Az Elom valóban egy kis semmiség volt.  A hajó a hideg hóba szállt le, s méterekre tőlük csak az elérhetetlen magasnak tűnő hegyeket lehetett szerte látni. Úgy vették körbe az Első rend leszálló egységeit mint hatalmas öregemberek a hangyabolyt. Miután lecsukódott a rámpa, Larrieth elengedte a férfit és felvette a sisakját. Kötelességtudó volt, jó katona. Tudta hogy mi a helyes és mi a teljesen parancsba ütköző. S most hogy a tábornok fontosabbá vált mindenkinél ha lehet még inkább ragaszkodott a parancsokhoz, és rangokhoz. A háta mögött álló tábornok megigazította a sapkáját, s utána ment. A rohamosztagosok legtöbbje éppen Phasma mellett gyülekezett, ám mivel Hux parancsba adta a lánynak hogy legyen a testőre ezért Larrieth most nem távolodhatott el tőle annyira messzire. Larrieth megállt. A hó lágyan megérintette a páncélját, és lecsusszant róla a földre. Elég nagy pelyhekben esett. Gyönyörű látvány volt. Régi emlék lágy emléke csendült a fejében...egy másik bolygó, egy kellemes, havas táj, egy másik élet....Egy kislány, s a kezében egy fegyver.A gondolat hogy mindezt most ott kell hagynia, s egy magas tiszt...

Aztán egy fémes hang rángatta vissza a valóságba. Nem messze tőle épp Phasma tartott seregszemlét, de őrá rá se szólt. Meg se említette, bár minden bizonnyal tudott a saját küldetéséről. Megfordult s a válla felett Armitage-re nézett. A férfi csak állt, és a kabátjára ragadt hatalmas hópelyheket nézegette, mintha nem is érdekelte volna a seregszemle. Phasma hangja távolinak tűnt, így nem lehetett hallani mit mond a nő. A tábornok pedig valószínűleg megint a gondolataival volt elfoglalva. Talán ugyan azokkal mint ő? - Gondolta magában a nő. - Talán hasonlókra gondol most Armitage is.... A férfi a kezére vett egy hópelyhet majd egy pillanat alatt ökölbe szorította azt. A hópehely elolvadt, a gondolatok eltűntek.  Zöld szemei ekkor a kesztyűről valahova el, talán a távolba vetültek. Larrieth követte a pillantást s csak akkor vette észre Kylo Rent. Akkor fogta csak fel hogy a férfi arcán nem a magasröptű gondolatok mélysége,hanem a félelem jéghideg érzése suhant keresztül. A magas maszkos alak nem messze állt meg. Larrieth-el nem törődött de úgy tűnt hogy mással nagyon is.

" Azt hittem már soha nem fog ide érni. "- Jegyezte meg. Hux reflexesen hátrébb lépett, és a félhomályban is lehetett látni hogy a halálba kívánná a felszólalót.

" És mégis itt vagyunk. Megdöbbentő. " - Vetette oda élesen. Larrieth vigyázzban állt, és nem szólalt meg. Nem fogta el félelem Kylo Ren-re nézve, de szinte érezte a két férfi közt dúló hatalmi versengést. Az egyikük megdolgozott a rangért, a másikuk pedig a lovagi rangja miatt ugyan azokkal a jogokkal rendelkezett. És mégis mindkettő az ő parancsnoka volt, és neki mindkettőjüket követni kellett. Ilyen volt a rang, és a felelősség. Szokatlan hálót képzett az Első rend berkein belül, bár a nő úgy gondolta hogy a galaxis összes katonasága szokatlan belső hálóval rendelkezhet.

" Valóban. "- Recsegte Ren. - " Nem az ön dolga itt lenni. "

" De mégis megtettem. Maga, nem mondhatja meg nekem hogy mikor menjek és hova Ren. Azt hiszem, megint túlértékeli a rangját. " 

"Úgy gondolom hogy ön az aki messzire megy, tábornok. Én csak védeni akarom a személyes biztonságát...és az nem idelenn van. "

" Van egypár katona akik szintén képesek ugyanerre a védelemre. Azért mert mi nem ismerjük ezt a mágikus Erőt, még nem biztos hogy gyengék vagyunk. " 

" Csak nehogy baja történjen, miközben elindulunk."- Itt egy pillanatnyi kínos csend következett be. Szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben, s Larrieth meg se mert moccanni. 

" Van valami terve is, vagy marad a gyerekes aggodalmánál, Ren? " - Csendült fel Hux éles hangja megint csak.

" Van.. Arra gondoltam hogy felderíthetnének a Keleti részét a falunak. A térkép nem volt a hegyek mögötti városban. Csakis itt lehet. "- Folytatta alig érthetően Kylo. A tábornok elfordult tőle. Karba tette a kezeit, és elnézett a távolba. A falu nem messze volt tőlük. Parányi településnek nézett ki, említésre sem méltónak. Nem tartotta logikusnak odamenni, és felégetni az egészet, hisz nem tartoztak se hozzájuk se a Köztársasághoz. Semlegesek voltak, de Kylo Ren elpusztította volna őket egy térkép miatt.

" Hát ez érdekes!"- Fordult el Ren felé, s úgy hunyorgott mintha bántaná a szemét a férfi látványa. - " Érdekes hogy tervnek gondolja a felesleges muníció pazarlást! Mégis miből gondolja hogyha ott nem volt, majd talán itt lesz?"

" Nem gondolom. Nem gondolok semmit sem." - Válaszolta a maszkos, olyan tónussal a hang torzión keresztül mintha bármely percben végezni akarna - "De a Legfőbb vezérnek kell a térkép. És nekem is. Azt akarja hogy maga miatt ne legyen meg? "

" Nem. Nem akarom..."- Ren mintha csak nyugtázta volna a dolgot. Hátrébb lépett, majd elindult Phasma felé. De alig tett meg két lépést Hux utána szólt. - ".. de ha mégse lesz itt... majd maga fog beszámolni a faluról és a felesleges áldozatokról. Remélem a Legfőbb vezér épp olyan elnéző lesz majd mint amilyen én vagyok. " - Érezte ahogyan a maszk mögül is gyilkos pillantásokat vetnek rá, de Ren erre már nem válaszolt.

" Induljanak el. Majd ha odaérünk maga is megtudja hogy igazat beszéltem. "- Azzal előre indult. 

" Hát persze. "- A tábornok megvonta a vállát és követte őt de elég lemaradozva. Larrieth pedig őt követte közvetlen mellette. A falu nem volt messze, csupán egy nagyon rövid gyalog túrát kellett tenni oda. De amint elindultak Larrieth szokatlan gondolatokat érzett. Tudta hogy a foglyot majd egy külön brigád hozza utánuk, de mégis Jaina szavai csengtek a fülébe: "Még a gyenge pontod lehet egy szép napon. " - A mellette állóra pillantott, majd a válluk felett a Jainára akit a rohamosztagosok kísértek kétoldalt. A nő rámosolygott, Larrieth pedig egyre idegesebbé vált. Akkor lépetek be a faluba. A falusiak egyszerű nép voltak. Főleg emberekből álltak, de voltak köztük Rhodiaiak és más fajú lények is.A poros házak nem tűntek se modernnek se mainak, de legfőképpen a helyiek nem tűntek ellenségnek. Csupán pár megrémült civil volt akik abban a pillanatban kegyelemért könyörögtek amint meglátták az Első rend hatalmas seregét. 

Hux intett hogy álljanak meg és Larrieth ráfogott a fegyverére. Kevés éles bevetésen volt-tulajdonképpen ez volt számára az első- de mégis ki volt hegyezve minden érzéke. A falusiak - hiába tűntek teljesen gyámoltalannak- mégis készülhettek valamire. Legalább is így érezte. Közelebb lépett Armitage-hez aki Kylo Rent figyelte. A lovag a legidősebb falusiból próbálta meg kiszedni a térképet, ám az nem tudott semmit sem. Az Erő használatával- mely Larriethnek valamilyen szokatlan képesség volt- megpróbálta szóra bízni, ám a férfi gyenge volt, s a teste öreg. Amint előre nyújtotta a kezét a sötét ruhás alatt, az idős férfi a földre hullott ájultan. Többen felkiáltottak a nők közül, és akkor, akkor pillantotta meg először azt a különös fényt. 

" Tábornok.. " - Suttogta, s a hegyek felé nézett. Vékony, zöld fénycsík jelent meg, mely ugyan olyan válasz fényt kapott a jobb oldalról. először csak egy volt, de pillanatról pillanatra egyre többet látott. A többiek nem vették észre, a vezetőség észre sem vette a dolgot. - " Armitage... "- Szólt oda egy kicsit hangosabban, mígnem a tábornok pillantása rá nem vetült megint.

" Ne most Larrieth... "- Morogta oda.

" De a fények.. "

" Milyen fények?!" - Ahogyan feltette a kérdést, egypár X-szárnyú jelent meg a semmiből, és abban a pillanatban támadásba lendültek. A falusiak nagyrésze már elmenekült, és az Ellenállók leszálló egységei előbukkantak a hegyek mögül hatalmas hangzavart keltve a völgyben.- "Csapda.... Ez egy csapda!" - Hangzott fel a tábornok jellegzetesen éles hangja ahogyan felnézett a  gépek felé. A rohamosztagosok legtöbbje lövöldözni kezdett,de az Ellenállók sem voltak kevesen. Larrieth pár pillanatra leblokkolt hiszen nem gondolta volna hogy majd ez fog történni, és a meglepetés ereje megtette a hatását. Ekkor egy lökést érzett a karjánál.  

" Fedezékbe!"