Valaki ott maradt, egyetlen egy alak és az nem volt más mint a tábornok. Azt a szépen varrt köpenyt viselte, ami pont olyan volt mint a férje kabátja. A férfi közeledett a nőhöz. Majd mikor már egészen közel volt hozzá, így felelt.
- Köszönöm, hogy megtisztelt jelenlétével.
A nő nem felelt csak bólintott egyet.
A férfi ismét megszólalt, közben megragadta kezét és elkezdte húzni maga után.
- Már a férje halála előtt is felfigyeltem magára, de nem volt szívem attól a csóró férfitől elvenni egyetlen kincsét.
A nő még mindig nem felelt csak magához húzta kezét és elkezdett hátrálni.
A férfi értette a reakciót ezért békén hagyta, de még szólt hozzá pár szót.
- Találkozunk még kedvesem!
Aztán a nő elindult az ellenkező irányba ám valami miatt megtorpant, megpillantotta a férje köpenyes kísértetét a távolban. A szellem pont ugyanúgy közeledett, ahogy az álmában. Minden egyes megmozdulása úgy történt, mint a nő látomásában. A nő kiáltani készült, de jobb lett volna ha nem teszi. A köpenyes felé fordult és befogta a száját, majd a nő ismét szóra nyitotta ajkait, de azon nem jött ki egy hang sem. A kísértet tovább haladt és megfojtotta a tábornokot. A nő sírva ült a földre még egyszer megpróbált megszólalni, de nem tudott. Megnémult. A könnyei hosszú perceken át áztatták a földet. Mikor valamennyire összeszedte magát felkelt és odament a férfihez, aztán lesimitotta a szemhéjait. A köpenyesnek nyoma veszett a nő sírása alatt.

A nő elhatározta, hogy bármi áron kideríti miért történnek ezek. Miért vannak látomásai, mit akar a köpenyes közölni velük. Aztán elindult, bejelenteni a halálesetet. Lábait egyre gyorsabban szedte mígnem elért a hivatalba, ahol találkozott az új hivatalnokkal hirtelen meg akart szólalni, de elfelejtette, hogy az nem fog menni. Gyorsan kivette a hivatalnok kezéből a tollat majd ráírta a lapra, hogy a szellem megölte a tekintélyes urat a vasútállomáson. A férfi elszörnyedve olvasta végig, majd értesítette a város lakóit és meghúzták a templomban a harangot.