Srácok, hétfőn került ki az első fejezet, és már most több, mint kétszázan láttátok! Köszönöm szépen a megtekintéseket, remélem, élvezitek a történetet. (mondjuk eddig nagyjából semmi nem történt, az is igaz XD) A következő fejezet vasárnap jön. Jó olvasást!

Amy az egyik októberi napos reggelen fáradtan vonszolta le magát a klubhelyiségbe. Hétvége lévén nem viselte az iskolai egyenruhát, csak a szokásos fekete farmerjét és egy túlméretezett, zöld pulcsit.

A klubhelyiségben megpillantotta Briant, aki izgatottan írogatott valamit a faliújságra kirakott egyik pergamenre. Amy odament hozzá, majd megszemlélte, mit művel a fiú.

- Mit csinálsz? - kérdezte, miután nem tudta kivenni a lapot, Brian kezétől.

- Éppen felírom magunkat a roxmortsi kirándulásra.

- A mire? - kérdezte meglepődve Amy.

- Roxmortsi kirándulás. Regulus tette ki reggel. Jövő héten lehet lemenni a közeli faluba. Nagyon király hely.

Briannel elindultak a nagyterembe. Amy-t továbbra is megbámulták a folyosókon, de a lány már elengedte a dolgot. A mardekár asztalához érve megpillantotta Regulust, aki egyedül ücsörgött a szokásos helyükön.

Amikor a két mardekáros leült a fiúval szemben, Regulus felpillantott, majd átnyújtott nekik egy-egy díszesen megkötött tekercset.

- Mi ez? - kérdezte gyanúsan Amy, miközben a kis pergamentekercset vizsgálgatta.

- Lumpsluck meghívója az első Lump Klubba. - adta meg a választ a fekete hajú fiú.

- Oh, jóságos Merlin, ments meg. - dünnyögte Amy.

§

Következő vasárnap Amy készen ácsorgott a klubhelyiségben, a két fiúra várva. Hosszú fekete szövetkabátjának övét babrálta, ami körbefogta derekát, és bambult a zölden lobogó kandallóba.

Elhaladt mellette egy csapat negyedéves mardekáros lány, akik mind megvetően méregették Amy-t. Na igen, azt már megfigyelte, hogy csak a fiúk voltak kedvesek vele. Vajon miért.

- Nézzétek lányok, itt a különc. - mondta vihogva az egyik platinaszőke hajú lány.

- Menjetek a búsba. - sziszegte Amy párszaszóul.

A lányok egy pillanatra megrettentek, de a szöszi visszanyerte az önuralmát és újra a zöld hajú lányhoz fordult.

- Kíváncsi vagyok, mit kellett azért tenned, hogy Blackel és Rowle-al lógj. - mondta sunyi mosollyal a lány.

Amy már kapta volna elő a pálcáját, a mikor hirtelen feltűnt a lépcsőn a két mardekáros fiú. Regulus összeszűkül szemekkel méregette a szöszit, Brian meg halvány vigyorral figyelte Amy-t és a következő lépését.

- Jobb lenne, ha eltűnnél szöszi, még mielőtt használom a Durmstrangban felszedett tudásomat a sötét varázslatok terén. - mondta unottan a lány.

- Mert különben mi lesz? Megátkozol? - kérdezte önelégült vigyorral a negyedéves lány.

- Ő nem, de én büntető munkára küldhetlek. És nem hiszem, hogy akarnád azt. - jegyezte meg Regulus fagyosan.

A szőke lány felpillantott a közeledő fiúra, majd lesütötte a szemét, és szó nélkül eltűnt a klubhelyiség bejáratában a többi lánnyal együtt.

- Regulus egyik legnagyobb fanjához volt szerencséd. - jegyezte meg vigyorogva Brian.

- Muszáj erről így beszélned? Kiráz tőle a hideg. - mondta unottan a fekete hajú fiú.

-Haver, tudod, hogy hívnak. A Mardekár Hercege. - rajzolt idézőjeleket Brian a levegőbe.

Amy meg tudta érteni a sok lány szinte már megszállottságát a mardekáros fiú iránt. Regulus a magas, de viszonylag vékony alkatával, a szinte festői, erős arccsontjaival, az átható jégkék tekintetével és a válláig érő göndör fekete fürtjeivel tényleg kiemelkedően festett a Roxfortban. Hasonlóan a bátyjához. Bár Brian sem volt mondható csúnyának, mégis Regulus vitte a prímet. A mardekáros lány teljesen meg tudta érteni, hogy sok nőnemű társa miért szerette legeltetni a szemét a mardekáros fiún.

- Inkább menjünk már. - mondta végül Amy, elindulva a kijárat felé.

§

A birtok, kora ősz lévén továbbra is meleg, napos időben fürdött. A falúba vezető utat Regulus és Brian végighülyülték. Amikor lehullott a két fiúról a nap mint nap viselt maszkja, mindketten hatalmas idióták tudtak lenni. Amy legbelül hálás volt ezért, hogy a két mardekáros ilyen hamar befogadta őt. A lány ugyan koránt sem nyílt meg még annyira a két fiúnak, mint ők, főleg Brian, de már dolgozott rajta. Kezdte elfelejteni, milyen az, ha az embernek vannak barátai.

- Miért van ilyen depressziós fejed? - kérdezte Regulus, amikor kiléptek a vadkanos kapun.

- Nincs is. - ellenkezett Amy.

- De, tényleg olyan képet vágtál, mint aki éppen készül meghalni. - szállt be Brian is.

A mardekáros lány csak megforgatta a szemét, de nem válaszolt a két fiúnak.

Rövid sétálás után beértek a faluba. A főutca egy zsúfolt, macskakövekkel kirakott, kétoldalt aprócska boltokkal tarkított utcának bizonyult. Rengeteg Roxfortos diák volt szerte a boltok előtt, de felnőttekből is akadtak páran.

- Mit csináljunk először? - tette fel a kérdést Regulus.

- Piáljunk! - mondta boldogan Brian, majd elindult egy takaros kis kocsma felé, amin a Három Seprű név díszelgett.

Regulus és Amy követték, majd belépve a helyiségbe, megcsapta őket a meleg, kellemes atmoszféra. Elvonultak az egyik sarokba egy asztalhoz, majd várták, hogy Brian visszatérjen három korsó narancssárgás, habos itallal.

- Mi ez? - kérdezte Amy, miközben a korsóját méregette.

- Vajsör.

- Vajsör? - kérdezett vissza a lány.

- Imádom, ahogy kimondod. - nevetett fel a mardekáros.

(note: ugye angolul butterbeer, és míg az angolok nem mondják ki erősen az r-eket, az amcsik igen, így Amy is erős r-ekkel mondja)

- Finom amúgy, ne méregesd úgy, mintha meg akarna ölni. - mondta Regulus, majd beleivott a saját korsójába.

Amy ugyan gyanús tekintettel méregette tovább az italt, de végül beleivott. És igaza volt a két fiúnak. A vajsör tényleg nagyon finomnak bizonyult.

Roxmortsban bejártak szinte mindent. A két mardekáros fiú minden érdekeset megmutatott a lánynak egészen Zonkó Csodabazárjától a Szellemszállásig.

Sötétedett, mire a trió visszaért a kastélyba. A nagyteremben becsörtettek a Mardekár asztalához, majd nevetve ültek le.

- Én továbbra is azt mondom, hogy nem kellett volna megfélemlítened azokat a szerencsétlen másodikosokat. - nevetett Brian.

Felfelé menet a faluból a trió egy csapat másodéves mellett haladt el. Mindegyik meredten bámulta a mardekáros lányt, így az kicsit rájátszva párszaszóul sziszegett nekik csomó olyan dolgot, aminek semmi értelme nem volt, de ijesztően hangzott. Természetesen az öt lányt sikoltozva futott el, élükön azzal, aki a legjobban bámulta Amy-t.

- Utálom, ha bámulnak. - vont vállat Amy - Amúgy is, hetek óta itt vagyok már, igazán elmúlhatott volna az újdonság varázsa.

- Nem hiszem, hogy el fog. A fiúk kilencven százalékának bejössz, a lányok meg féltékenyek rád. - magyarázta teljesen komolyan Brian.

- Az elsőre inkább nem kérdezek rá, de a másodiknak úgy alapból mi létjogosultsága van? Mármint, mire lehetnének féltékenyek? - kérdezte értetlenül Amy.

- Egyrészről, mert szép vagy. Ez tény. - kezdte Regulus, és a szavaitól Amy érezte, hogy halványan elpirul - Másrészről, irigyek, hogy velünk barátkozol. Tudod, Brian délelőtt kifejtette.

- Ja, hogy te vagy a Mardekár Hercege? - kérdezett vissza kötekedő hangnemben Amy, amire Regulus csak egy szemforgatással reagált.

- Muszáj így hívnod? El nem tudod képzelni, milyen rohadt unalmas állandóan azt látni, hogy mindenki bámul.

- Reg, drága, a Durmstrangban is ez volt, meg itt is. Tudom, milyen érzés. - bökte vállon a mellette ülő mardekáros fiút - Mardekár Hercege.

Regulus csak felnevetett kínjában, de inkább nem válaszolt.

§

Este, miután mindenki elvonult a hálókörletébe, Amy kisettenkedett a klubhelyiség bejáratán, és elindult kifelé a birtokra. Rendszeresen megesett vele, hogy nem tudott aludni, így ilyenkor szeretett a szabad ég alatt sétálni.

Szerencsére az akciója közben senki nem kapta el, így kilépve a főbejáraton, lerohant egészen a Fekete Tóig, és elterült a fűben. Viszonylag világos volt, mivel a Hold már szinte teljesen teli volt, így a sötétséget eloszlatta erős, ezüstös fénye. Egy felhő sem takarta a sötét égboltot, így az összes csillag erősen kivehető volt.

Amy-t a látvány a nyári éjszakáira emlékeztette. Rendszeresen éjszakázott kint a kertben a szabad ég alatt, így az évek során megtanulta az összes létező csillagot és csillagképet, ami az égbolton elterült. Imádta őket nézegetni.

Mikor már a Hold magason járt, Amy úgy döntött, hogy inkább visszamegy a kastélyba, mert kezdett hűvös lenni, és rajta csak az iskolai blúza meg a farmere volt.

Az akció egészen addig tökéletesen is ment, míg eljutott a főbejáratig. De belépve, szinte farkasszemet nézett McGalagony professzorral az előcsarnokban.

- Miss Evergreen, mégis mi a jó Merlint csinált maga odakint éjfélkor? - kérdezte csípőre tett kézzel a professzor.

- Az eget néztem, tanárnő. Nem tudtam aludni, és az égbolt kémlelése mindig megnyugtat. Sajnos ezt a hálókörletemből nem tudom megtenni, mivel a legszebb látvány onnan általában az óriáspolip vagy egy-egy kákalag szokott lenni. - próbálta elviccelni a dolgot Amy, de a professzor nem volt vevő a dologra.

- Büntetés, Miss Evergreen. - mondta röviden, majd éppen fordult volna el, amikor hirtelen Regulus jelent meg az egyik lépcsőn - Áh, Mr. Black! Vigye vissza a csavargót a klubhelyiségébe, aztán maga is menjen aludni. Mára ennyi elég volt.

Regulus biccentett a professzornak, majd Amy-re nézett kérdő tekintettel. A lány bevárta a mardekáros barátját, majd együtt indultak vissza a klubhelyiségbe.

- Mit követtél el? - kérdezte halványan mosolyogva.

- Kilógtam a tó partjára nézegetni a csillagokat. - nevetett Amy - Nem tudtam aludni, és otthon is mindig ezt csinálom. De sajna a morcos cica elkapott.

Regulus felnevetett a lány jelzőjén, majd hosszas csönd borult rájuk.

- Én is szeretem nézegetni a csillagokat. - szólalt meg végül a klubhelyiség bejárata előtt.

- Nem gondoltam volna, Regulus. - nyomta meg a fiú nevét - Végül is, nem egy csillagról lettél elnevezve.

- Az nem az én saram, a Blackek hülyesége. Szerintük ez plusz fensőbbséget ad nekünk. - mondta iróniával a hangjában a mardekáros - Olyan neveket adtak eddig, mint a Sirius, Orion, Bellatrix, Andromeda, Pollux, Alphard, Cygnus. Egyszóval, egy rakat csillagról és csillagképről lettünk elnevezve.

- Oké, maga az elv egy hülyeség, már nem azért, de nekem amúgy tetszenek a csillagnevek. Különlegesek. - mosolyodott el a lány.

- Meglehet. - vont vállat Regulus.

- De most nem? Mennyivel egyedibb már a Regulus mint mondjuk a John. - nevetett fel Amy - Meg amúgy szerintem jobban is hangzik.

- Jó, ebben nem vitatkozok. - nevetett Regulus is, majd intett a lánynak, és elindult a hálókörlete felé - Jó éjt. És ne szökj ki újból.

- Nem fogok. - mosolygott a lány - Jó éjt neked is.