Sziasztok!
Ez lenne az új fejezet. Remélem tetszeni fog mindenkinek. Annyi újítás lesz a történetben, hogy ritkábban fogok írni, de hosszabbak lesznek a részek. Köszönöm a voteokat, a nézettséget, a hozzászólásokat és a követőket❤.
Jó olvasást mindenkinek🤗!

Mi ez? Hol vagyok? Sötét van. Nem látok. Hol a lábam? Szellem lettem? Körbe fordult, majd mintha csak felkapcsolták volna a villanyt mindent látott. Körülötte egyre többen lettek. De ők másabbak voltak, nekik volt lábuk. Majd valaki közeledett hozzá.
- Üdv a túlvilágon!
- Tehát tényleg meghaltam.
- Meg hát.
- Hol a férjem?
- Hogy ki? Állj te vagy az az idegesítő nőszemély, aki folyton próbálkozott valamivel, hogy ne tudjuk figyelni?
- Ööö igen!?
- Áá akkor te Basmacskint keresed. Mikor elment hozzád akkor láttuk utoljára, de ne aggódj itt mindenkivel találkozol aki életét veszti.
- Rendben.
- Egyébként én Baltazár vagyok.
- Örülök magának Baltazár.
- Csak nyugodtan tegezz itt mindenkit, úgy is találkozni fogsz velük nagyon gyakran, senki nem fog érte megharagudni. Gyere, megmutatom a férjed otthonát.
Amikor odaértek a nő azt hitte káprázik a szeme. Felismerte a lakást. Pont ugyanolyan volt mint a háza, amikor még élt, csak sokkal tisztább és modernebb.
- Ez tényleg a férjem háza?
- Igen, miért?
- Sosem takarított el maga után.
- Pedig eléggé sokat foglalkozik vele és egyébként nyugi neked is lesz lábad, már most növekedik.
Majd a férfi fogta magát és magára hagyta a nőt. Aztán pár perc elteltével egy kezet érzett meg a vállán. A nő, ahogy fordult azzal a lendülettel le is ütötte Basmacskint.
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy te vagy az.
- Semmi gond, itt nem fáj semmi.
- Igazán? Még a szavak sem okoznak fájdalmat?
- De azok igen. Na hogy tetszik?
- Szerintem tudod a válaszom.
- Sejtem. Próbáltam valamit tenni annak érdekében, ha idekerülnél ne érezz késztetést arra, hogy visszamenj.
- Hát egyelőre nem vágyom vissza.
- Akkor jó. - majd a férfi füttyentett egyet. Egy kutya dugta ki az orrát az egyik szobából.
- Csak nem Ficam az?
- De igen. Nemrég találtam rá.
Ficam Basmacskinék kutyája volt, de pár éve egy vadászat során lelőtték. A nőnek megszakadt érte a szíve, a mostani találkozást is megkönnyezte.
- Na mesélj, milyen az élet itt?
- Szabad.
A férfi igazat mondott, de volt valami, amit nem említett. Valahogyan helyet kell szorítani a újabb szellemeknek és erre csak egy módot találtak. Minden héten van egy nap, amikor eljönnek értük és lemészárolják a kísértetek negyedét. Hogy kik ők azt még senki nem derítette ki. A nő eddig nem vágyott vissza, végre nem kellett azért aggódni, hogy ismét haláleset történik.

- Gyere - szólt a férfi és kimentek az utcára. A kutya is örült annak, hogy kicsit kinyújtoztathatja a lábát, amint kinyílt az ajtó kirontott a házból.
Mikor már régóta csendben sétáltak a nő megtörte a csendet.
- Hová megyünk?
- Vendégségbe.
Még körülbelül sétáltak tíz percet, aztán a férfi megtorpant és egy hatalmas ház felé kezdte tolni a feleségét.
- Megjöttünk!
Amikor ez elhangzott egy idős házaspár lépett ki a konyhából. A nő nem hitt a szemének, a könnyei hatalmas cseppeket formálva hulltak, majd futásnak eredt és a nyakukba borult. A szülei voltak azok.
- Ez hogyan lehetséges? Hogy lehettek ti is pont itt?
- Most nem tudom eldönteni, hogy örülsz nekünk lányom, vagy sem.
- Hát persze, hogy örülök, de ezt nem tudom elhinni.
- Mi viszont sejtettük, amikor idekerültünk, hogy újra látunk téged.  Basmacskin ma mondta, hogy életed vesztetted és amint megtalál elhoz hozzánk.
A nő megfordult tengelye körül és a férfihez lépett.
- Köszönöm.
- Semmiség.
- Na idefigyeljetek fiatalok siessünk vagy elkésünk.
Elkésünk? De honnan? - gondolkodott a nő.
- Hová megyünk?
- Hát a bulira.
- Miféle buli?
- Ahol jól érezzük magunkat. Hát ezek a mai fiatalok nem tudnak szórakozni már. - Majd karon ragadta férjét és elindultak.
- Menjünk mi is. - szólt Basmacskin feleségének.
Aztán elindultak. Mint, ahogy az egész utca is. Mint ha csak egy egész sereg lett volna, a sok lakó úgy menetelt egy irányba. Voltak itt idősebbek fiatalok és egészen újszülöttek is, akik ugyanúgy tudtak menni mint, akik már nagyobbak. Ezek szerint itt tényleg minden könnyebb - gondolkodott a nő. Egészen elfelejtette, hogy ez már más vilag. Gondolatait az zavarta meg, hogy lelassultak. Körbenézett és megpillantott egy hatalmas tüzet. A mérete akkora volt, mint egy ház. Az szellemek körül állták és megfogták egymás kezét majd valamit kántálni kezdtek és elindultak körül táncolni a fa rakást. Ahogy nőtt a körök száma, úgy nőtt a tűz magassága is, mígnem elért egészen az égboltig. A nőt az zökkentette ki, hogy valaki megbökte.