- Naaaaaaaaa? - rontottam be. - Az a különleges nap van hogy Omi nem késett!
- Mert este van és Omi ismét az ágyam alatt tanyázik? Ja, úgy biztos meglepő hogy itt is van. - gondolkodott Kai.
- Kai, már épp örültem! - hallatszódott Omi hangja az ágy alól.

- Nincs este csak hajnal... - jegyeztem meg alig halhatóan. - Na de sokmindenem van mára, mert ugye már mindenkinek elhíreszteltem hogy jómagam ma lesz először tizennégy! Meg egy cserkésztársam, de mindegy is, ő nem épp isten...
- Én még lennék az ágyban... - felelt erre Kai.
- Hát jó, akkor idehozom most Bendy-két, hogy ünnepeljünk közösen... - mentem is vissza a tengerimalacomért. Igazából már eleve idehoztam mert nem hagyom egyedül.

- Na! - ülltem le Kai mellé. Omit is kihívtam az ágy alól. - Van pár screenshotolt szösszenetem tőlünk! Átnézzük?
- ...Jöhet! - vágták rá ketten.
Pár emléket képes voltam megtartani, és ebből is áll a képeim nagyja. Még onnan is van, ahol Kai neve még "KaiDogReading" volt.

- Illetve... - rohantam a konyha felé, az ágyon hagyva Bendy-t és a többieket. - Vannak még valamik!
- "Valamik"? - ismételte meg Kai.
- Gyerünk gyerekek, ne játszatok Omi serpenyő készleteivel! - tereltem ki a kölyköket szép libasorban.

- Mi van itt már, óvoda? - hökkent meg Kai.
- Óh, neeeem, ez egy része az országok szekálásában, ugyanis ezek itt sok-sok Shipchild! - emeltem fel egy kislányt. - Omega, le a serpenyővel, még fiatalok!

A megszólított szomorú fejlehajtással engedelmeskedve visszaemelte az ölébe a serpenyőjét.
- És ezeket honnan szerezted? - folytatta Kai.
- Én magam csináltam! - emeltem fel a fejem büszkén. Mikor meg már éreztem hogy Kai perv kezd lenni az "Én magam csináltam" alatt, folytattam. - Mert hogy ugye egy 14 éves isten vagyok, megtehetem.

- És pontosan ki-kicsoda? - érdeklődött Omi.
- Ő itt a kezemben PolHun. - mutattam fel a kislányt, mint az Oroszlánkirályban egy pillanatra, majd le is raktam. Majd szédülten elveszett a tömegben. - És persze itt van még sok mindenki, akit csak tudtam.

Közben pár gyerek már elkezdte Omit nyúzni hogy játszanak a serpenyővel.
- Szóval... Az az élénkbarna hajú kislány, latin beütésű ruhával ott RoHun, azt a vöröscsillagos ushankát zabáló kissrác RusAme, az összefont hajú lány, távol a többiektől ott Kanajna, a IKEA pólós ott SuFin, LitVezt már láttátok egy rajzomon, Austria-Hungary meg már szerepelt is. - soroltam jópárat fel a látottakból, majd kiszedtem kettőt. - Kértek esetleg egy GerItát, vagy egy SloPant?
- Kérnék! - vette el az egyiket Omi. - Őket nem ölném meg!
- Serpenyős néni, Vee...~ - fogta meg Omi nem-tudni-hogy-létező orrát.
- Aaahhw, egyem meg ezeket, mint a vénember a kutyát! - olvadozott.
- De ezek nem csak cukik, hanem tudjátok, hasznosak is! Legalábbis számunkra biztos. - vigyorogtam.
- Miért? Hogy? - kérdezte Kai, végignézve a gyerekseregen.
- Az országok biztos nem bírnák őket, és ezzel lehetne szivatni őket ezerrel! - magyaráztam.
- Milyen igaz? És lehet fogni a perverzségükre! - értette meg Kai.
- Szóval mire várunk még?! - csattant fel Omi. - Indulás, Banditák!
- Indulás!

455 szó.

Az eddigi leghosszabb, váó!

Illetve, ezt nézzétek!

KAISER VODKA!!

And also:

(Also, lilás verzió, mert miért is ne-)

-Vagy különben Omi kinyír álmodban-
Vagyis, ehm, nem vagyok, fenyegetős, nyugi...

De Kai, ha nem írsz-

A Nyeh legyen veled!