Miközben meneteltek, Penny faggatni kezdte Rafaelt, azokról, amikre azt mondta, hogy majd később elmeséli.
- Na, akkor mégis hogy kerültetek oda és mi az, hogy egy másik szigeten voltatok?

- Pár nappal ezelőtt valaki bejutott a királyunkhoz és elárulta, hogy szellemangyalok vagyunk, mire a király, a titok elhallgatása miatt büntetésül, le akarta vágatni a szárnyainkat. Gábriellel elszöktünk ide, de az ő szárnya nem egészen úszta meg, már egy részét leszaggatták, amikor elhoztam onnan. Aztán sietés közben rossz helyen ugrottunk le és egy ismeretlen helyen értünk földet. Nagyon hideg volt ott, azt hittem ott leljünk halálunkat....- aztán folytatta részletes beszámolóját, Penny pedig hallgatta. Mikor végzett, újabb kérdésekkel bombázta.

- Jól értem, hogy tényleg többen vagyunk itt és több sziget van?
- Pontosan, eléggé furcsa is lenne, ha csak ti lennétek itt, nem tudom miért nem gondoltam erre hamarabb.
- Ó, értem és veletek akkor most mi lesz? Kivel tartasz?
- Még nem egészen tudom, előbb megkérdezem Gábrielt is, hogy ő mit akar, aztán együtt eldöntjük. Szerintem ő inkább maradna itt, mert eléggé rosszul bírja ezt a járkálást.
- Igaz, most is mondta, hogy mindjárt leül a földre, ha egyhamar nem érünk a szállásotokra.
- Nem értem, hogy miért nem repül inkább, ha már Tyra visszavaratta a szárnyait. - mondta Rafael értetlenkedve.
- Lehet még nem egészen sikerűlt visszavarni. - ötletelt Penny.
- Nézd, azt hiszem most jutott eszébe, hogy már nincs leszakadva. - mutatott barátjára Rafael, miközben figyelték, ahogy Gábriel kissé elemelkedik a földtől.
- Végülis, jobb később, mint soha. - mondta Penny, amikor Baltazár hátára ugrott, aki gyorsan odakapott, a lábai alá, hogy megtartsa és így mentek tovább egészen a várig.

Megfelel ez a hely egy napra? - kérdezte Penny, mikor már a vár egyik termében voltak, ahol láncra függesztve volt egy pár vas ágy.
- A seregem nem válogat, volt, hogy a földön aludtak, a hegyek között, a frissen esett havon. - mondta a parancsnok, egy köszönet nyílvánítás után.
- Akkor jó, a következő ajtó egy raktárba nyílik, ha megéheznétek nyugodtan tömjetek magatokba annyi kaját, amennyi csak belétek fér. Van elég élelmünk. - ajánlotta fel a lopott készletüket Penny miközben egy párnát lerakott az egyik ágyra.
- Kibírjuk hazáig, szerintem inkább most megyünk és körbenézünk. - utasította el Tyra a ramtár használatát.
- Később én is utánatok nézek, ha nem zavarok. Még nem igazán voltam az északi oldalon. Jó lenne tudni, hogy mekkora és milyen a szigetünk. - csillant fel a kalandvágy Pennyben.
- Bárki jöhet, több szem többet lát. - folytatta tovább a beszélgetést, túl kedvesen, ami Rafaelnak is feltűnt.
- Én is mehetek? - lépett oda az angyal.
- Felőlem. - forgatta meg szemeit közben a parancsnok. Vele már nincs olyan jó fej.

A terem kezdett kiürülni, egyedül Gábriel maradt bent, amit Rafi is észrevett. Kihasználva a csendet odalépett hozzá és megkérdezte, hogy ő hol szeretne lenni.
- Gábriel te itt fogsz szunyókálni örökre vagy inkább jössz egy kicsit kalandozni?
- Rafi, öreg vagyok én már a kalandokhoz, de te menj nyugodtan.
- Tudod, hogy, hogy értettem.
- Tudom, nekem ez a hely tökéletes. - mutatott körbe Gábriel az üresen csengő teremben.
- Akkor, ha én Tyra csapatát választom, inkább itt maradsz és elválnak útjaink? - kérdezte Rafael miközben helyet foglalt az arkangyal mellett.
- Csak hátráltatnék mindenkit, legalább, így segíthetek Pennynek és nem leszek ingyenélő. - mondta Gábriel, miközben fordult egyet az ágyon és felszisszent, kihúzott a testéből egy szögöt, ami belemélyedt a vas ágyból.
- Azt tedd, amit jónak látsz, holnap még úgyis találkozunk. - felelte miután látta beszédtársát, hogy végzett az operációval.
- Még utána is meglátogathatsz, vagy magára hagynád inkább régi cimborád? - vágott fancsali képet az arkangyal mondanivalója végén.
- Soha. - majd felpattant és egy elköszönés után kilépett a teremből, ahol szembetalálta magát Tyrával.

- Hát te? Nem úgy volt, hogy előre mentek és én majd később utánatok sietek? - nézte fura fejjel a lányt.
- De, csak már hiányoztál Rafika. - nyávogott Tyra.
- Rafika? Kikérem magamnak! - mondta sértődötten.
Aztán Tyra rátapasztotta az ajkait Rafiéra és elkezdte a falnak lökni az angyalt. A tollpárna csattanva ütközött a mögötte húzódó fehér válaszfallalnak, mire az angyal kicsit elpirult és ideges lett. Nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel, ezért hagyta, hogy Tyra kényeztesse kicsit. A nő keze egyre lejjebb vándorolt és Rafi erősen megszorította a csuklóját, mire Tyra felszisszent.
- Áu, miért vagy ilyen durva? - mondta kényesen, a hangját elváltoztatva.
- Tudom, hogy nem Tyra vagy, ő nem érezne fájdalmat. Ki vagy és mit akarsz? - kérdezte Rafi és hátralépett.
- Ó, szerettem volna még egy kicsit játszadozni, de túl okos vagy. - aztán lehunyta a szemeit az ál Tyra és átváltozott egy másik lánnyá. - Bújj elő kicsi gézenguzom, a bácsi nem bánt. - a falak közül egy vörös róka lépett ki és a lány kezébe pattant. - A kérdésedre pedig a válasz Rubina és csak unatkozom.
- Miért pont engem választottál a játékszerednek ki, kedves Rubina? - kérdezte az angyal miközben le sem vette a szemét a rókáról. A kis vöröst nem zavarta a helyzet, csak ellazulva feküdt gazdája ölében.
- Mert cuki vagy. - felelte a lány kuncogva, mire Rafi csak megforgatta a szemét. - egyébként, nem csak téged vertünk át, azaz próbáltunk. A húgom épp a kis barátnődet szédíti a te testedben.
- Milyen barátnőmet? Tyrára gondolsz?
- Pontosan. - aztán Rafi felpattant és elviharzott. - Na most meg hová mész? - érdeklődött mikor látta, hogy az angyal elszelel.
- Nem szeretném, ha Tyrának baja esne, szóval megyek és leleplezem a testvéredet. - mondta az angyal miközben már a váron kívül volt.
- Várj már! Fogadásunk volt, nem szólhatsz bele csak úgy. Mondjuk, erről nem volt szó, hogy mi van akkor, ha más leplez le minket. Jó akkor én is megyek! - nem vette észre a lány, hogy már egy ideje magában motyog. Rafi rég otthagyta.

~ Tyra szemszöge

- Épp valahol a sziget végénél jártunk már, amikor meghallottam egy ismerős hangot a hátam mögött.
- Tyra!
Megfordultam és láttam amint Rafael lohol felém. Eléggé hamar utánam indult, ahhoz képest, hogy azt mondta Pennyvel fog jönni. Azonban, most csak egy nagy homály követte.
- Hát te? Hol hagytad Pennyt? - érdeklődtem, miközben ő lihegve támaszkodott a lábaira.
- Csak hiányoztál és nem akartam magam kínozni a hiányoddal - felelte az angyal, ami nekem nagyon furcsa volt. Ő eddig sosem mondott ilyet nekem.
- Aha, na menjünk, ne maradjunk le a csapatomtól.
- Már is édes. - ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy ez egészen biztosan nem Rafael. Megfogtam a kezét és magamhoz húztam, ezzel zavarba hozva őt. Borzalmasan elpirult, ezért folytattam az idegesítést és mélyen a szemébe néztem, de ő elkapta a fejét és a távolba bámult.
- Te meg ki a fene vagy? - kérdeztem lényegre törően mire ő kirántotta a kezét és pár lépést hátrált.
- Üdv, Blondy vagyok. - felelte miközben egy szőke lánnyá változott és a távolból egy fehér róka futott egyenesen a karjai közé.
- Én tényleg majdnem lekaptam egy csajt? Fúúúj. - mondtam miközben az arcom akaratlanul savanyú képpé alakult át és kiöltöttem a nyelvem.
- Nem hibáztatlak, eléggé helyes ez a Rafael. - mondta a szöszi miközben álmodozva az ég felé szegezte tekintetét.
- Mi? Én nem azért akartam lekapni, hanem mert...- Nem tudtam megmagyarázni, mivel nem hagyták.

- Látom te sem jártál sok sikerrel hugi. - jelent meg a távolban egy lány Rafaellal az oldalán, aki teljesen ledöbbent. Lefogadom hallotta a beszélgetésünk és ezért vág ilyen fejet.

- Nem igazán, olyan ravasz, mint a kis rókicám. - mondta és a testvére mellé lépett.

~ Tyra szemszög vége