*Levi szemszöge*

Az ablakon keresztül besütött a szobába a reggeli napsugarak első hulláma, amiknek létézesük oka csupán az engem ingerlés lehet.

- Fáj a fejem, ettől a sok fénytől! - fordultam a másik oldalamra a takarómon, majd az éjjeli szekrémenyen lévő üveg víz után nyúltam.

A falon lévő órára néztem, ami szerint már csak 20 percem van 8 óráig.

- Nem olyan rossz pár hónap kihagyás után. - kortyoltam bele a löttyömbe.

Az ágyamról feltápászkodva a szekrényemhez mentem. Kivettem belőle egy fekete pulcsit és egy szürke farmert, még hogy én felvegyem azt a nevetéges egyenruhát, jó vicc.

A táskámba raktam a tegnapi vacsora maradékomat, meg pár random könyvet, majd szép komótosan elindultam az iskola irányába.

Nem sokára megláttam a nagy ronda kaput, amitől azonnal elfogott az undor, ismételten. Beérve a folyosóra már senkit se láttam. Úgy látszik pont jókor érkeztem, ahhoz hogy elérjem a kellő hatást. A második emeletig baktattam fel, ahol sikeresen megtaláltam azt a termet, ahol az osztályomnak órája van. Az ajtóhoz sétáltam, majd kopogás nélkül kinyitottam. Pár diák felkapta a fejét, majd a szemüket rám szegezték. Néhányuk arcán félelem tükrödőzött, másokén inkább undor. Végül beléptem az ajtón, és hátra sétáltam, ahhoz a padhoz, ahol senki se ült. Táskámat rádobtam, a széket pedig nagy zörejjel kihúztam, ezután meg már amennyire lehet kényelmesen elhelyezkedtem. A cuccaim közül kikotortam egy fülhallgatót, majd azt összedugtam a telefonommal, így kellemes hangulatot teremtettem magamnak. Az egyik új, drága osztálytársam felém kezdett mutogatni, de a tanár csak leintette, és folytatta azt, amit elkezdett.

A nap további részében ez a szituáció még vagy hatszor eljátszódott. Minden egyes alkalommal rá kell jönnöm, hogy milyen gerinctelen alakok vannak itt. Senki se meri szemembe mondani a problémáját, csak a hátam mögött terjeszti az igét.

Az utolsó óra után leültem egy jól eldugott  sarokba, hátha itt békén hagynak, és tudok végre nyogodtan gondolkodni arról, hogy melyik két klubhoz csatlakozok.

A sportok kizárva, mert ilyen hülyeség miatt nem fogom megerőltetni magam. Színjátszás unalmas. Sakk meg pláne. Nem rajzolok kivételesen jól se. Semmi sincs, ami igazán érdekes lenne.

- Mi újság törpe? - guggolt le mellém egy idegen lány.

- Te meg ki vagy?

- Hanji, tudod, a DÖK irodából. Erwin érdeklődik, hogy, hogy állsz a klubokkal.

- Szóval te vagy a csicskájá - ellenkezni akart, de végül beletörődött - Mondd meg neki, hogy rajta vagyok az ügyön - sóhajtottam - Hagyjad, inkább én megoldom! - kapartam össze a cuccaimat majd elsietettem a irodájukhoz ott hagyva a pápaszemest.

Az ajtót szokás szerint berúgtam, és Erwin asztalához léptem. Szerencsémre ott volt, így nem kellett megint az egész napomat rávárva töltenem.

- Na, hogyhogy itt? - kérdezte tettetett meglepődöttséggel - Talán a szakkörök miatt vagy?

Erre a kijelentésre csak szemet forgatva előszedtem a zsákomból a tollamat, hogy ha bármit írnom kéne, ne kelljen ahhoz a mocskos izéhez nyúlnom.

- Egy gyors kérdés? Ez ügye annak számít?

- Mondhatni.

- Na akkor ide is jelentkezek.

- De miért? Hiszen utálsz engem is, ezt a helyet meg pláne. - kezdett el nevetni.

- A több hely még ennél is rosszabb lehet. Figyelj kössünk alkut, beírsz klubtagnak, én meg hetente egyszer kitakarítom ezt a helyet, mert ahogy látom bőven ráfér.

- Milyen kis lelkes tanuló lettél! De rendben van, amúgy se tudnék itt senkit se rávenni a pakolásra. És mi lenne a másik klub, ahol szeretnél tagságot nyerni?

- Hát - kezdtem el gondolkodni, miközben a telefonomat forgattam a kezembe. Most vettem észre, hogy a hátuljából kilóg egy kis cetli. A tegnapi vitaszakkörös papírfecni volt. Ez is megteszi - A vitakör elmegy.

- Komolyan? - kezdett el megint röhögni a mamlasz - Mi történt veled? Le kéne már szoknod a drogokról, de komolyan.

- Csak kell az érettségi - vontam meg a vállamat - Ezek mikor lesznek egyébként ?

Ő elővett egy kis noteszt, és ide-oda kezdte el lapozgatni.

- Vitázni hétfőn és szerdán szoktak, szóval akár holnap is mehetsz. Takarítani ide meg jöhetsz mondjuk kedden. Most lesz egy kisebb értekezlet, szóval jó lenne ha már mennél.

A végszót meghallva szinte repültem ki az épületből. Végre letudtam ezt a hülye beszélgetést vele is, már csak a holnapi délutánt kell túlélnem...

Remélem valakinek tetszett ez a rész, ha igen nyomjatok egy votet, vagy írjátok egy kommentet, mert nekem ez nagyon sokat jelent, hogy látom, hogy valakinek tetszik az, amit írok. És ígérem nem sokára lesz benne tényleg Ereri moment is :D.