Egy sötét köpenybe burkolózott alak gyalogolt Vakita földjén. Mikor elérte a fővárost bement első útbaeső kocsmába, az Arany Szarvasba.
   A pult az ajtóval szemben helyezkedett el és egy mogorva ősz hajú gnóm a kocsmáros éppen néhány igen mocskos poharat törölgetett. Mögötte néhány üveg volt amiknek kb. a felét egy ujjnyi vastag por fedte. A másik fele az üvegeknek mocskos volt.
   A falról hámlott le a vakolat és folyton az ember fejére esett. A padlót két centi vastagon fedte be a kosz és mintha a fal mellett apró állatok mászkáltak volna. A világítás meg csupán csak két lebegő tűzgömbből állt. Ám a körülményekhez képest egész sokan voltak a kocsmában. Tizenöt kis asztal volt és nyolcnál ültek.
   A köpenyes idegen odasétált az egyik asztalhoz leült és várt. A kocsmáros egy idő után odament hozzá és ráüvöltött:
- Mit képzelsz magadról büdös kölök!? Na takarodj innét! Lopd máshol a napot! Ha nem iszol tünés!
   Néhányan jót röhögtek ezen.
De persze nem csoda hogy a 20 éves hölgyet gyereknek nézte a kocsmáros, mivel a titokzatos idegen, tündér volt. Csak 150 centi magas és nagyon vékony.
   Egy ilyen koszos helyen a tündérek nem nagyon szoktak megfordulni, mert, ha verekedésre kerül a sor, akkor szegényeket kiskanállal se lehet utána összekaparni.
   A tündér gúnyosan mosolygott bár ezt senki sem látta a csuklya miatt.
- Rendben. Akkor hozzon egy kupa sört.
- Tudsz fizetni?
A tündér elővett három aranypénzt.
- Szerinted?
A kocsmáros pár másodpercig gondolkozott.
- Tudja mit hölgyem? Szkanderozzon egyet az inasommal, és ha maga nyer, ingyen megkapja azt az egy kupa sört. De ha az inasom nyer, akkor duplán fizet. Áll az alku?
A hölgy hamiskásan mosolygott:
- Rendben. Hol az inas?
- Arnold!
   Pár másodperccel később egy fiatal 15 év körüli vörös hajú és szürke szemű fiú lépett a kocsmáros mellé. Egyértelműen mágus és csalni fog- gondolta az idegen.
- Igen uram?- kérdezte a fiú.
- Szkanderozz egyet ezzel a hölggyel, és ne merészelj veszteni!
   Ez után a kocsmáros egyet hátra lépett és onnan figyelte az eseményeket.
   A fiatal mágus leült szemben a tündérrel majd kinyújtotta a jobb kezét. Az idegen is így tett.
Miután megfogták egymás kezét a levegőben, lerakták az asztalra a könyöküket és a kocsmáros elkiáltotta magát „Rajt!".
   A mágus és a tündér is elkezdte nyomni lefele az ellenfél kezét. A fiatal fiúnak már majdnem sikerült is mikor az idegen egy hirtelen mozdulattal az asztalhoz nyomta a mágus kezét. A fiú keze nagyot reccsent. Valószínűleg eltört.
- Nyertem.
- Ez nem lehet igaz...- suttogta rémülten a kocsmáros. - Azonnal hívjátok az őröket!
   Ketten már ki is rohantak a kocsmából és hívták a katonákat.
Az idegen csak felállt és nem mozdult. Jó két perc múlva végül megszólalt:
- Már ennyiből rájöttél ki vagyok?
- Azt ajánlom, hogy ne mozdulj onnét boszorkány!
Éles kacaj hallatszott.
- Boszorkány?! Hát most már így emlegettek?
- Csak a boszorkányok és a varázslók képesek szellemként visszatérni.
- Á szóval már tudjátok, hogy meghaltam. És azt tudjátok-e hogy ki ölt meg?
- Állítólag felgyújtotta a Sötét Szekta a kastélyt. És te odabenn égtél. Már akkor tudtuk, hogy boszorkány vagy.
- Szóval a drága férjem ezzel a mesével állt elő. Nem is olyan béna, mint elsőre gondoltam.
   Ebben a pillanatban betörték a kocsma ajtaját. Körülbelül 25 katona rontott be. Mindegyik páncélt viselt és kard volt a kezükben.
- Maradj boszorkány ott ahol vagy!- kiáltotta a testőrkapitány, egy fekete hajú és szemű 105 éves tündér.
   A tündér hátravetett fejjel nevetett. A katonák előreszegezett dárdával álltak körülötte. Mikor abbahagyta a kacagást a csuklya leesett a fejéről, így láthatóvá vált szép sima bőre vállig érő göndör szőke haja és a kék szeme ami... világított.
- Nem tudtok tőlem ilyen könnyen megszabadulni! Ezért még bosszút állok!
   Azzal megfogta a köpenye egyik sarkát megpördült és már nem volt ott.
   A katonák zavart képpel nézték azt a helyet ahol még az előbb állt.