A két csapat egyre jobban eltávolodott egymástól. Az egyik csapatot a parancsnok vezette a másikat pedig Góliárt, az egyik legjobb harcos a hegyvidékiek között. Végül, amikor már belevetették magukat az erdő közepébe, egészen eltakarták a fák a két bandát egymástól. Rafael határozott léptekkel tartotta a Tyra által diktált őrült tempót. Mellettük pedig Gábriel battyogott egyre jobban elfáradva. Az erdő, ahogy távolodtak a szélétől sűrűbb lett, mintha csak el akarna valamit takarni tőlük. A lihegő arkangyal szerencséjére muszáj volt lassítaniuk, mivel nagyon nehezen lehetett a bokrok között szlalomozni, ösvény hiányában maguknak kellett utat szaggatni az avarban.

                ×××××××××××××

- Elég lesz már a hadjáratokból, pár hétre elegendő kaját halmoztunk fel, miért kell még mindig visszajárnunk a volt boltodat rabolni? - panaszkodott fáradtan Baltazár, miközben a mai zsákmányt cipelte Pennyék háza irányába.
- Nem tudom, beszélek Basmacskin fejével, már én is kivagyok, hogy folyton lopnunk kell. Tegnap is eléggé kiidegeltük a bolt tulajdonosát, akármennyire is fáj a látvány, már megsajnáltam szegény nőt. Pedig eleinte szívesen megöltem volna. - mesélte korábbi terveit a mellette sétáló fiúnak.
- Csak nem eltűnt belőled a kis ördög és az angyal beléd költözött?
- Nem erről szó sincs Baltazár. Egyébként mi lehet Rafaellal?
- Még csak két napja nem láttad és már hiányzik? Csak nem beleszerettél az angyalba Penny?
- Férjem van, akivel egyre jobb a kapcsolatom.
- Ó bocsánat el is felejtkeztem arról, hogy te együtt vagy vele. - gúnyolóditt a tetovált fejű.
- De még mennyire, hogy együtt.
- Mi az, amiről nem tudok? - érdeklődött féloldalas mosolyra húzva száját.
- Történt egy este egy két dolog. - majd a házuk elé érve lerakta a ma megszerzett ételeket.
- Egy két dolog?
- Aha, na vigyük azt a következő házhoz. - terelte a témát Penny, de a fiú pontosan értette, hogy miről van szó.
Majd lerakták az utolsó adag húst a szomszéd ajtaja elé, ahonnan egyből kilépett az ajtón a tulajdonos és egy mosoly kiséretében megköszönte, hogy kiszállították neki az ő részét.

- Mit csinálunk ma? - érdeklődött Baltazár.
- Én szerintem kicsit kimegyek az erdőbe gyakorolni a lövést, jössz velem? - kérdezte Penny miközben felvette a házuk elé kitámasztott íjat és a nyílvesszőket.
- Megyek, csak nehogy a végén féltékeny legyen az urad, hogy sokat lógok veled. Visszamegyek a házamba a késeimért, gyakorlom a dobást én is, te addig menj előre.
Válaszul csak biccentett egyet az íjjal a kezében a nő,  aztán elindult az erdő irányába. Ficam kilépve a házból Penny után eredt.
- Na, akkor hármasban ruccanunk ki egy kicsit. - gondolkodott hangosan, amikor észrevette hűséges társát maga mellett.
A fák között Ficam egy mókust kezdett el hajkurászni, úgy tűnik, ma mindenki gyakorol valamit. Penny kiválasztott magának egy fát, aminek egyik ágára felrakott egy céltáblát, majd hátrébb ment pár métert és kifeszítette az íjat.



Mikor elengedte a nyílvesszőt, csalódottan meredt a távolba, a kilőtt vessző után. Inkább egyből elindult megkeresni, minthogy majd csak akkor, amikor már mindegyiket ellőtte. Az sűrű avarban szinte lehetetlen küldetés megtalálni bármit is, de ő kitartóan kutatott utána, eredménytelenül. Dolgában a fű erőteljes tördelése zavarta meg.   Valaki közeledett felé, ezért elrejtőzött egy fa mögött, ami vékony testalkatának hála tökéletesen elrejtette a másik oldalról. Jobb oldalt kihajolt egy kicsit, hogy ne legyen váratlan, amikor elhaladnak mellette a felé közeledők. Az egyikük valamit felvett a földről és megforgatta kezében. Az ő nyílvesszője volt az. A kisebbik odavitte a tőle nagyobb termetűnek a talált tárgyat, aki egyenesen előre meredt, hogy átpásztázza a környéket, annak reményében, hogy megtalálja kitől származik. Mivel nem látta a gazdáját a fegyvernek, ezért tovább indultak, de sokkal óvatosabbak voltak. A kisebb ember az ellenkező irányba indult el, aki kicsit sem volt lassú. Szaporán szedte vastag ruhába bújtatott lábait és ügyesen manőverezett a fák között. A csapat többi tagja egészen közel járt már Pennyhez, aki még mindig a fához simult hozzá. Aztán az ismeretlenek mint ha, csak megláttak volna valakit, mindőjük meglódult fegyverüket előhúzva az övükből. Mindegyikük karddal rendelkezett, ami eléggé rövid volt, így nem akadályozta őket a haladásban. Penny már háttal dőlt a fának, amikor észrevette, hogy kire is támadtak rá a nagy termetű emberek. Baltazár képe jelent meg az erdő szélén, aki futásnak eredt, amikor az ismeretleneket észrevette. Penny pedig a nyomukba eredt és egy nyílvesszőt készített ki a tevezéből, az íjához a kezébe. Mikor egészen közel került a kis csapathoz kiengedett egyet, ami az egyikük lábába fúrodott. Mikor észrevette Penny ellensége, hogy valami kiáll a lábán lévő vastag öltözetéből, egy hangosat kiáltott, mire a társai megálltak.
- Ti meg kik vagytok? - kérdezte őket Penny, amikor már felé fordultak.
- Ha akkor kérdezed meg, még mikor nem lövöd ezt a lábamba talán válaszolok. - mondta legnagyobbik.
- Ne haragudj, de akkor nem kellett volna letámadnotok a barátomat.
- Nem haragszunk, aztán közelebb lépett Pennyhez, az, akinek a lábába eresztette a nyílvesszőt. A bal kezében tartott eszközt nyújtotta a nőnek, hogy visszaadja, a másik kezével pedig a háta mögött tartott egy tőrt. Amikor a nő hátra nyúlt, hogy eltegye a nyílvesszőt a tegezébe, az ellensége meglendítette a karját, hogy leszúrja vele Pennyt. Sikertelen volt, mert Baltazár jól olvasta, hogy mit akar tenni és egy kést dobott az irányába, ami a karját eltalálta így kizökkentette a támadásból. Penny mikor rájött, hogy mi történt az íjával a fejére mért egy ütést a hatalmas termetű ellenségének, aki ájultan terűlt el a földön.
- Adjátok meg magatokat és akkor nem kell úgy járnotok mint a barátotokmak. - szegezte késeit a maradék három ellenségre.
Válaszul a földre rakták a fegyvereiket és megfordultak Baltazár irányába feltartott kézzel.
- Baltazár ezt nézd. - a fiú azonnal odapattan Penny mellé. - Valamibe bele van mártva a tőr.
A fiú kivette a nő kezéből a tőrt és odalépett az eggyik támadóhoz.
- Mi ez a folyadék? - kérdezte tőle.
- Ez egy olyan szer, amivel szellemeket lehet elporlasztani. - ecsetelte az egyik titkukat, meggondolatlanul, mire a társa behúzott egy öklöset a hasába.
- Hé, itt nincs bunyó, de állj te miért jajdultál fel? - lépett oda Penny, hogy leállítsa őket.
- Mert mi nem vagyunk szellemek.
- Ti itt születtetek? - faggatta őket tovább.
- A hegyek között, de igen, ebben a világban. - majd az erdő másik oldalára kapta a fejét, ahol hozzájuk hasonlóak tűntek fel. - Folytatódik a buli. - majd megragadta a földre lerakott fegyverét és a nő irányába tartotta.

××××××××

~Rafael szemszöge

Olyan ismerős ez az erdő, mint ha jártam volna már itt.
- Gábriel, azt hiszem tudom, hogy hol vagyunk.
- Na hol?
- Ez Pennyék szigete.
- Csak nem újra látod a barátnőd?
- Már ezerszer elmondtam, hogy nem a barátnőm. Nézd, ott a falvuk. - mutattam előre, aztán kiértünk az erdőből és mikor elfordítottam a fejem jobbra, megpillantottam Pennyt. Tudtam, hogy az ő nyílvesszője volt az, amelyiket Tyra embere megtalált.
- Tyra állítsd le Góliártot, ismerem őket. - mutattam Penny és Baltazár irányába, mire eleget tett kérésemnek és kiadta az utasítást nekik.
- Köszönöm. - majd futásnak eredtem, mire Penny felém kapta a fejét és a nevemet kiáltotta.

~ Rafael szemszög vége.

××××××

Penny és Rafael nagyon örült, hogy újra láthatják egymást, megölelték egymást, majd mikor befejezték a boldog perceiket, már az egész csapat körül állta őket.
- Mégis, hogy kerültetek ide? - kérdezte Penny, miközbe megbámulta az egész csapatot.
- Ez egy hosszú történet, most érd be annyival, hogy Gábriellel leestük, de nem ide, hanem egy másik szigetre.
- Szigetre? - emelte ki az utolsó szót a nő.
- Ezt is el fogom mesélni.- zárta rövidre Rafi.
- Most, hogy megvolt a nagy ölelmezést meg minden, folytathatnánk az utat? - morgolódott Tyra, akiről Rafi teljesen elfelejtette, hogy ott van.
- Nem akartok kicsit Pihenni? Nekem mindjárt leszakad a lábam. -  szállt bele a beszélgetés Gábriel is.
- Ó igaz ti még nem ismeritek egymást, Penny ő itt Gábriel, Gábriel ő Penny. - mutatta be barátait egymásnak Rafael.
- Örülök a találkozásnak Penny, már sokat mesélt rólad Rafi. - az említett angyal lesütötte a fejét és kissé elpirult.
- Részemről a szerencse. - közben ránézett Rafaelre, aki még mindig a lábát bámulta.
- Nem akarom megzavarni a csevejt, de még sötétedés előtt szeretnénk visszaérni. - szólt közbe Tyra.
- Holnap is hazamehettek, van egy vár, ahol megszállhattok. - fogadta illedelmesen a vendégeket Penny
- Azt megköszönnénk, akkor ma nem kellene végigrohanni az egész területen. - fogadta el az ajánlatot a parancsnok, aztán Penny és Baltazár vezetésével elindultak a falu irányába.