Valaki bent volt vele a teremben, egy ápolónő. Elmondta, hogy mi történt vele, mert a nő nem emlékezett a történtekre, pontosabban az egész nap kimaradt. Agyrázkódást kapott. Az ápolónő megkérdezte, hogy szeretne-e valamit, amire a nő azt felelte, hogy nincs szüksége semmire. Majd az ápoló távozott. A kórházi beteg nem sokáig bírta a tétlenkedést, fogta magát és kilógott a fehér falak közül.
A szellem űző háza felé vette az irányt. Az idős hölgy már várta, azonnal el is kezdték a szertartást. Az idős megszólította Basmacskin szellemét, aki meg is jelent, majd rászórt valami fehér port és kántálni kezdett valamit. Később kiderült, hogy amit kántált az nem volt más mint egy eltüntető ige. A szellem még a kántálás előtt elmenekült, így a szertartás feleslegesen zajlott le. A nő elmesélte, hogy mi történt a talizmánnal. Az idősebbik úgy gondolta felesleges lenne egy másikat adni neki, ezért nyaklánc nélkül engedte haza. Sokkal óvatosabb volt hazafelé, ahol volt járda ott kihasználta annak biztonságát, hogy még véletlenül se zökkentse ki egy autó sem az egyensúlyát. Aztán mintha csak egy erő megragadta volna valami elkezdte vinni egy utcában. A tavolban látta, hogy valamik esnek lefele egy ház tetejéről. Mikor közelebb ért elszörnyülködött a látványon. Azok nem valamik voltak, hanem valakik. Egy ház tetején emberek álltak sorban, akik visítozva zuhantak a mélybe. Őket is egy erő vezényelte, akárhogy próbáltak ellenállni ennek a rossz akaró energiának nem sikerült védekezni. Az emberek mellett volt valaki, aki nem ugrott le, csak vigyorogva figyelte a számára boldogságot okozó műsort, majd mikor megpillantotta a feleségét Basmacskin odasietett hozzá és egy csókot lehelt az arcára.
- Nem megmondtam, hogy megjárod, ha ellenszegülsz és nem hagyod, hogy gondoskodjam rólad?
A nő letérdelt elé és siránkozva könyörgött neki, hogy állítsa le ezt az egészet.A férfi leült mellé és az arcát a ház felé fordította. A nő válaszul felpattant és elindult a ház tetejére vezető lépcsőn.