Néha elgondolkodok milyen lehet egy normális gyerek, aki normálisan nőtt fel és akinek nem bérgyilkos az anyja.Én miért nem lehetek normális ember akinek az anyja is normális??? A sorsom el van döntve. Lehet,hogy most meghalok, érzem a vér ízét a számban,meg az arcomon,ennyire vérzenék??

Kinyitom a szemem, egy vér tócsában fekszem, körül nézek,hogy ez nem az én vérem mi,a? Gyorsan, amennyire tudok felülök, amint meglátom,hogy kinek a vére elkerekedik a szemem és könnyel telik meg.

-Suzan!!!-ordítom és közelebb megyek hozzá, megnézem a pulzusát, meghalt.
-Ne-ne-e-e.-zokogok majd rádőlök a holttestre. Régen mikor kicsi voltam Suzan vigyázott ránk Cloeval míg a szüleink vacsorázni voltak. Suzan volt a legkedvesebb nő akit ismertem, mikor kiderűlt,hogy nem lehet gyereke, vele sírtam mégakkor is amikor a férje halt meg. Ő igaz hogy sokkal idősebb volt mint én de nekem olyan volt mint egy testvér. Ő adott tanácsokat anyám helyett, aki mindig el volt valamivel foglalva. Jó inkább olyan volt nekem mint az anyám....

Eközben Londonban:

Thomas szemszöge:

-Jajj Thomas és mivan ha nem éli túl?-

-Nyugodjon meg asszonyom túl éli.-mondom majd a kezemet a vállára rakom és ekkor a dögös Lola beront az ajtón. Ma is nagy kebleit kirakta, egyszer úgy magamévá fogom tenni még egyszer...

-Asszonyom meg van bemértük.-mondja a szopós szájával, igaz az arcát a szája eltorzítja, de az a száj csodákra képes, tapasztalatból mondom.

Mrs. Jhonson felugrik vidáman és könnyezni kezd.

-Úr istenem- szipogja- 14 év után végre-mondja vidáman majd megöleli a lányt akinek a pántos póloja a kivágásnál lentebb húzódik és félig kilátszik a keble, jajj már.

A nő elengedi majd hozzám fordúl én csak oda sétálok mellé és örömömben én is megölelem,majd elhúzodik tőlem egy kicsit.

-Thomas, megtudod menteni a lányomat?-kérdezi

-Természetesen, mindent megteszek a lányáért.-mindom mire Mrs. megölel erősen

-Köszönöm-szipogja

-Megyek is össze pakolni- kacsintok Lunára úgy,hogy Mrs. ne vegye észre, a lány elpirúl és halkan felkuncog

-Renndben Lunát majd oda küldöm,hogy hova kell mennie.-mondja mire kimegyek  az ajtón, de a lánynál megállok és sexin bele dörmögök a fülébe valamit amire nagy sóhajjal bólint.  Azt hittem nehezebb lesz meg gyöznöm de hiányzik valami, de nem tudom,hogy mi...
 
2 hét elteltével

Végre be tudtam illeszkedni, nem volt könnyű, de egy lány Rose segített nekem cserébe le kellett vele feküdnöm ami oké volt, mert csúcs teste van de ő a sexnél többet akart,azt akarta,hogy járjunk, ezért áthelyeztettem magam. A fő főnök asszonnyal még nem találkoztam, sem Mrs. lányával sem, csak sztorikat hallottam,hogy az ,,anyja '' nagyon megkínozza, meg hogy multkor félholtan kelletették ki az ágyból, meg hogy az ,,anyja" meglőtte a karját és hogy már 4-szer kellett újra éleszteniük. Furák a bérgyilkosok, minden hülyeséget kitalálnak.

Ezen gondolkozva keltem ki az új ágyamból, megint át helyeztek csak most , egy föld alatti katonai zárt térségbe helyeztek át, amit nagyon védenek, remélem a királylányt itt találom, ez már a harmadik hely és elméletileg ez az utolsó olyan eldugott hely ahol lennie kéne a lánynak. Az igazi anyjának naponta adok jelentést, természetesen nem mondom el,hogy amiket hallok, mert még én sem hiszem el, higy lehetne egy nő ilyen gonosz? Lehetetlenség. A szobában nem csak én voltam, 4 fiuval vagyok össze zárva, a falak szürkék egy ablak sincs, két vas rácsos emeletes ágy van és egy villany, a mosdó a folyosó végén van, a lányoké is az, nagyon szegény ez a hely.

Felkaptam a katonás cuccaimat majd kimentem a mozsdóba, mihelyst végeztem rájöttem,hogy nagyon korán keltem így vissza mentem volna a szobámba,de a folyosón egy aranypólóban meg arany csőnaciban jött egy nő, sállal a nyakán. Gyorsan benyitottam a legközelebbi szobába, majd halkan becsuktam és a kulcs jukon kezdtem nézni a nőt. Ő az, a fő fő főnök, ezer képet mutatott róla Luna sex közben. Miután elhaladt az ajtó elött halkan kinyitottam és azt néztem hova megy, de megállt a folyosó közepén és körbenézett mire én lassan hátráltam az ajtótol, de így sem úgy sem vett észre. Aztán megszólalt.

-Hozzátok.-mondta mire  néhány ajtót kinyitottak, úgy nézték a műsort, a nőt nem érdekelte, így én is kinyitottam, én a nőt néztem értetlenűl, aztán észre vettem,hogy a többiek ellenkező irányba néznek, oda fordítottam a fejem és hírtelen fel se tudtam fogni amit látok.

A az egyik két szobatársam ment, közöttük az a lány, akinek kezét bilincsbe rakták. Hosszú pirosos, barnás haja tiszta kosz és vár, az arcát lehajtva kullogott, a ruhája lyukas, a mellénél is meg a hasánál is, a lyukaknál sebek is találhatóak,  a keze tiszta seb, némelyik elvan fertőződve,  nagyon csúnya, a lábán kiszakadt csőnadrág ami feket de így is látszik,hogy tiszta vér. Aztán egyszer csak megemeli a fejét és most már látom,hogy ő tényleg az a lány. Pont rámnézett, bele a szemembe , ámulva néztem rá ugyan is a szemébe nézve zöld szemei a halálért kívánkoznak, lapos a tekintete, az arca tiszta seb, a szeme be van lilulva, a nyakáról folyik le a  vér a pólójába ami be is szívta és folytogatási nyomok láthatóak, a kezét furán tartja. Mikor az ajtó elé ér még mindig a szemembe néz, majd gunyosan bele mosolyog.

-Mi az anyám nincs elég embered,hogy halálra verjetek?- mondja rekedtes életlen hangon , még mindig a szemembe nézve

-Álljatok meg.- mondta a nő majd közelebb ment a lányhoz
-Mit merészelsz hm??- kérdezi, de a lány olyan mintha megse hallotta volna, mélyen és kiváncsian a szemembe néz, látom rajta,hogy érdeklődik. Ezt a főnök is észre veszi, majd felém fordul és gúnyosan elmosolyodik, ezt a mozdulatot csak a szemem sarkából látom,ugyan is elmerülök a lány zöld szemeiben, ami most az életet tükrözi vissza és egy kis csillogást. Csak akkor veszem le róla a szemem mikor megszólít a nő.

-Mi a neved?- kérdezi gépies hangon

-Dave vagyok- kamuzok

-Drága Dave mutasd mit tudsz?- kérdezi

-Hogy érti?- kérdezem

-Úgy hogy üsd meg.-mondja mire elkerekedik a szemem

-Ki...- kezdem de a nő közbe vág

-Vagy ő vagy pedig te?!- mondja majd elő vesz egy pisztolyt amit felém mutat, döbbenten nézek a nőre majd a lányra,  aki még mindig engem bámúl áhitattal. Ha most megölnek nem tudom megmenteni, majd rendbe hozom, csak egy kicsit ütök. Oda megyek a lány elé aki gyönyörű zöldszemeivel engem néz. Végig nézek a lányon, nagy levegőt veszek és gyomor szájon ütöm. Mire a lány össze kuporodik és hányni kezd.

-Na így kell ezt csinálni.- veregeti meg a nő a vállamat, de nem figyelem bűnbánó arcal nézem a lányt aki vért hányik egyfolytában, a két őr undorodva elengedik majd arrébb mennek, nehogy lehánnya őket. Rossz őt így látni, hisz nem is ütöttem akkorát de tényleg. A nőnek csörögni kezd a telefonja, arrébb megy beszélgetni.

A lány miután kiadta anyait apait, feláll és újra a szemembe néz, de most üregesen. Nagyot csalódok magamban és olyan bűntudatom támad, közelebb megyek,hogy segítsek neki.

-Hé haver hagyjd.- szólal meg az egyik

-Ti normálisak vagytok, hagyjam így??- akadok ki mire bólintanak

-Te nem tudod mire képes ez a lány!- mondja a másik mire értetlenűl nézek rájuk majd hírtelen a földre esek, teljesen lesokkolódtam, hallom hogy az egyik srác azt mondja,hogy ,,baszki minket ezért kinyírnak" de nem is figyelek annyira rájuk ugyan is a lány rámmászott, a csípőmre amivel kicsit felcsigázott így elmosolyodtam és belenéztem a szemébe, de semmi jót nem láttam, a szeme szürke lett. Hírtelen folytogatni kezdett, a két srác próbálta leszedni rólam, de az egyiket fejen rúgta a másiknak pedig az érzékeny területébe rúgott, így mind ketten össze estek, engem pedig folytogatni próbált. Hírtelen eszembe jutott valami mentő ötlet, így megfogtam a lányderekát és teljes testsújommal megfordítottam, így már én voltam felül és ahogy tudtam lefogtam. A lány meglepetten nézettrám, láttam a szemeiben,amik végre megint zöldek lettek. Nem tudom miért, de a szeméről az ajkára vándorolt a szemem, egyre közelebb hajoltam és ő is, egy miniméter sem volt köztünk, már majdnem megcsókoltam, mire lefejelt.

-Áuu- kiáltottam fel és felűltem, mire a lány is felűlt és akrobatikus mozdulásokkal letepert, a szeme megint szürkére váltott de láttam benne egy kis csillogást. De aztán mozogni kezdtem alatta mire jobban lefogott, de úgy hogy mozdulni sem bírtam. Valahonnan kést vett elő amit a torkonhoz szorított.

-Nyugi kislány! Megakarod őlni a megmentődet- suttogom mire a szemei kitágulnak, a szeme megint zöldé válik ami csillogni kezd,ezt kihasználva lerázom magamról, hátulról pedig végre lefoglyák.

-Te mocsadék, hazudsz!- ordítja,mire a nő tapsolni kezd mögöttem

-El kell mennem Davere bízom Bellt- mondja a nő aki ezek szerint végig nézte

-Ha ez hozzám mer nyúlni én ölöm meg magam- hisztizik a lány

-Bejössz neki- mondja a nő majd meg passkolja a vállam, elővesz egy kendőt amit Bell szájára rak aki próbál nem lélegezni,de aztán belélegzi az altatót és összeesik a két srác között, a nő elsiet.

-Jajj már én akartam megkapni!- mondja szomorúan az egyik akinek vérzik az orra

-Jah te tegnap kétszer is lovagoltál rajta, én meg csak a múlt héten- morog a másik és ekkor esik le, míg Bell alszik ők megerőszakolják, két fegyvert vettem elő és a két emberre mutattam akik elengedték Bellt és felrakták a kezüket.

-Mit csinálsz haver?-kérdezte az egyik

-Ha hozzá mertek nyúlni mégegyszer ez a két golyó fog veletek végezni értve? - mire bólogatni kezdtek

-Most pedig tünés!- mondtam fenyegetve mire hátráltak majd megfordúlva bementek a szobába, oda szaladtam Bellhez, majd karomba rakva elvittem abba a kis terembe ahonnan kihozták őt. Megdöbbenve néztem körűl, ugyan is minden tiszta vér volt és egy halott nő is ott feküdt a földön. Volt egy szakadt matrac lefekettek oda, majd otthagyva el kezdtem keresni az orvosit, már ha van itt ilyen...