-Miért, mi van ha lekapnak?- kérdezem Nasht akit nagyon ideges.

-A főnökünk nem engedi a nagy turnéig. Egy csomó hamis pletykát mondanak rólam. A főnöknek a nagy főnöke leszegezte, ha még egy kép készül rólam elfelejthetem, hogy énekel hetek.- uhhh, most nagy bűntudatom van

-Bocsi, nem tudtam.- mondtam szomorúan mire csak dühösen megrázta a fejét, aztán hirtelen egy föld útra kanyarodott

-Hová megyünk?

-Nem tudom, de őket le kéne rázni.- mondta és bekanyarodott egy sáros, bozótos helyre, majd leállította a motort.

-Most haragszol?- kérdezem boci szemekkel

-Nem. Na jó de egy kicsit. Szerencsére nem kaptak le minket- mondja nyugodtan

-Honnan veszed?

-Gondolom.- rántotta meg a vállát azt csönd lett, nem az a kínos csend, hanem az a jó féle csend.
-Jártál már a Hollywood táblánál?- kérdezi hirtelen mire bólintok
-Ok, mert én nem. Nincs kedved elmenni oda?

-Hát nem valami sok, de ha így ki tudlak engesztelni akkor menjünk.- adom meg magam, majd beindítja a motort és nagy nehezen elindulunk.
-Komoly itt laksz és még nem voltál a Hollywood táblánál?

-Hát ja. 3 éve, hogy ide költöztünk, akkor kezdődött a karierünk a srácokkal. De nem volt időm, hogy legalább a táblát megszemléljem.

-Akkor most, hogy hogy van?

-Hát ez hosszú, elméletileg szörfözni indultam de ott volt a sajtó meg a riporterek, nem is értem, hogy honnan tudják, hogy oda járok szörfözni. Néha meglepődöm. És ha én meglepődöm akkor az nagy dolog.

-A testvérem is tudta, hogy oda mész. Meg, hogy utána mit fogsz csinálni percről percre pontosan tud mindent rólad.

-Na jó, ez egy kicsit bizar. De te, hogy hogy nem tudtad, hogy kivagyok a koncerten??

-Mert nem érdekelsz.

-Ú ezt fájt- néz rám mosolyogva

-Nem érdekelnek a híres emberek. Általában beképzeltek, mint te.

-Én? Mikor?

-Mindig.- mondom egyszerűen

-Ez nem igaz.

-Igen? Mikor nálatok voltam, a szobádban voltak poszterek.

-Minden normális szobában vannak poszterek-

-Igen, igazad van. De a te posztereiden csak te pózolsz.- nézek rá furán
-És mutatgatod a nem létező has kockáidat.

-Ch. Csak irigykedsz, hogy neked nincsenek ilyen kockáid- mozgatja meg a mellét le fel

-Te hülye vagy- röhögöm el magam aztán csend alakul ki, megérkeztünk a táblához. Már csak majd a dombon kell felsétálni.

-Most komoly itt fel kell sétálni? Nem lehetne kocsival?

-Bocsi Nashy igazad van a kislányok maradnak, nekik ez túl megerőltető- mondom gügyögve neki, miközben ő a kocsinak támaszkodik aztán oda jön hozzám.

-Miii? Én tök tökös vagyok, majd pont egy lány fog lenyomni.- mondja mire eszembe jut valami, közelebb megyek hozzá és a nyakába rakom a kezem, mire ő meglepetten de át fogja a derekam, majd a füléhez rakom a számat.

-Tudod Nashy - kezdem mire őt kirázza az ideg
-Ideje lenne felnőni.-mondom suttogva, majd rá nézek a karjára, tiszta libabőr :D

-A pasik mindig ugyan olyanok- mondom unottan majd elfutok előle, fel a dombon, majd megállok és vissza nézek. Nash még mindig ledermedve áll ott és engem figyel, aztán találkozik a tekintetünk, majd hírtelen futni kezd. Ó,ó. Futok én is tovább, már felértem. A H betűnek dőlök és próbálom egyeletesen lélegezni. Nasht sehol sem látom, végre. Már-már csillapúlt a légzésem és már menni akartam mire valaki megfogta a derekam és megemelt aztán a hátára tett. Annyira meg ijedtem, hogy reagálni sem tudtam. Kicsit késöbb ütni kezdtem a hátát.

-Tegyél le te vadbarom!- most már a fejét ütöttem aztán végre le tett, de ahogy letett ellökött magától, majd a vízben érkeztem meg. Nagy nehezen felcsapkodtam magamat a víz felszínére.

-Se- segítség! Ne-em t-udok  úsz-ni!- mondom miközben csapkodom a vizet

-Most csak szívatsz Belle!- hallom Nash kétség beesett hangját majd egy csobbanást és elmerülök. Aztán egy erős kezet éreztem az oldalamon ami ki emelt a vízből. Nem bírtam tovább elröhögtem magam.

-Te!!- mondta Nash majd lenyomott a víz alá, én meg csak mosolyogtam a víz alatt, ugyan is a víz csak  combig érő, ezt nem hagyhattam ki, a víz tetejére lubickoltam, éppen a szememet töröltem,meg hogy valamit lássak erre bele fröcsköl az arcomba

-Hát ha ezt akarod.- mondom majd teli fröcskölöm a képét, közben ő is fröcsköl és így röhögve fröcsköljük egymást, aztán egyszer csak Nasht elragadja a hév és felkap, annyira közel van, hogy csak egy kis ujjnyi hiányzik a szánk között, ő pedig hajol közelebb és közelebb felém,erre én krákogni kezdek és elfordítom a fejem mire lerak.

-Öö bocsi, nem izé nem akartam.-mondja és lehajtja a fejét,mire elmosolyodom, majd megfogom az állát...