Csillagvirág számára idegesítő volt, hogy nem értik amit mond. Mondta ő halkan, normál hangerőn, kiáltva, ordítva, üvöltve, de a lovasok nem értették. Pedig még a mutogatással is próbálkozott, de ezzel csak azt érte el, hogy a kis bagázs kétrét  görnyedve próbálja visszatartani a mélyről jövő nevetést. Már akikben volt ennyi, Kőfej és Fafej nem titkolta mulatságágukat, és visítva nevettek a sárkány erőteljes próbálkozásain. Ugyan Fogatlan megértette mit mondott, de tovább adni nem tudta. Az üzenet, viszont iszonyúan fontos volt.

"Tűnjetek innen, amilyen gyorsan csak tudtok!"-kántálta, ugyan is nem felejtette el azokat a sötét szemeket, amelyek oly utálatosak, és ridegek voltak. A tekintet ölni akart, kiakarta irtani az összes sárkányt, hogy ő lehessen az emberiség védelmezője. Hol ott ez igen is többről szólt. Vagy legyőzik Őt, vagy rabszolgák lesznek egy sárkánymentes, kegyetlen világban amit Ő teremtett, a maga javára. Az Ő oldalán harcoló/küzdő gnúvad pedig egy óriási előnyt jelentett. A vikingek, sárkány nélkül nem szállhattak küzdelembe vele. Vagy is....felvehették vele a harcot, de élve már nem igazán jutottak volna ki belőle. Így mikor két vagy négy nap után Akkie felébredt, az hatalmas megváltás volt az éjfúriának. Végre nem volt, egyedül.

***&***&***&***&***&***&

Akkie Steiner szemszöge:

Az erősen sütő napnak elég nagy szerepe volt a felébredésem kiváltásában. Pár percig azt sem tudtam mi történt velem, és ez azután sem lett fényesebb. Aztán...hirtelen beugrott, minden. Hogy szembe szállok Vele, hogy győzelemre állunk, aztán pedig az, ahogyan a hatalmas gnúvad felemelkedik a vízből. Végül pedig, hogy vesztésre állunk, én tüzelnek ránk...innen pedig minden kiesett. Valószínűleg elájulhattam...de most hol vagyok? Várj! Csillagvirág hol van?!

-Psszt, Csillagvirág!-hívom suttogva. Tudom, hogy ha a közelben van akkor másodpercek kérdése és itt lesz. Előttem. És igazam is lett. A következő minutumban, már az ajtón rontott be, az ismert éjfúria.

-Bajtiiiii! Hát jól vagy!-ölelem át a hüllő nyakát. Ő legalább jól van.

"Jól vagy? Mikor ébredtél? Emlékszel arra, hogy mi történt? Nem fáj semmid? Elég sokáig voltál kiütve. Most is tovább fogunk menni? Mi lesz az úti cél?"-faggatott, én pedig alig tudtam megjegyezni az egészet. A gyorsmemóriaadatmegjegyző képességem segített nekem, mint mindig.

-Jól vagyok, Csillagvirág. Az előbb ébredtem fel, és emlékszem arra, hogy mi történt. Nem fáj semmim.....és te is tudod, hogy nem maradhatunk egy helyen huzamosabb ideig. Mozgásban kell lennünk, mert ha ránk talál....akkor a körülöttünk is odavész. Mindenki. Így logikus lenne, az első lakatlan szigetre letáborozni.-sóhajtok lemondóan. Nem tudom, hogy hol vagyunk, viszont akárhova is hozott Csillagvirág, nem sodorhatjuk veszélybe az itt élő sárkányok és vikingek életét.

"Kezdem megunni a folytonos vándorlást......ha egyszer vége lesz ennek az egésznek....visszatérünk ide?"-kérdez rá rögtön, ami nem kicsit gyanús.

-Megkedvelted ezt a helyet?-nézek rá mire megvonja vállát.-Vagy netán talán ezen a helyen egy bizonyos valakit?-húzogatom szemöldököm, és kezemet adnám rá, de olyan volt a következő pillanat mintha elpirult volna! Eskü, Istenre, Thorra, Odinra, minden szentre!-Te elpirultál?-adok hangot döbbenetemnek.

"N...nem. Cs....csak.....van egy...éjfúria a szigeten. Fogatlannak hívják.-nem néz a szemembe.

-Nicsak, nocsak! Zavarban vagyunk?-nevetek zavarán.

"H...hé!"-dadog mire jó ízűen kacagok. Hirtelen viszont fejbe vág, a név amit mondott....Fogatlan? Lehetséges lenne, hogy Hibbant-szigetre hozott? Várj.....ők még nem találkoztak Vele...vagy is.....Pléhpofa még itt van....és....o....o neh.........mi hozzok rájuk Őt!? Azonnal el kell innen tűnnünk!

-Tűnjünk el innen, Bajti. Majd ha legyőztük Őt, akkor visszatérünk, ígérem.-súgom neki, mire ő beleegyezően bólint....épp mennénk ki a szobából, mikor is az ajtó kinyílik, és belép rajta Hablaty. Ezt nem hiszem el.

-Hova mész?-szegezte nekem a kérdést.....hát én most, hogy a mákba fogok ebből kimászni?

-Mióta tartozok neked válasszal?-talán ha kérdésre kérdéssel válaszolok összezavarom.

-Azóta mióta, megmentettünk a haláltól. Pár nap és elfertőződött volna a seb a combodban, utána pedig ágyő.-auch...ez rendesen odavágott.

-Megoldottam volna!-hozakodok elő egy elfogadható válasszal.

-Persze, eszméletlenül biztosan kitisztítottad volna a sebed, tutira megtudtad volna védeni magadat és a sárkányodat, ebben én is százszázalékosan biztos vagyok, kedves és ismeretlen idegen.-már értem miért kapta a Hablaty nevet.

-Ohh, nem vagyok én idegen. A nevem Akkie, Akkie Steiner, megtudhatom a nevedet, ó hatalmas jövendőmondó.-hajolok meg előtte talpig gúnyosan. Ez így nem lesz jó......látom azt a halovány mosolyt az arcán, csak nehogy marasztaljon.

-Hablaty, Hablaty Haddock.-mutatkozik be ugyanolyan gúnyosan mint én, majd megfogta az egyik kezem és megpuszilta. Vörösségemet aligha tudtam elrejteni, nem számítottam arra, hogy ő is átveszi a stílusomat. Azt hittem, hogy a gúnyos hangnem miatt, mihamarabb elfog innen "üldözni". A frászt! Ez így nem jó.

-Értettem, Haddock.-szólítom a vezetéknevén, hátha felidegesíti.-Most már te is tudod az én nevemet és én is a tiédet. Mehetnénk?-türelmetlenül kapkodom a tekintetemet ide-oda a szobában.

-Persze, hogy mehetnénk. Csak előtte lenne pár kérdésem.-ezt nem hiszem el. Ha gyorsan ledarálok neki mindent akkor lehet elenged.

-Csillagvirággal 5 éve ismerjük egymást, szinte testvérnek érezzük a másikat. Megértem a sárkányok nyelvét. Úgy három éve, találkoztunk egy fickóval, aki sárkánycsapdásznak akart fogadni engem, a csapatába, Bajtit meg a sárkányhadseregébe akart, mint nőstény éjfúriát. Mivel nem fogadtuk el az ajánlatot, szeretett volna felnyársalni minket, így már hosszú hónapok óta menekülünk. Ezért kell eltűnnünk innen, a sárkányhadseregében van egy nyomkövető és bármelyik pillanatban...-mondanám tovább, de a ház amiben voltunk, alapjaiban rezzent meg, ezzel a szívbajt hozva ránk. Ezt nem tudom elhinni. Már is itt van. Megtalált. Ilyen hamar. Veszélybe sodortam Hibbantot.

-Gyerünk, Kislány.-simítok az éjfúria arcára.-Te pedig.-fordulok Hablaty felé. Nagyon felhúzott, hogy nem tudott elengedni azonnal. Akkor, ha nem is tudtam volna elmenekülni, legalább nem találta volna meg ez az őrült a szigetüket.-szólj a törzsfőnöknek. Mondd neki, hogy húzza fel a falu védelmi rendszerét.-adom ki a szép szóval mondva parancsba álcazott kérdést, de persze Haddock uraságnak ezt is meg kellett kérdőjelezni.

-De...-kezdene bele valami ellenérvbe, vagy magyarázatba, viszont mielőtt elkezdhette volna idegesen morranok rá.

-Nincs se de, se ha! Csak tedd amit kértem! Ha pedig apá-ssszzz....majdnem elszóltam magam. Logikailag nekem nem kéne tudni, hogy az apja a törzsfő.-khmm...a törzsfő kérdezi, hogy miért mondd neki azt, hogy....hogy Drákó.....Drákó Vérdung.-ezzel otthagyva a meglepődött sárkánylovast, pattanok fel Csillagvirág hátára.

-Menjünk, Bajti, csaljuk el őket a szigettől.-suttogom a fülébe.

"Siessünk, nem hülye az az ordibáló seggfej."-morogja dühvel a szemében, a következő pillanatban pedig már tüzelnek is ránk, teljes erővel.