Mindenki higgadtan vette hogy indulnak. A rohamosztagosok, a tisztek... mint rideg bábuk úgy igyekeztek a leszállóegységek hangárja felé. Persze a gondolataikban lehettek dühösek, idegesek, vagy éppen izgatottak de a sereg nem mutatott érzelmeket. A sereg szilárd maradt. Az érveihez, a vezetőihez... a sereg már csak ilyen volt. A katonaság így működött. Jaina Selem ezt nagyon is jól tudta. Valahányszor látta a csapatokat, annyiszor emlékeztette magát hogy miért is dezertált. A parancsok, a sok-sok felesleges parancs mely életeket károsított meg. Az értelmetlen öldöklés... valahányszor erre gondolt egyre idegesebbé vált. A nőre nézett aki beljebb lökdöste őt. 

" Gyerünk. "- Mondta neki mogorván. Larrieth egyszerűen csak túl akart a foglyon adni. Zavarta Jaina arca, és zavarta hogy mindig olyan arccal néz rá mintha gyilkos lenne. Bűntudatot akart benne kelteni, és erre volt most a legkevesebb kedve ami azt illeti. Már épp le akart fordulni vele a szokványos leszállóegységek egyikébe mikor melléjük lépett a tábornok. A könnyed lépteiről a katonanő már messziről tudta hogy közeledik.  

" Ugye nem akarsz ilyen konzerven repülni Larrieth? " - Pillantott a lányra. Armitage most nem látta a lány arcát, de tudta hogy ő az s ennél fogva nem viselkedett vele másképpen. Most már nem csak egy rohamosztagos volt számára a sok közül, hanem pontosan az a nő akit bárhonnan felismert volna. 

" Nem."- Nyelt egyet a lány.

" Dehogynem!"- Mosolyodott el a vörös hajú férfi egyetlen másodpercig. - " Csak azért mondod hogy nem mert a felettesed azt mondta. "  

-"De ez a protokoll uram. Ezen kell lemenni." 

" Nos, tudod, a tábornokok nem utaznak tömegszállítókon Larrieth. Különösen ilyeneken nem. Ez is protokoll. Ilyen a rang.  És nem hinném hogy valaha is utaztál kényelmesebb gépen csak azzal az undorító fémdarabbal ott.  "

" De uram, a fogoly..."

" A fogoly, jó helyen lesz. ...És te is. "

" És a biztonsága? " 

" Oh jaj, ne kételkedj a parancsomba,kérlek, csak tedd meg. Úgyis nekem lesz igazam." 

" Uram!" 

"Vedd parancsnak. " - Azzal lekanyarodott balra, ezzel lezárva a vitát. Túlzottan hozzá volt már szokva hogy mindig az van amit ő mond.  Larrieth megforgatta a szemeit, de azért persze követte a magas férfit. Meglökte a foglyot ugyan arra amerre felettese indult. Rossz ötletnek találta még mindig azt hogy magukkal vonszoljanak egy foglyot, hátmég egy privát gépen. 

" Kedvel téged. " - Vetette oda rekedtesen Jaina. - " Nem véletlen beszél veled így. Csak vigyázz nehogy túlságosan megkedveljen. Még a gyenge pontod lehet egy szép napon..."

" Fogd be!" - Tovább mentek. A hangár szinte kiürült ekkorra már, nem maradt katona benne. A legtöbbje a bolygó felé volt úton, de ki tudja, lehet már odalenn gyülekeztek. Kai-n járt az agya. Hogy hogy van, minden rendben van-e vele. Már majdnem egy napja nem látta a férfit és ez szokatlan volt számára. Elbizonytalanodva megállt a leszálló hajó előtt a rámpánál, s vissza nézett a fekete padlós hangárban, hátha valahol meglátja a férfi szórakozott arcát. De nem látta őt sehol sem... " Már lenn van. Biztosan. "- Gondolta magában. Belökte az előtérbe a nőt  majd megállt a tábornok előtt aki a ráma végében ácsorgott a hajóban.

" Minden megvan uram. Indulhatunk. " 

" Maguk ott. Vigyék a vendéget a cellájába." - Vetette oda Hux a másik két rohamosztagosnak. Azok bólintottak. Jaina a másik nőre nézett, még mielőtt elvitték, aztán csönd borult s Larrieth a tábornokával maradt.  Megfordult feléje s a rámpa be is csukódott. Az enyhe légmozgás hátrafújta a férfi fekete kabátját s hirtelen időleges, pár pillanatnyi csönd borult a belső térre. A rohamosztagos és a katona csak álltak ahogyan a hajó lassan elindult. A félhomályban néztek egymásra s érezték hogy csak a rang áll kettejük között. Larrieth levette a sisakját s közelebb lépett. Elég közel ahhoz hogy tisztán lássa a férfi szemében lévő érzelmeket. 

" Nem tudom hogy pontosan mire készülünk odalenn..."- Szólalt meg halkabban. - ".... de bármi is lesz, én megvédelek tábornok úr. A szavamat adom. "

" Hát persze. Tudom,Larrieth. "- Válaszolta ugyan olyan halkan. Nem moccant. Mintha nem akart volna. A szíve a torkában dobogott, a vér megfagyott az ereiben, de a rang... a rang nem engedte a cselekvést. Ezért csak állt. Mint egy szobor, mereven, visszatartva minden érzelmét és tűrte Larrieth közelségét. Úgy érezte kicsúszott alóla a padló, hogy már nem tudja mit is akar kezdeni és az érzései zavarba ejtették. Larrieth érezte ezt, és végigsimított az arcán. A hajó ekkor zökkent egy kicsit, a nő pedig belekapaszkodott a férfi kezébe a szabadabbik kezével. Az gyengéden megszorította Larrieth kezét, majd közelebb hajolt és röviden csókot adott a lány ajkaira.  Aztán elengedte a kezét, és a két tiszt egymás szemébe nézett.  Larrieth átölelte őt, miközben a hajó halk búgásba fogott ahogyan belépett a parányi bolygó légkörébe. A kerekded ablakokon keresztül fény áradt be ami egy pillanatra elvakította őket. A lány lehunyta a szemeit s inkább csak hallgatta a férfi szívverését.   

" Ez rövid utazás volt."- Nevette el magát. 

" Miért,mégis mire számítottál? Ott volt a lábunk előtt a bolygó. Évekig akartál utazni? "  - Kérdezte tőle a férfi mosolyogva.  

" Ilyen nyugalomban? Hát, lehet...." - Apró rándulás jelezte hogy leszálltak. Talán tudták hogy menniük kell, de még egy pillanatig csak álltak ott, míg a zsilip le nem nyílott.