Baltazár felé, aki elindult hozzánk.
- Megteszem, ha neked ez fontos. Hiányozni fogsz. - majd arcához hajoltam, hogy egy búcsú csókot adhassak neki.
- Hé, hé, hé, én is itt vagyok, nem hagyj itt búcsú nélkül. - térdelt le mellénk Baltazár.
- Csak azért küzdöttem eddig, hogy elköszönhessek tőled is. - fordította utolsó erejével Baltazár felé fejét, akinek egyre inkább sírós arca lett, majd el is eredt a kitörni készülő vízesés és már mind a ketten áztattuk a legyengült testet. - Kérlek vigyázz Pennyre, adj neki boldogságot, csak ne legyen rossz a kedve sosem, viseld gondját barátom. - mondta elhaló hangon Basmacskin és lassan pupillái kitágultak, aztán sóhajtott még egy hatalmasat és átadta magát az őt elragadó nála sokkal nagyobb erőnek, aztán mikor mellkasa már nem mozdult lesimítottam fehér szemhéjait.
Baltazár látta, hogy mindjárt jön a sírógörcsöm második hulláma, ezért magához szorított én pedig vállába fúrtam a fejem és kiengedtem magamból egy hatalmas ordítást.

~ Penny szemszög vége

A hatalmas csatatéren egyre kevesebben mocorogtak. A titánok elkezdtek visszavonulni, mert nem bírtak az angyalokkal. Mikor már teljesen elszivárgott minden óriás, a megmaradt, kicsiny csapat a két kuporgóhoz lépett és fejet hajtva térdeltek le. Penny lassan megfordult és végigpásztázta a mögötte elhelyezkedő fáradt harcosokat.
- Köszönöm mindenkinek, a részvételt. - mondta remegő hanggal és Rafaelhez lépett. - ha te nem jössz már én sem élek. - majd átölelte a szárnyas nyakát, aztán Tyrához lépett, hálás vagyok mindenért, sajnálom a csapatod veszteségét. - nem válaszolt, csak feltápászkodott a földről, követve a csapat többi tagját.

Az erdőből hirtelen megjelent a vörös lány, Rubina, kezében testvére holttestével.
- Megölték a titánok Blondyt. -mondta miközben ömlött szemeiből a könny. - Rafael, kérlek mondd azt, hogy megszerezted, amit kértünk tőled. Nem bírnám tovább nélküle, csak az élesztheti fel.
- Itt van minden. - mondta Rafi, miközben elindult a holttest felé. - Állj! Ez hat mindenkire? - kérdezte, miközben Pennyre pillantott, aki ismét Basmacskin mellett ült, karjait lábára kulcsolva.
- Sajnos nem, ez csak olyanoknak van, akik ide születtek. Sajnálom a barátotokat.
- Ő nem csak egy barat volt, hanem a férjem! - ordított Penny.
- Bocsánat, nem tudtam. - mondta Rubina, miközben lerakta a kezében tartott testet a földre. Aztán Rafael a kezébe nyomta az üveget, amiben a vér volt és a király egész szárnyát, mivel Uriel megölése után megfosztotta tollpárnájától.

Rubina meglepődve vette át a szárnyat.
- Hogyan voltál képes megölni a királyt? - fordult az angyal felé pislogva, miközbe a szárnyat kezdte el morzsolni a vérbe.
- Nem volt nehéz megölni azt a férget. - aztán átvette a felé nyújtott elixírt, ő pedig Tyrának a kezébe rakta, aztán a lány kezét összezárta tenyerével. A parancsnok elpirult és gondolkozás nélkül lekapta Rafit, aki szintén úgy bazsalyog, mint a vadalma, de fogadta Tyra kezdeményezését, ám hamar el kellett válniuk.
- Vigyázz! - ordított Baltazár Rafi irányába, aki megfordult és egy késsel találta szembe magát. Szinte meg sem karcolta az éles penge.
- Rubina, beléd meg mi ütött? - kérdezte tőle az angyal.
- Ha megölted a királyt, akkor most te vagy az. Úgyhogy kérem a szárnyad!
- Nem csak egy toll kell? - aztán kitépett egyet Rafael önként és kinyújtotta a karját, kezében a tollal, amit Rubina kiütött az angyal tenyeréből.
- Nem, tudtam, hogy ez lesz, éreztem, hogy megölöd a királyt. Add ide a szárnyad, vagy végzek valamelyik barátocskáddal.
- A "barátocskáim" kétszer olyan erősek mint te. - mondta gúnyolódva Rafael.
- De ilyet nem tudnak. - aztán Tyrának ment, majd lemásolta külsejét és őrült tempóban kezdett el mozogni, Tyrát is húzta maga után, hogy összekeverje magát a lánnyal.
- Na, de most komolyan, olyan gyerekes vagy. Majd kinyújtotta a kezét Rafael és megszorította az egyik Tyra nyakát, akit addig tartott, ameddig nem terült el a földön.
- Szép volt! - mondta a megmaradt Tyra.
- Nem volt nehéz. - Tyra fura fejet vágott Rafael válaszára. - Csak te tudsz ilyen mogorva képet vágni. - aztán megölelte a lányt.
- Rafi. - suttogta alig hallhatóan az ölelkező lány.
- Igen?
- Tudom, hogy te nekem szántad az elixírt, de én nem foglak itt hagyni. Nem adhatnánk Pennynek? - kérdezte Tyra még mindig nagyon halkan.
- Reméltem, hogy ezt mondod. - mondta az angyal megnyugodva, borzalmasan örül, hogy nem kell búcsút intenie, hiszen még alig ismeri.

Miután befejezték a halk csevejt, Tyra a térdeplő Pennyhez lépett, megfogta az egyik kezét és belerakta a szert a tenyerébe.
- Ezt, most miért? Nem fogadhatom el. - rázta a fejét értetlenül Penny.
- De igen, nagyon is megérdemled, hogy új életet kaphass. - mondta Tyra, miközben Baltazárnak biccentett egyet, hogy menjen hozzá közelebb. - Ha elfelezitek, szerintem még úgy is elég. Láttam már többféle hasonló löttyöt, abból is jutott több emberre is.
- Nagyon szépen köszönjük Tyra. - mondata végén Basmacskinra pillantott. - Bár te is velem jöhetnél.
A háta mögött hirtelen megjelent Ficam, aki azonnal Basmacskinhoz futott és nyalogatni kezdte annak reményében, hogy csak alszik. Penny átkarolta a kutya testét és magához húzta.
- Már most hiányzik igaz? - suttogta a kutya felé. Aztán az állat lekuporodott.

Egyébként ez a két törpe róka miért van még mindig itt? - kérdezte Baltazár. - Egyfolytában ráncigálnak és húznak valahová.
- Sodródj az árral barátom. - paskolta meg Gábriel, Baltazárt, aki a lökés hatására kissé kicsit elindult arra, amerre a rókák is mennének. Aztán végül engedett a rókáknak és hagyta, hogy vezessék. Egy csapáson indult el a fiú, ami borzalmasan hosszú volt.
- Na, nyomás korcsok! Gyorsabban! - kiáltotta a rókáknak, akik meglódultak és Baltazár is emelte a tempóját. Ahogy közeledett az út végéhez, úgy látta egyre jobban azt, hogy valami fény árad ki egy hatalmas kapuból. A fiú egy hatalmasat kiáltott a csapáson át.
- Penny! Megtaláltam!
- Mi van? Mit kiabál? - kérdezte Rafael a többieket, talán ők jobban hallották.
- Fogalmam sincs. - válaszolta Gábriel, aki inkább utána nézett, hogy miért kiabál a fiú. Ő a légi közlekedést választotta, így gyorsan odaért. Aztán elkiáltotta magát.
- Srácok! Megvan!
- Mi van már megint? - Rafael értetlenkedve fordult a maradék emberhez.
- Nem tudom, de menjünk inkább oda. Egyébként a tábornokot nem látta valaki? - kérdezte Penny, miközben levetette köpenyét és ráterítette férje testére. - Ficam vigyázz rá!
- Az a beszari kardforgató? Az elfutott, amikor durvult a helyzet. - emlékezett vissza Tyra.
- Nem meglepő.

Penny, Tyra és Rafi már az ösvényt taposták, amikor Baltazár eléjük rohant, hogy siettesse őket. Mikor oda értek Tyra nem hitt a szemének.
- Ez tényleg az a kapu. - amikor kimondta ezt a lány, a többiek szeme felcsillant.

- Penny, tényleg vissza akarsz menni? - kérdezte Baltazár a nőt.
- Mióta ide kerültem, másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy itt akarom hagyni a helyet. De aztán eszembe jutnak az emberek, akik itt maradnak.
- Amint rájövök, hogy hol vagytok, meglátogatunk. - mondta mosolyogva Tyra, aztán Penny megölelte a lányt és szipogva borult vállaira.
- Kérlek temessétek el a férjem és hagyjátok rajta a köpenyem. - aztán szorosan magához húzta Rafael és Basmacskint is, akik fogadták az ölelést.
- Penny, igyál az elixírből. - mondta Baltazár.
- Egy percig azt hittem, hogy jobb lesz ha nem emlékezek arra, ami itt történt, a hatalmas vérrontásra. De képtelen vagyok titeket elfelejteni. - mondta a nő, miközben könnyek folytak a szeméből. Aztán megitta az elixír felét, a maradékot pedig Baltazár itta meg.
- Minden jót és ki ne merj törölni a fejedből! - fenyegette meg Rafael, miközben elmosolyodott.
- Nem foglak. - nyújtotta ki nyelvét Penny.
- Vigyázzatok egymásra. - aztán mint két haver, Gábriel szemmel megbeszélt valamit Baltazárral.
- Remélem sokára látunk itt titeket. - mondta Tyra.
- Én is, remélem nem leszek megint rákos, és felnőhetek végre, na meg gyerekeket is akarok. - aztán elvigyorodott és Penny felé biccentett, aki közben Rafaellel veszekedett még valamin. Tyra azonnal tudta, hogy mi történik, tetszik Baltazárnak Penny.
- Na, menjünk, még mielőtt eltűnik a kapu. Viszlát!
- Aztán őrjítsd meg a nővéreket a kórházban. - szólt oda még Rafael, de Penny már nem tudott rá válaszolni, mert átlépett a kapun, nyomában Baltazárral.

Nemsokára következik a 3. és egyben utolsó fejezet.

Köszönöm a kicsíny számú, ám hűséges olvasóimnak, hogy velem tartanak.
Úgy volt, hogy nem lesz 3. fejezet, de két lány nagyon szereti a történetem és nem volt szívem itt abbahagyni miattuk, ezért az nektek fog szólni.❤