*Eren szemszöge*

- Hé, Eren, várj már meg! - megfordultam, és Arminnal találtam magam szemben - Mikasa tud róla?

- Miről? - néztem le rá értetlenül.

- Hogy hétfőn ellógtunk.

- Te elmondtad neki? - erre csak megrázta fejét - Akkor nem. - már indultam is volna tovább, de a szőke gyerek már megint megállított.

- Hova mész?

- Már régóta barátok vagyunk, de nem kell minden hova követned.  Menj Anniehez, vagy mit tudom én, csak most hagyj egy kicsit egyedül! - mosolyogtam rá, majd a döbbenetét kihasználva elslisszoltam az ebédlőhöz.

A pultnál már nem volt senki. Ezért mikor odaléptem azonnal a konyhásnő ronda szőrös arca bámult rám. Mielőtt megszólalhatam volna, ő talcámra dobott egy adag borsófőzelék fantázia nevű moslékot. Ezután fintorogva arrébb csuszantam az édesség pulthoz, és kivettem egy málnás szeletet. Legalább ez ehető. Az asztalokhoz mentem. Csak pár idegen ember volt körülöttem, a legtöbben inkább kimentek élvezni a manapság ritkának mondható kellemes időt. 

A trutymót ide-oda tologattam a kanalammal, miközben az életemen kezdtem el töprengeni. Olyan jelentéktelen vagyok. Van 10 barátszerű ember körülöttem, de egyiknek se mernék semmilyen komolyabb titkot elmondani. Maximum Arminnak, de őt túl könnyű megtörni, szóval inkább neki sem. És ezen változtatni se tudok, de nem is akarok. Már. Megszoktam, és ezen alakítani sincs türelmem.

- Mi a baj? - hallottam meg Sasha hangját, ahogy lecsapódik mellém.

- Semmi. - mosolyogtam rá erőltetten.

A tálcájára néztem, amin egy nagy darab hús volt sültkrumplival és uborkával körítve.

- Ezt meg honnan szerezted? - ámultam.

- Hát néha megyek segíteni a konyhára - húzta ki magát büszkén - Egyébként kérsz?

- Te vagy a hősöm! - nevettem el magam, és elvettem az egyik krumpliját - Egyébként hogyhogy nem Connieval vagy ?

- Ő most ki akart menni, ennyi az egész.

- Értem. Majd szólnál Mikasának, hogy késni fogok délután, de majd csak akkor mondd neki, amikor kezdődne a foglalkozás. Ez még mindig olyan dedósan hangzik. - nevettem el magam.

- Persze. Egyébként miért akkor?

- Nem akarom, hogy megkeressen és faggatni kezdjen. Mostanában nagyon teóriamániás. - mikor ezt kimondtam, pont megszólalt a csengő, ezért minden kaját otthagyva rohani kezdtünk. Ja nem. Sasha a semmiből előrántott pár dobozt, és pakolni kezdte bele az ebédjét. Majd a sütimet kezdte el pasztázni.

- Neked adom, csak siess már! - ő erre gyorsan a szájába tömte, és az ételtárolókkal együtt szaladni kezdtünk a rajz teremhez.

Sűrő bocsánatkérések közepette helyet foglaltunk a terem két másik végében.

Órán szabadfoglalkozás volt, ezért furcsa, óriás embereket rajzaltom. Nem tudom miért, de jólesett nem csend - és tájképeket festeni. 

Ezután irodalomóra következett. A terembe mindenki kiabált, és veszekedett, csak én feküdtem a padomon alvást színlelve.

Már tényleg kezdtem elálmosodni, amikor két nagy állat rácsapott a padomra.

Úgy látszik ma nagyon szeretnék cseszegetni az emberek.

- Mi bajod van már megint Jager? - kérdezte a kisebb nagydarab.

- Mi lenne?

- Nagyon letörtnek tűnsz. - mondta Berlt sajnálkozva.

Még egy darabig folytatták volna, de belépett a terembe az irodalomtanár, és miután becsukta az ajtót, azonnal a romantikus költészetről kezdet hadoválni.

Mindenki szorgosan kezdett jegyzetelni, én meg csak a füzetembe firkálgattam.

Mindig viccesnek tartottam, amikor a szerelemről hadováltak nekem. Sose értettem és valószínűleg nem is fogom, hogy mi olyan jó benne. Miért áldozna fel valaki magát, azért hogy megmentse a másikat, aki azután vagy megöli magát, vagy továbblép, és elfelejti régi szerelme tettét.

Csak arra riadtam fel, hogy mindenki pakol, mert vége az órának. Én is neki kezdtem, és még a többiek előtt elhúztam a tanteremből a könyvtárba. Amikor hátra néztem, még láttam, ahogy valaki mutogat nekem értetlenül. De ez valahogy nem hatott meg.

A régi művekkel teli labirintusba egy anatómia könyvet kerestem, de az égiek ebben se akartak segíteni, hiszen találtam pornó magazint, yaoi mangát, Illumináti elméletekel téli füzetet, de a rohadt anatómiáról semmi se volt.

Már kezdtem feladni, de hirtelen megpillantottam a könyvtáros asztalán pont azt a kiadványt, amit kerestem. 

- Jó napot! Azt ki lehet kölcsönözni? - mutattam az emberekkel teletömött borítóra.

- A kívánok hol marad? Milyen illetlen a mai fiatalság - motyogta az orra alatt, majd folytatta -  Ha van bérleted kiveheted.

- Nincs olyanom még, igényelhetek?

Ezt követően kábé fél órányit töltögettem ki mindenféle papírokat. Mondjuk még mindig nem értem mi köze van ennek az allergiáimhoz.

50 perces késsel, viszont a vázlatokkal a kezembe megérkeztem a pincébe, a második ajtóhoz.

Remélem tetszett:)