A férfi el kezdett a kardjával hadonászni feléjük. Nem volt túl ügyes. Basmacskin az összes próbálkozást könnyen hárította. Majd a felesége elkezdett félve suttogni mögötte.
- Ezek egyre többen vannak.
- Csak bújj mögém, nem lesz semmi gond, engem úgysem tudnak már bántani, megvédelek.
A nő úgy is tett. A férfi továbbra is hárította a feléjük szurkáló kardforgatókat. Majd lassan hátrálni kezdtek. Már az ajtóig elaraszoltak, de nem javult a helyzetük. Az ajtón túl is vártak rájuk.
- Innen nem menekülsz kedvesem.
Basmacskin mással próbálkozott. Ameddig ő lefoglalja a férfit a felesége megkisérel egy támadást. Minden jól haladt, aztán a férfi felismerte a helyzetet és nem követte a hátráló Basmacskint.

- Miért akarja a feleségem halálát?
- Már akkor meg kellett volna halnia, amikor levetette magát a házról, akkor soha többé nem térnél vissza és nyugodt lenne a városunk.
A férfi figyelmét annyira lekötötte az előtte öntelten vigyorgó, hogy nem ügyelt eléggé a feleségére és már meg is történt a baj. Az ellenfél stratégiáját kihasználva cselekedett a feljebbvaló, figyelemelterelést alkalmazott. A szellem érezte, hogy valami folyik a kezén. Vér. Hátrafordult és látta, hogy a feleségét egy kard szúrta át. A nő a férfi karjaiba omlott, majd elmondta utolsó szavait.
- Találkozunk odaát.
A nő összeesett, majd elterült a földön. Basmacskin fogta a felesége testét és elvitte a házból. A temető felé vette az irányt. A nő testét lefektette a saját sírjára, majd megemelte köpenyét és betakarta vele a felesége testét. Aztán szokásához híven eltűnt.

Első fejezet vége.

Hamarosan következik a folytatás.