Nos srácok, szerintem a Múlt Árnyéka most nem lesz, mivel a Chrome háromszor dobott ki, a wattpad szarakszik itt velem és gépről nem enged írni, szóval a világ nem akarja, hogy én fejezeteket hozzak. Ezt is telóról írom, mivel javítani sem tudtam. Ha hibák maradnak, azt sajnálom, a Chrome helyesírás ellenörzője nélkül és a Word nélkül megesik a dolog. Szóval sajnálom, holnap szerintem két részt hozok a Múlt Árnyékából, ha ma nem megy. :)

Amúgy jelenleg a gépem fekete képernyőt mutat, szóval lesz itt egy fasza újraindítás... :/

Ahogy a hetek repültek, úgy tért vissza Amy a normális életéhez. Megfogadta Regulus tanácsát és megpróbált lenyugodni azok után, amik történtek. Október elejére már szinte teljesen olyan volt, mint egy évvel korábban, és már az sem izgatta, hogy a Jegy ott ég a bal alkarján.

- A hétvégén lesz roxmortsi kirándulás. - közölte egyik hétfő reggel Brian, amikor leült két barátja mellé.

- Lemegyünk? - kérdezte lelkesen Amy.

Két barátja csak a száját húzogatta a dologra. Nyilván unták már a dolgot, elvégre harmadéves koruk óta lejártak évente legalább ötször.

- Na légyszi. - kérlelte barátait a lány - Én amúgy sem voltam annyit lent, mint ti, és egyedül meg nem mehetek.

- Jó, nem bánom. - sóhajtott Reg.

Amy hálásan nézett rá, de a fiú kerülte a tekintetét. A lánynak már egy ideje feltűnt, hogy mardekáros barátja néha furán viselkedett. Sokszor volt feszült és az átlagosnál is csöndesebb volt. Amy remélte, hogy Regulusnak nem volt semmi komolyabb baja, amiről ő nem tudott.

- Viszont akkor most a Szárnyas Vadkanba megyünk, mit szólsz? - kérdezte vigyorogva Brian.

- Jó ötlet ez? - vonta fel a szemöldökét Amy.

- Naná. - vigyorgott tovább a fiú - Szerintem bírni fogod.

§

Amy nem éppen értett egyet Brian kijelentésével. A Szárnyas Vadkan egy lepukkant, koszos kocsma volt Roxmorts egyik sikátorában. De legalább csöndes volt, amit a lány díjazott. A Három Seprűben mindig olyan erős zaj volt, hogy a lány Brianéket sem hallotta. Na meg, ott hatalmas tömeg is szokott lenni.

Miután mindenki rendelt egy-egy poros, redvás vajsörös palackot, tekintve, hogy Amy nem volt hajlandó abból a pohárból inni, ami a pult mögött volt, bekucorodtak az egyik sötétebb sarokba.

Brian és Reg egy ideig valamiről elmélyülten beszélgettek, Amy meg bámészkodott jobbra-balra, amikor hirtelen feltűnt neki a kocsma túloldalán egy alak. A lány fogadni mert volna, hogy ugyanaz a csuklyás ücsörgött ott, mint akit előző évben látott.

- Srácok. - pisszegett a két beszélgető fiúnak - Ott az alak megint.

Regulusék felettébb nem feltűnő módon hátrafordultak megcsodálni a csuklyást.

- Biztos vagy ebben? - kérdezte Brian - Nekem csak egy egyszerű csuklyásnak tűnik. Errefelé elég gyakoriak az ilyen jelenségek.

- Akkor menjünk tovább. Kíváncsi vagyok, hogy követ-e.

- Azt nem, de fát igen. - mondta Brian fapofával.

- Mi? - kérdezte Amy értetlenül, majd leesett neki. Szép nagyot sóhajtott drámaian, majd felállt - Inkább hanyagold a szóvicceket és menjünk.

Brian egy fájdalmas nyögést hallatott, amiért a lány nem értékelte a zseniális szintű szóviccét, majd kiment a kocsmából, nyomában Regulussal és Amy-vel.

§

Fél Roxmortsot bejárták ezúttal is, és Amy mindenhol kiszúrta a csuklyást. Már nem idegesítette annyira, mint első alkalommal, és nem is félt. Valahogy érezte, hogy a csávó jót akar neki, és amúgy is, ha meg akarta volna ölni, már rég megtette volna.

Miután felértek a klubhelyiségbe és végeztek a temérdek házival, amit a tanárok osztottak ki mondván, hogy hetedév, Amy boldogan terült el a kanapén. Nem volt kedve felmenni a hetedik emeletig a Szükség Szobájába, ezért maradtak inkább a klubhelyiségben. De a lány boldogsága csak addig tartott, amíg meg nem jelent Cherish.

- Hol voltatok? - kérdezte enyhén számonkérő hangon.

Amy nem méltóztatott válaszolni, ezt most inkább a fiúkra hagyta. Nem volt kedve az energiavámpírral foglalkozni.

- Roxmortsban voltunk. - mondta tömören Reg.

- A közeli kis falu? Nem tűnik olyan érdekesnek. - mondta lenézően a lány.

Amy csak a szemét forgatta a lány megjegyzésére, de nem törődött vele különösebben.

A vacsorát természetesen Cherish ezúttal is végigdumálta, mint az elmúlt hetek folyamán szinte mindig. A trió csak unottan evett Cherish mellett, alkalomadtán válaszolgattak egy-egy kérdésére, de nem fordítottak nagyobb érdeklődést a lányra. Brian a kukoricákkal játszott, Reg a krumpliját bökdöste, Amy pedig a serlegét piszkálta.

Aznap este csak ketten ücsörögtek a klubhelyiség egyik sarkában. Regulusnak a folyosókon kellett mászkálnia prefektusként. Cherish-t meg felzavarták aludni, mivel sem Amy-nek, sem Briannek nem volt idegzete a lányhoz.

- Te figyelj. - szólalt meg hirtelen Amy - Regulussal minden okés?

Brian először egy döbbent-értetlen arcot vágva nézett a lányra, majd felvonta a szemöldökét és gyanakodva visszakérdezett.

- Mire gondolsz?

- Hát, olyan furán viselkedik mostanában. Kevesebbet beszél, feszeng, ilyenek. - magyarázta Amy - Nincs semmi baj, ugye?

- Áh, dehogy. - rázta a fejét a fiú, de láthatóan próbált elfojtani egy vigyort.

- Mi az, miért vigyorogsz? - kérdezte gyanakodva Amy.

- Én nem is vigyorgok. - rázta még hevesebben a fejét Brian.

- Áh! - legyintett a lány, majd otthagyta a mardekáros fiút és inkább elment fel a hálókörletébe.

§

Másnap reggel, mint ahogy azt Amy várta, megérkezett az ismeretlen bagoly, ami már nem volt olyan ismeretlen, és egy borítékot hajított a lány narancslevébe, aminek így a fele a lányon landolt, tekintve, hogy a madár a manőver közben a poharat is fellökte.

Természetesen Brian jó hangosan kiröhögte a dologért. Regulus meg csak mosolygott a dolgon.

- Ez a madár tuti gyűlöl és ezért csinálja ezt. - dünnyögte Amy morcosan, ahogy megtisztította narancsfoltos blúzát és a levelet - De egyszer úgyis elkapom és akkor majd nézhet.

"Továbbra is nehezen szúrsz ki. Több figyelem, kicsi lány. Nem viccből írogatom ezeket a leveleket. Ha nem figyelsz eléggé, ki tudja, mekkora bajba kerülhetsz. A Roxfortban nem eshet bántódásod, oda nehéz bejutni, viszont már a faluban sem vagy biztonságban. A szekta egyre jobban el akar téged kapni. Lassan már ott tartanak, hogy erősítést küldenek utánam, mivel szerintük nem boldogulok elég jól az üggyel. Még ha tudnák... Na mindegy, most nem ez a lényeg. Figyelj oda. Vedd komolyan, amiket írok, mert nem viccből írom. A baglyom szerint megkapod a leveleket, szóval viselkedj is úgy. Bár a nyáron ügyes voltál. Továbbra se lankadjon a figyelmed, mert könnyen pórul járhatsz."

- Megőrjítenek ezek a levelek. - dünnyögte a lány.

- Már megint ugyanaz? - pillantott fel Reg.

Amy bólintott, majd átnyújtotta Regulusnak a levelet, hogy olvassa el.

- Milyen levél? - kérdezte érdeklődve Cherish, aki a fiú mellett ült, és mindenáron próbált belekukucskálni az irományba.

- Magánlevél, nem a te dolgod. - dünnyögte neki Regulus.

- De ha magánlevél, te miért olvashatod és én miért nem? - kérdezte értetlenül a lány.

- Azért, mert Regulus a legjobb barátom, Briannel együtt, szóval nekik joguk van ahhoz, hogy elolvassák. Neked nincs. - szögezte le Amy.

Cherish megforgatta a szemét, majd felpattant és elment az asztal végébe.

- Ezt előbb is kipróbálhattad volna. - mosolyodott el Regulus, miután visszaadta Amy-nek a levelet.

Mikor már a Szükség Szobájában ücsörögtek, Amy végre nekiállt kifakadni két barátjának.

- Annyira unom a leveleket, hogy azt el nem tudom mondani. - kezdte ingerülten a lány - Állandóan arról papol, hogy legyek óvatos, figyeljek mindenre, meg arról, hogy mekkora veszélyben vagyok. Teljesen idegőrlő.

- Hát azt elhiszem. - bólogatott Brian - Engem is kiborítana az egész szitu.

- Dumbledore-nak nem akarsz szólni? - kérdezte Reg - Hátha tud valamiben segíteni.

- Lehet kellene. - dünnyögte a lány.