Most kicsit rövidebb lett a fejezet, sajnálom. Holnap korában kell kelnem, ezért sietek vele. A Múlt Árnyéka is előbb jön, akit érdekel. 

Eljött a május, ezzel együtt Amy születésnapja is. Több dolog miatt is különlegesnek számított, többek között azért, mert Isaac halála óta nem ünnepelte, de ezúttal megengedte magának a lány, hogy egy kicsit boldog legyen, elvégre végre nagykorú lett. Emellett barátai is rásegítettek az ünnepi hangulatára.

Brianék már rég kiszedték belőle, hogy mikor van pontosan Amy szülinapja, így délutánra a két fiú egy zártkörű szülinapi bulit tervezett a lánynak a Szükség Szobájába. Amikor ezt Amy először meghallotta, majdnem sírva fakadt, annyira meghatódott. 

Természetesen a két idióta nem kezdhette máshogy a lány reggelét, mint egy hatalmas vödör hideg vízzel, ami egyenesen Amy fején landolt, így a lány mehetett vissza vacogva átöltözni meg megszáradni a hálókörletébe.  Miután ezzel megvolt, jól leüvöltötte a két ökör fejét és indultak is békében a nagyterembe reggelizni.

Szombat reggel lévén semmi értelmeset nem kellett csinálniuk aznap, mivel a házik ráértek vasárnap is. Legalábbis Amy így látta, természetesen Regulus már pénteken megcsinálta azokat. A lány szerint a mardekáros fiú sokkal inkább illett volna a Hollóhátba az eszével és a szorgalmával, mint a Mardekárba. 

Amy már egy ideje boldogan rágcsálta a pirítósát, amikor hirtelen egy idegen macskabagoly jelent meg előtte és egy fehér borítékot dobott a lány vajas kenyerére, ami a tányérján pihent. A lány bosszankodva törölgette le a vajat róla, majd elkezdte kibontani a levelet. Nem a szüleitől jött, mert Apollo, a saját házi baglyuk egy nagy uhu volt, így igazán érdekelte, hogy mégis ki küldözget neki levelet. Nagyon remélte, hogy nem valami hülye tréfa volt ez is.

- Ez mi? - kérdezte érdeklődve Regulus.

- Levél. - válaszolta sokatmondóan Amy, de ő sem tudott többet annál, hogy pergamen és levél.

- És kitől? - jött a következő kérdés Briantől.

- Könnyebbet kérdezz. - vonta meg a vállát a lány.

Kibontotta a levelet és egy ismeretlen, girbegurba írással találta magát szemben. Nem volt semmi bevezető, sem megszólítás, hanem azonnal a lényegre tért.

"Te nem tudod, én ki vagyok, én viszont igen. Nem biztos, hogy elsőre elhiszed azt, amit itt most le fogok neked írni, de talán meggyőz az, hogy ezzel a levéllel az életemet kockáztatom. Amelia, veszélyben vagy. Születésed óta nagy veszélyben vagy és vadásznak rád, amiről te nem tudsz, mivel a szüleid nem árulták el neked a dolgot. Egyelőre ennél többet nem mondanék, nem az én dolgom a szüleid dolgait neked elmondani, viszont egyet mindenképpen szeretnék, ha megjegyeznél. Ne bízz senkiben, csak a két barátodban és a szüleidben. Semmiképp ne bízz idegenekben. Ez most ironikus, mivel én magam is egy idegen vagyok számodra, de hidd el, a bizalmadon az életed múlhat. Veszélyes alakok vadásznak rád, akik kegyetlen, őrült emberek. Nagyon vigyázz magadra, mert a Roxfort falain kívül mindenhol veszélyben lehetsz. Tartsd ezt nagyon észben és nagyon vigyázz az életedre. Ne dobd azt el, egyvalaki már meghalt emiatt."

Amy vagy ötször elolvasta újra a levelet, mire szépen lassan felfogta, hogy mi is áll benne. 

- Na mi az, mitől fagytál le ennyire? - kérdezte Brian.

Amy szó nélkül átnyújtotta a levelet a két fiúnak, akik összevont szemöldökkel olvasgatták azt.

- Ez valami rossz vicc akar lenni? - kérdezte először Regulus - Mert nekem nagyon annak tűnik, hogy valaki csak szórakozik veled.

- Kizárt. - rázta a fejét - Rajtatok, a tanárokon és Dumbledore-on kívül senki nem tudja, hogy Amelia a rendes nevem. Mindenki Amy-ként vagy Evergreenként ismer. Kizárt, hogy Roxfortos, és ez akaszt ki. - mondta idegesen a lány.

- Gyertek, menjünk inkább biztos helyre. - állt fel Regulus és elindult kifelé a nagyteremből. Amy és Brian követték, felfelé a hetedik emeletre.

Végül a Szükség Szobájában kötöttek ki, ahol Reg elkérte a lánytól a levelet és mindenféle varázslatot mormolva nézegette hosszú perceken keresztül. Végül Amy törte meg a beállt csendet.

- Megkérdezzem, hogy mit csinálsz? - szólalt meg a lány úgy tíz percnyi néma csönd után.

- Varázslatokat vagy valami bármit keresek. - mondta Regulus továbbra is a levélre koncentrálva, majd végre felnézett a lányra és visszaadta neki a pergament - De semmi. Nem tűnik rosszindulatúnak.

- Ha rosszindulatú lett volna, most nem itt ücsörögnék, hanem a Gyengélkedőn feküdnék. - nevetett a lány, majd ahogy visszapillantott a levélre, azonnal el is komorult - Szerintetek? Komolyan lehet venni?

- Hát figyelj. - kezdte Brian - Túl sok minden vág egybe. Az, hogy kiskorod óta költöztök, a szüleid nem magyarázzák meg a dolgot, a bátyád rejtélyes körülmények közt lett meggyilkolva, azt sem magyarázza meg senki, amit az a halálfaló mondott a szüleidnek az elvekről és most ez a levél. 

- Nekem csak egy dolog jutott eszembe az egészről. - kezdte egy kis gondolkodás után a lány - Ugye anyáék említették, hogy már Grindelwald korában sem értettek egyet az eszményeivel. Lehet, hogy az ő követői keresnek. De ez meg abból a szempontból zavaros, hogy az égvilágon semmi közünk nincs hozzá, így okuk sincs arra, hogy keressenek minket. Aztán ki tudja, lehet, tettek valami olyat a múltban, amiről nem tudok és ezért akarnak minket levadászni. De nagyon zavaros ez az egész, még ahhoz is, hogy itt nekiálljak találgatni. - vonta meg a vállát a lány.

- Szerintem lehet ettől mind egy független dolog is. - szólalt meg Regulus. - Grindelwaldtól független, úgy értem. Esetleg egy szekta vagy valami, ami a sötét varázslatokhoz kapcsolódik.

- De kik? - tette fel a jogos kérdést Amy - Annyira zavar, hogy semmit nem tudok a családomról. Soha nem jártam nagyszülőknél, a családfát se láttam még se semmi ilyet. Pedig aranyvérűek vagyunk, erre büszkének kellene lennünk. Legalábbis a legtöbb ilyen család az, akiket ismerek. De anyáék még csak az orrunk alá sem dugták egyszer sem sem a családfát, sem semmi, a múlthoz köthető dolgot, tárgyat, festményt vagy bármit. Nekem valami nagyon bűzlik itt.

- Valami tényleg nem okés. - bólogatott Brian - Szerintem nyáron kutakodj. Biztos van valami a házatokban, amiből megtudnál valamit.

- Nem hiszem, Brian. - ingatta a fejét a lány - A szüleim minden családi dolgot valami titkos helyen tartanak, amiről nem tudom, hogy hol van. Ezért is gyanakszom, hogy valami nagyon nincs rendben. Egy normális család nem csinál ilyet, nem?

- A végén még kiderül, hogy nem is az apád az igazi apád, hanem Grindelwald és ezért üldöznek. - mondta fapofával Regulus.

Amy pár pillanatig csak meredt rá, majd hangosan felröhögött. Másodpercekkel később már a két fiú is együtt nevetett vele.

- Annyira hülye vagy Reg. - nevetett a lány - Grindelwald akkor már amúgy is rég börtönben volt, szóval esélytelen lenne.