Anyám már a nyakamat szorítva emel fel, fulladozom. Mikor már láttam az angyal szárnyakat anyám a falnak dobott, lihegve a nyakamat kezdtem fogdosni miköben a könnyeim megindultak.

-Jajj a kis drága Bell most bömbölni fog?? Milyen kis gyenge lettél, én széggyellem magam.-mondja

-M-mit akarsz?-kérdezem suttogva

-Hogy továbbra is nekem dolgozz.-mondja gőgösen

-Kizárt!-emelem fel a hangomat,mire dühösen rámnéz és oda jön hozzám, majd leguggol elöttem

-Jajj drágám nem hallottam jól,megismételnéd?-kérdezi és ekkor,ennyi volt, már nem sírtam, elegem volt. Nagy nehezen felálltam, anyám meglepetten nézett egy ideig majd velem szemben állt fel és így farkas szemet néztünk.

-Drága anyám nem hallottad jól mit mondtam? Talán a fülbevalóid kicsit nagyok nem gondolod?? AZT MONDTAM, HOGY KIZÁRT!!!-ordítottam az arcába mire meglepetten kézett rám majd egyből magához tért, dühös lett, nagyon dühös. Elkezdett rugdosni, addig rugdosott míg össze nem rogytam, védekezni nem tudtam,a kezeimet kifordította. Kezdett elhagyni az erőm, nem hallottam semmit, csak egy ajtó csapódást, Suzan hangját és egy pisztoly dörrenést majd anyám kacaját, és elsötétűlt minden...