-Mizusztok?-kérdeztem, majd leültem Emma mellé mosolyogva

-Semmi... Beszélgettünk csak.-mondja

-Aha, hallottam.-mondom unottan mire ijedten rám néznek mindketten

-Mi van, van valami az arcomon?-tetettem a hülyét

-Nem. De mennyit hallottál?-kérdezte meg Emma félve a választól

-Miért, miről beszéltetek???-

-De hisz most mondtad,hogy  hallottál minket.- mondja értetlenül Nash

-Jah, csak azt,hogy BESZÉLTEK -hangsúlyoztam kit- Azt nem hallottam, hogy miről, de most már kíváncsi vagyok.-mondom mire Nash elhúzza a száját és a karjára néz

-Oh bocs mennem, kell, majd beszélünk szia!.-aztán gyorsan el is száguldott, a legviccesebb az, hogy a csuklóján nem volt óra

-Ez mi volt? Mit mondtál neki??- kérdezem kicsit felemelve a hangomat

-Hihi, hát az úgy volt, hogy majdnem elmondtam neki az autó balesetes sztorit.- ezt tudtam, csak színlelve begurultam, na jó dühös lettem de nem csak most, már a lépcső tetején

-MIIIII??? TE ESZEDNÉL VAGY??????-akadtam ki teljesen

-Jól na, bocsi, aranyosnak tűnik, főleg amit mondott rólad, hall....-

-Mert már szimpi neked és elmondod a titkaimat????- annyira nem nagyon foglalkoztam amit az elöbb mondott

-Jó naaa!!Ő is elmondott  magáról néhány dolgot de rólad kérdezősködött. Tudod, ha elkezdem mondani...-

-Nem érdekel Emma, azt hittem bízhatok benned.-

-Ne már! Nem mondtam el neki nem igaz??? Ne haragudj, máskor nem mondok el semmit rólad ha kérdeznek.-

-Hagyjál!-durciztam be

-Neee máárrr!!! Ölelés??- nem szóltam semmit

-Akkor ölelééés!!!!-mondta Emma majd jó megszorongatott a kezemre vigyázva, először nem öleltem vissza, de aztán igen, ki tud rá haragudni, én biztos,hogy nem !

-Menjünk sütizni!-mondtam kicsit késöbb mikor már az ágyon ülve TV-tünk

-Oké, úgy is rég láttam a kis Lilyt.-mondja mosolyogva, és elindulunk az ajtó felé

-Várj már! a szüleim, nagyszüleim hol vannak?-

-Az előbb leléptek valami piacra asszem.-rántotta meg a vállát majd előre ment én meg megkerestem a kulcsot, becsuktam az ajtót,majd bal kézzel próbáltam beletalálni a zárba, aztán Emma észre vette,hogy nem boldogulok  és bezárta helyettem, és sétálva a kis törzshelyünk felé vettük az irányt. Ahol sütizni szoktunk járni több mint 10 éve. Ott találkoztunk először, a kis sütizős helyünket pedig a szívünkbe fogadtuk, a tulajjal nagyon jól kijövünk, egy évvel ezelött sajna , nyáron nem volt nyitva ugyan is jó barátunk Rose  terhes lett, Rose egy gyönyörű nő és egyben nagyon jó anyuka, tavaly pont a szülinapomon ami Július 16.-án  hozta létre, Lilyt aki velem együtt nem sokára lesz neki is a szülinapja. Rose nagyon fiatal, véletlenül esett teherbe a férjétől. Nem akartak még gyereket, de nem is bánták meg szerencsére. Mikor Lily megszületett anyának könyörögtem,hogy jöjjünk a nagyiékhoz. Akkor még itt élt Emma. Rosenak fontos dolga volt a bolttal kapcsolatosan így mi vigyáztunk a kicsi Lilyre. Nagyon megkedveltem, már akkor,ő is engem és persze Emmát. Most már elvileg mászik, nagyjából. Rosenak volt egy durva időszaka, ugyan is beakarták záratni a boltot. Roe természetesen nem engedte, mi pedig segítettünk neki, sztrájkba léptük és a város felét bejártuk,hogy kapjunk egy kis adományt, főleg azokhoz kopogtunk be akik ugyan úgy szeretik a kis boltot a szögleten. Így beálltak egy csomóan a sztrájkba és nagy nehezen de sikerült Rosenak megtartani a boltját. Elméletileg a mamájától örökölte, ez egy egyfajta hagyomány. Tovább adták a boltot Rosenak, ő pedig nem akarta eladni, nagyon szereti a kis boltot, csak, hát régebben nem valami jól nézett ki. Tanácsoltam neki,hogy át kéne rendeznie, mire ő közölte,hogy kizárt, a nagyanyja megharagudna rá. Én csak annyit mondtam neki,hogy ez mer nem az anyja boltja hanem az övé, lehet,hogy tőle kapta de rá fér a változás. Ezt a tanácsot meg is fogadta, a rózsaszín fal helyett vörös szín lett, a régies tárgyak eltűntek, helyettük dizájn bútorokat, asztalokat vett, de a falra a nagymamája képe van felakasztva, azóta az a hely Hollywood egyik leghíresebb helye lett, a városban már több ilyen sütiző hely is van mivel terjeszkedtek a bevételből. Igaz, hogy ezt nem az egyik napról a másikra tette, ugyan kb. karácsonykor láttam én is, mikor jöttünk karácsonyozni a nagyiékhoz. Nagyon örülök a sikerének.

A bolthoz érve ami, hogy is mondjam csurdig teli volt, de nekünk Rose mindig külön hagy egy asztalt.A boltban több alkalmazott is lett.Olyanok mint egy család,amibe mi ketten is benne vagyunk. 

-Belle?-hallottam meg egy ismerős hangot, mosolyogva megfordultam és a srác nyakába ugrottam mire ő csak röhögni kezdett, a barna huncut szeme nem változott, viszont megnövesztette a a barna haját.

-Megnőttél kicsi lány, mi van a kezeddel?.-közli Zay

-ez hosszú....Te meg se szólalj! Főleg a hajad, megnöveszteted most komolyan?-rakott le a földre

-Én mondtam kicsi Bell. Tetszik mi??- fordult meg

-Hát furaaaaa. A tavalyi hajad jobb volt.-

-Ne szórakozz! Direkt miattad növesztettem meg!-

-Ahhhaaaaaaaa. Vagy Melody miatt.-

-Jó Melody is közre játszott.-vigyorodott el majd megölelte Emmát is szorosan.

-Jajj kicsi Emma, de hiányoztál te is.-

-Én mindenkinek hiányzok colos. -ezen elröhögtem maga, ugyan is Zayt Emma úgy nevezi,hogy colos, mivel vagy 3 fejjel magasabb nála de,hát na

-Zay hetes asztal! Jézus Emma és Belle.-sikítozott örömében Melody, annyira szeretem ezt a csajt, Zayt nem is csodálom,hogy oda van érte ki nem lenne érte oda??? Barnás kék festett haj és gyönyörű kék szem, karcsú, gyönyörű alakja van, Melody mindkettőnket agyon ölelgetett.

-Jézus mennyit változtatok prücskök.-mondja

-Hát te sem panaszkodhatsz!-mondja Emma

-Bell mi történ a karoddal?-

-Leestem egy fáról, nem lényeg...-

-Jobbulást. Gyertek, van egy üres asztal.-vezetett minek egy kétszemélyes asztalhoz

-Szokásos lányok?-kérdezte, majd Emmával egymásra néztünk

-Szokásos.-mondtuk egyszerre majd Melody elsietett a  konyhába, elkezdtünk beszélgetni Emmával majd egy nagy csörömpölésre lettünk figyelmesek

-Jack!!!-hallottam Melody hangját, de Jack nem reagált, a mi asztalunkat bámulta, vagy is inkább Emmát, Emma rendesen elpirult és intett egyet, Jack csak biccentett majd össze szedte a tányér darabok egy részét.Igen, emma bele van bolondulva a srácba, én is bírom tök jó fej, tavaly nyáron megcsókolta Jack Emmát a nyári bál után Emma nagyszüleinek a háza elött. azóta nem is beszéltek, de én tudom, bejönnek egymásnak.

-Emma, beszélj vele-,

-Te megőrültél???-

-Mi, most csak barát a baráttal naaa plsss Emmaaa!!!!!-néztem rá boci szemmel

-Jó.-adta meg magát majd felállt és ment Jacknek segíteni, Jack elsőre teljesen leblokkolt és megint elejtett a kezéből a tányért, csak most a darabkáit, ezen felkuncogtam majd az ablakon kezdtem kibámulni és beugrott, meg kéne keresni Roset! De akkor a helyünket elfoglalná a népség.Így levettem a derekamról a pulcsit és rá terítettem a szék támlájára, jeleztem Emmának,hogy megkeresem Roset, ők meg csak beszélgessenek nyugodtan. Bementem a személyzeti ajtón.Át a konyhán, majd egy ajtón bekopogtam.

-Reménykedem, hogy Adam vagy.-hallottam Rose hangját, résnyire kinyitottam az ajtót

-Öhm, nem és ki az az Adam?-kérdeztem furcsán, ugyan is nem ismerek semmilyen Adamet

-Jézus a kicsi Bell!!!-állt fel az asztaltól majd megszorongatott ő is vigyázva a karomra

-Szia Roseee!!!!!-én öleltem meg a bal karommal

-Hogy vagy, mi történt a kezeddel??-rohamozott le a kérdésekkel

-Leestem egy fáról, tudom felelőtlen voltam...-

-Igen, nem kicsit, Emma is itt van?

-Jah, kint turbékol Jackkel.

-Jaj ne is mond annyit szenvedett az a srác Emma után.-

-Emma is.-

-Reménykedjünk, hogy összejönnek. Nem láttál egy ismeretlen srácot.-

-Rose, egy csomó ismeretlen ember van az épületben.-nevetem el magam

-Jó mindegy.-

-Miért ki az a srác?-ültem le egy székbe

-Egy új alkalmazott, bekönyörögte magát, mert neki kell a fő sulira a pénz. De állandóan késik.-rázza a fejét Rose

-De amúgy jó fej, bírni fogod.-mondja mosolyogva

-Hogy van Lily?-kérdezem egy kis idő elteltével

-Megvan, már nagyból mászik nem jöttök át délután?.-

-Hát nem tudom, majd meglátjuk.

-Rendben, Anyukád, hogy van?

-Ő is megvan, boldog.-mosolyogtam majd Rose telefonja megcsörrent

-Hallo?- hallottam rá a választ

-Adam, nem érdekel, szükség van rád, tele vagyunk!-

-Jó,jó. Megértem de...-

-Jó, rendben.-azzal letette

-Mennem kell kicsi Bell Emmát üdvözlöm és sok puszit neki

-Rendben átadom.-majd felálltam és kimentem az asztalhoz ahol már a sütik díszelegtek, Emma meg sehol, benyomtam a sütimet majd felhívtam nagy nehezen

-Emma, hol az ördögben vagy??

,,Jujj, bocsi, sétálnom kellett. Kiszellőztetni a fejem."

-Jó, hol vagy viszem a sütid.

,,Isten vagy Bell!"

-Tudom.De hol a picsában vagy?-tettem a kezem a fülemhez ugyan is nem hallottam jól amit mondott az elöbb a ricsajtól

,,A parkban"

-Jó megyek.-mondtam majd letettem a telefont, felálltam, túl nagy volt a sor a pultnál így csak a tányér alá tettem a pénzt , nem akarok beállni a sorba így fel kaptam a sütijét és a kijárta felé igyekeztem mire egy srác úgy fellökött, hoya hangosan felordítottam ugyan is a kezemre estem.Erre persze mindenki csöndben lett egyből és figyeltek, nem volt elég,hogy a süti tartalma is a pólómra ment.

-Úr isten sajnálom, nem néztem a lábam elé- segített felállítani  de a kezem ugyan úgy fájt,a srác arcát nem nagyon láttam, ugyan is sietett tovább, hát kössz a segítséget......