*Eren szemszöge*

- Ki volt az az idióta, aki ilyen nagyra csinálta ezt táblát?! - szitkozódtam magamban, miközben próbáltam felrakni azt a nyamvadt lapot pontosan a közepére.

Egyre csak ide-oda ugráltam, amikor megéreztem valaki tekintét a hátamon. Nem mertem megfordulni. Nem akartam verést. Nincs kedvem megint a sebeimet rejtegetni. Inkább belehúztam a dologba, és mikor végre felkerült a poszter, a neki tökéletes helyre, elmosolyodtam. De úgyis tudom, hogy egy nap múlva úgyis leszedik, szóval feleslegesen kínlódtam. A hirtelen jött boldogságom azonnal tovaszállt, és újból a gyötrő keserűség vette át a helyét.

A lépcső felé indultam, hogy lemehessek a pincébe. Nincs túl sok dolog ott, szóval egész kellemes hely így október elején. Az egyik oldalon a hivatalossn kabáttartóknak nevezett fémkampók gyülekeznek sorokba tömörülve, ahol az idő miatt, most már alig lóg pár esernyő és tornazsák. A másik részén három klubszoba van, minden évben azok kerülnek ide, akik a legnépszerűtlenebbek, szóval a vitaszakkör is áltaban itt van. A folyosó végén már csak a kijárati ajtó néz velem farkasszemet. Már rég elhúzhattam volna haza, de nem merek ellen szegülni Mikasának, se a többi erősebb csoporttagnak, de ebből már kezd egyre jobban elegem lenni.

A 2. ajtónál megálltam, majd párat koppantok a régi ajtóra, aminek az alján már penészfoltok is megjelentek.

Annie nyit ajtót, aki csak egy bólintással köszönt, majd beenged a jól ismert terembe.

A szokásomhoz híven körülnézek, de mintha valami nem lenne a szokásos.

- Hé srácok! - néztem az itt összegyűltekre - Valaki hiányzik ma?

- Mikasa feldobta a pacskert. - nevetett Conny egy kólával a kezében, akinek Sasha csak egy böfögéssel adott igazat, majd folytatta azt, amit eddig csinált.

- Akkor miért vagyunk még itt? - kérdeztem komolyan, hátat fordítva nekik - Menjünk már valamit enni! Éhen halok! - kezdtem el nyavalyogni. Igazából szeretem ezt a klubot, de a hasamat jobban.

A legtöbben helyeslően bólintottak, csak Armin állt ott, félelemmelteli arccal.

- Mi lesz, ha ezt Ő megtudja? - kérdezte dadogva.

- Valaki el akarja mondani neki? - nézek rá Arminra és Jeanre. Mindenki tudja, hogy rajtuk áll vagy bukik az egész.

- Miért nézel rám így? - háborodott fel a lófejű - Én is éhes vagyok. Itt max Armin lehet a tettes.

Armin a cipője orrát pásztázta.

- Én hozzá se merek szólni, még hogy beárulni titeket. - nevete el magát kínosan.

Mikor ezt kimondta, mindenki megkönnyebbülten felsóhajtot, és a kijárat felé vették az irányt.

Csak én torpantam meg a küszöbön, olyan érzésem támadt, mintha valamit elfelejtettem volna. Pár másodpercig csak ott álltam és gondolkoztam, hogy mi lehet az.

A tollam! - kiáltottam el magam, majd a földszint felé kezdtem rohanni, amikor felértem egy alak nézte a lapot, amit nem rég ragasztottam fel, miközben ujjai között pörgeti a kedvenc írószeremet.

De ott valamiért jobbnak éreztem, ha ezt neki adom...