Egyre gyorsabban vette a lépcső fokait, közben azon gondolkodott, hogy mit fog odafent kezdeni, hogyan állítja le az embereket. Majd mikor felért a tetőtérre kilépett a ház szélére és próbálta az embereket megállítani. Nem sikerült neki, mivel túl gyenge volt a természeti erővel szemben. Amikor ismerős arcot látott meg a tömegben tudta, hogy mit kell tennie. Látta a szabó arcán az ijedtséget, a kétségbeesést. Valószínűleg, amikor hatalmába kerítette ez az energia, akkor is ivott, mivel egy üveg ital volt a kezében, amit sebesen kortyolgatott. Ahogy csökkent a sor, úgy lett egyre magabiztosabb a nő. Minnél több embert meg akart menteni ezért gyorsan cselekedett. A ház előtt egyre csak nőtt a holttestek száma. Egyre nagyobb volt a vér tenger odalent. Aki onnan leesett, az nem élte túl a zuhanást.

Egy élet egy városért. A nő lekiáltott a magasból a férjének.
- Ha nem állítod meg őket soha többé nem lesz kire vigyáznod.
A férfi válaszul egy hamis mosolyt erőltetett az arcára majd visszaszólt neki pimaszul.
- Mire készülsz kedvesem?
- Ha nem teszed amire kérlek levetem magam.
- Úgy sem mered.
A nő mély lélegzetet vett.
A szellem amikor látta, hogy nem viccel a felesége a ház oldalához sietett és felnézett a magasba.
- Állj! Le fogom állítani.
- Nem, ennek véget fogok vetni. Itt és most. Ez mind azért van, mert csak magadra gondolsz. Sosem törődtél velem, ha valamennyire is érdekelnélek nem lett volna ez a vérfürdő, mert tudnád, hogy nekem fontos minden ember. Találkozunk odaát!
A nő lehunyta szemeit majd lépett egyet előre és már át is engedte magát a téli szélnek, ami haját repítette esés közben. Zuhanása alatt az egész élete lepergett előtte. Látta maga előtt az embereket. Az egész várost. A vásárlóit, akik boldogak voltak. Boldogak voltak mert nem volt semmi gondjuk. A nő elmosolyodott és földet ért.

Köszönöm a gifet❤ user02478300