Az álom 1. rész
Álmában a nő a hídon állt. Nagy köd volt. Alig látott valamit, de a híd túloldalán egy testet látott kirajzolódni. Nagyon halvány volt, egy köpenyt viselt a lény. A nő közelebb ment hozzá. Az ismeretlen háttal állt. Amikor a nő megpróbálta megérinteni a test szembe fordult vele. A férje volt de nem volt élő. A nő nem tudta őt megérinteni. Mint ha csak a levegőbe nyúlt volna. Nem érzett semmit. A szellem hirtelen megmozdult és lerántotta magáról a köpenyt. A köpeny a földre hullott és elterült a földön. Ahogy a ruhadarab földet ért a kísértetnek nyoma veszett és a nő felébredt álmából.
Amikor felkelt már reggel volt. Mint ahogyan máskor is tette, kiment a konyhába reggelizni majd a kabátjáért nyúlt volna, amit nem talált a szögön. Úgy gondolta biztos csak bent hagyta a munkahelyén a boltban. Elindult dolgozni ám a kabátját ott sem találta. Aztán mint ha csak épp akkor történt volna egy emlék jutott az eszébe. Ami azon az éjjelen történt, az utcában, amikor a kísértetet szerette volna megnézni a saját szemével. Ráébredt, hogy ez az egész nem csak álom volt. Az egész valós volt. Gondolatait egy vevő zavarta meg, a tábornok volt az. Letette a pultra a árukat a nő összeszámolta a végösszeget majd fizetés után távozott. Amikor az ajtón távozott a vevő a nő elköszönt tőle, pontosabban csak annyit tudott kinyögni, hogy viszontlá, mert észrevett valamit. Valamit ami egykor a férje tulajdona volt. A köpeny.. az a köpeny amit a szabó készített neki. Az a köpeny amit viselt amikor elment a rendezvényre. Az a köpeny amit elloptak tőle. Az ami miatt megbetegedett és meghalt.
Az özvegy nő fejében összeállt az egész. A tábornok küldte azokat a huligánokat, hogy lopják el a kabátot. Azért nem segített férjének megtalálni a kabátot, mert végig nála volt. Az egész az ő műve volt. Miután végzett a munkával hazaindult, de tett egy kis kitérőt. Ugyan nem volt éjfél de ő mégis arra ment. Most nem azért, mert látni akarta a kísértetet, más érdekelte. Azóta mióta találkozott a szellemmel nem esett hó és nem is forgalmas az utca, meg akart bizonyosodni az egészről. Tudni akarta, hogy tényleg ott volt-e. Mikor odaért látta a lábnyomokat. Nem csak álmodta, hogy járt ott és találkozott vele. Miután kiváncsiságát oltotta hazaindult. Elvégezte a mindennapos teendőit majd lefeküdt aludni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro