Jaina a földre esett. A fogva tartói közül kettőt azonnal nyakon lőttek, az egyikük meg- a legbölcsebb módon- inkább megbújt az egyik közeli szállítóhajó mögött. A lány végig kúszott a hóban, nekidőlt a kocka-szerű hajó másik oldalának. Habár a bilincsei szilárdak voltak, mégis azt remélte hogy majd kiszabadulhat. A gondolatmenetben csak egy dolog volt hibás: hogy Jaina nem akart visszatérni az Ellenálláshoz. 

E közben Larrieth ledermedt. Az első olyan éles bevetése volt ahol valakit meg kellett volna védenie de a helyett hogy megmozdult volna a tábornok lökte őt meg teljes erejéből. 

" Mozdulj már!!!" - Kiáltott rá Armitage. A férfi egy kis kézi pisztollyal lövöldözött. Nem volt rajta se páncél, se semmilyen pajzs, mégis úgy lőtt mintha bármi is védte volna a halálos lövedékek elől. Larrieth ekkor a férfi elé lépett, és a karabéllyal azonnal lőni kezdte az ellenséget. 

" Maradj a hátam mögött!" - Kiabálta. Romok, és kőhalmok maradtak az épületekből ahogyan a fejük felett az X-szárnyúakat célba vették a TIE gépek. Hangosan dörömbölve felverték a port, s így a földi csatát lényegesen megnehezítették.Ahogyan előre futottak, a szél hatalmas löketekben taszigálta a romokat, és a hajóik közül páran magatehetetlenül végigbuckáztak a sárban. A tábornok sapkája le is esett Larrieth mellett ahogyan ők ketten végigszáguldottak a csatamező hátsó felébe. A katonák, élükön Phasmával előre nyomultak ahogyan az Ellenállás két oldalról megkezdte a totális támadást. Volt olyan aki egy összeszerelhető ágyút tett le a földre, és azzal lőtte az ellenséget, azonban az újonc osztag közül többen valamiféle fedezék mögött guggoltak pánikolva. Larrieth azonban nem vesztette el még a józan eszét hiába volt újonc. Annyira fontos volt számára a védett személy élete hogy még a fejük felett dübörgő gépek sem voltak képesek megrémíteni őt. A karabélyt biztosan tartva lelőtt két közeledőt, majd megfordulva egy harmadikat telibe kapott. Újra töltötte az energia tárat, és végig úgy állt hogy a tábornok a háta mögött maradjon. Utóbbit betartania mondjuk nagyon nehéz volt, mivel a férfi is folyamatosan mocorgott, és nem volt képes Larrieth-et figyelembe venni. A tábornok a szétszéledt embereit nézte, és közben a bal karján lévő kommunikátorba kiabálva adott le pár utasítást. 

" Mondják meg Konnighan századosnak hogy küldjön le minden gépet!" - Kiabálta.- " Mondom MINDEN gépet! Nem érdekelnek a kifogásaik ez parancs! Ha nem akar leváltást kapni, vagy cellában zuhanyozni ma este...." - Ahogyan az egyik X-szárnyú lezuhant nem sokkal mellettük Larrieth átugrott egy kidőlt fát és a kezét nyújtotta a férfi felé közben aki még mindig a stratégiai parancsokkal volt elfoglalva és próbálta rendszerezni a fejetlenséget mely egyre nagyobb mérteket öltött. 

" Ha a százados nem tudja kitisztítani a domboldalt elveszthetjük az összes újoncot!" - Ordította már-már rekedtesen, mire Phasma hangja érkezett be hogy rajta vannak az ügyön. - "Akkor csinálja gyorsabban!" - Megfogta Larrieth kezét és ő is átugrott a fán. Úgy tűnt hogy az idegesség menten szétveti őt, így a nő nem is nagyon akart hozzászólni egyenlőre. Arra gondolt hogy a leszállóegység felé tereli majd vissza őt, ám Armitage a füle botját sem mozdította az ő lökdöséseire. Jaina viszont ahogyan balra nézett, éppen belátta a párost, így végre úgy érezte megteheti azt amit szeretett volna. A nőnek csak át kellett volna futni tiszta erejéből a veszélyes,sáros zónán ahol épp a legtöbben élet-halál harcot vívtak, és ha így tett volna szíven tudta volna szúrni a tábornokot. Nála volt a kés, márcsak előre kellett volna futnia. Larrieth a fa mögött guggolt Armitage-el. A férfi olykor-olykor kifele lőtt és kikiabálta a stratégiai terveket amiket villámgyorsan mintha előre látott volna.A katona még soha nem látta őt éles bevetésen, habár furcsa mód meglehetősen élvezte a helyzetet. Még kilőtt egy párat mikor rájött hogy nincs több energia a fegyverbe. A kiüresedett kattogás hangját lehetett csak hallani. A kisebb pisztolyra kényszerült s közben kiabálásba fogott.

" Vissza kellene mennünk a leszállóegységhez!" 

" Nem fogok megrémülni néhány vadállattól! "- Kiabálta a tábornok, rá se nézve.- " Nálunk van a jobb technika, nekünk vannak jobban képzett embereink! És nem különben, csakis nekünk adta parancsba a Legfőbb vezér hogy... " 

" De tábornok úr, ha nem megyünk vissza meghalhat!" 

" Ne nevettessen katona!" - Egy pillanatra egymásra néztek, s Armitage lebukott. Kishíján eltalálták, azonban jók voltak a reflexei. Valami halk suttogással küldte el az ellenállókat a bolygó hidegebbik felére, azzal újratöltötte a pisztolyát, s kisöpörte az arcába lógó vörös hajszálait. 

" Már megbocsáss de úgy érzem elég veszélyes ez a hely. "- Vágott egy arcot Larrieth a sisak alatt. 

" Heh, igen? Nem mondod...."  - Mosolyodott el a férfi. A nő megforgatta a szemeit, s ekkor vette észre Jainát. A kiszabadult fogoly minden erejével feléjük futott, kezében egy éppen hogy csak megcsillanó tőrrel....