Beálltam a mikrofon elé. Félek. Nem akarom, hogy az emlékek előtörjenek. Nagyon félek. Mi a francért válaltam ezt? Clifford biztatóan bólint Cloeval együtt. Ők nem tudják, hogy mi történt velem. Bár én sem emlékeznék! Be hunyom a szemem. Kár, csak az ő arcát látom. Nem akarom látni! Nedvességet érzek az arcomon, sírok. Nem, nem akarok megtörni előttük, ha megtudják mi is történ, való színűleg igazából, nem tudom mit fognak gondolni, de valószínűleg sajnálni fognak. Utálom ha sajnálnak. Apa halála után, mindenki sajnálni kezdett. Még a virág árus is a piacon, azt se tudtam ki az. Tudom, hogy támogatnának ezzel. De ezekkel, a részvétel kívánságoktól mindig eszembe jut apa, és hogy mi is történt és akkor már zokogok. Nem szeretek sírni, az a gyengeség jele.

-Na Belle? Meddig várjunk még?- hallom meg Cloe hangját mire kipattannak a szemem és ledermedek, csak az ajtót tudom nézni, semmi mást, Cliffordék is egy idő múltán megfordulnak, Cloe fel is sikít .

-Bazdmeg Nash!-mondja Clifford és oda siet hozzá és átkarolj a vállát ezzel megfogva a majdnem elájuló Nasht, Clifford kihurcolja én még mindig csak sokkolva állok ott, Nash arca tele volt vérrel, jól össze verték, és meg is rugdoshatták, a poloja szét volt szakítva, néhol a karján vágás nyomok voltak. Cloe se mozdult meg, fogom magam majd elméletbe pofon vágom magam és Cloehoz megyek aki meg se mer moccanni.

-Minden oké?- kérdezem mire  halványan bólint

-Utánuk megyek.-mondja én csak bólintok jelezve, hogy én is kiérünk a stúdióból mire a konyhában nagy csörömpölést hallunk és Cliffordot, hogy ordít.

-TE MEGVESZTÉL BAZDMEG????- hallom a hangját

-Jó nem tudtam, hogy ez lesz.-hallok egy kicsit halkabb mondatot gondolom Nash, Cloe felvonja a szemöldökét és megáll az ajtóban hallgatózni, követem a példáját.

-PEDIG TUDHATTAD VOLNA!!!! -ordított Clif. és megint lehetett hallani egy csörömpölést - Tudod, hogy Ray ilyen, nem gondoltam volna, hogy te is ilyen szemét állat vagy, csalódtam benned de kurvára.-mondja egy kicsit nyugottabban majd kiviharozik a szobából, minket észre sem vett annyira sietett. 

-Én utána megyek, te meg ápold le a kis Nasht.-mondom mire a konyhába megy én meg Cliff után, hallok egy nagy ajtó csapódást, lesietek a lépcsőn és az ajtóhoz sietek majd átlépek rajta, hú basszus most merre mehetett??Akkor jobbra, egy megérzés csak. Elkezdtem sétálni, majd egy rétre értem, rohadt nagy fű volt ott. De a rét közepén volt egy nagy fa, a nagy fán pedig az a bizonyos valaki akit keresek. Elkezdtem felé sétálni, nem vett észre. A fához érve megálltam előtte, mármint a fa előtt. Cliff a fán ült és hallgatva a zenét dúdolta.

-Cliffor!-mondom de nem reagál, a földön meglátok egy kis kavicsot, megfogom és hozzá vágom Clifford karjának mire ijedtében majd nem leesik, kirántja a füléből a fülhallgatót

-Bzmeg! A szívbajt hozod rám.-mondja mire felkuncogok majd a kezemet nyújtom, hogy segítsen felmászni, természetesen segít. Vele szembe ülök. Kis ideig hallgatunk majd megszólal.

-Miért nem énekeltél? Láttam, hogy valami gond volt ott! Na mesélj csak!-mondja mire egyet sóhajtok

-De ha elmered mondani valakinek, kitekerem a nyakad!!!-fenyegetem meg mire bólogatni kezd

-Szóval volt egy srác!.-mondom

-Azt mindjárt gondoltam.-vág közbe

-Ú de szakértő itt valaki!-mondom gúnyosan

-Nem vagyok szakértő csak velem is már kitoltak egyszer, de előbb mondd csak te!-mondja

-Ezt, hogy érted?- kérdezem

-Vala hogy, csak mondd már el!

-Jó,jó. Na szóval volt egy Shawn Mendes   nevű osztálytársam.Utáltam őt szívből, mindig oltottuk egymást, viszont mikor az apám meghalt eljött hozzám és meg vigasztalt, akkor nem voltak még olyan jó barátaim. Általában a gimiben lézengtem. Attól a naptól kezdve jóba lettünk, ő lett az egyik legjobb barátom. Mindent tudott rólam, én is róla, vagy is csak azt hittem. Nagyon jóban voltunk.  Aztán jött a gimis bál, természetesen engem hívott el.A gimis bálon egy gyönyörű fehér, pántos nélküli szoknyát vettem fel aminek a végén gyémántok voltak. Nagyon boldog voltam az nap. Aztán azon az estén Sawn megcsókolt. Nem értettem, miért, hisz volt barátnője is meg minden. Aztán egy hét elteltével nem jött suliba, volt időm átgondolni, hogy mi is van vele és velem. Emlékszem, Február  12.-én jött hétfőn suliba. A csarnok közepén lézengtem mint mindig, mikor megláttam felcsillant a szemem, oda akartam hozzá menni, közeledtem is felé. De ahogy észre vett lesmárolta a mellette lévő kis ribit. Nem nagyon érdekelt. De jobbnak tartottam őt nem zavarni, a mondani valóm rá ért de kicsit fájt, hogy vele smárolt akkor még nem igazán értettem magamban azt a szerelem dolgot. aztán, felmentem az osztályba. Mikor becsöngettek pár perccel később be is toppant. Nem nézett rám, leült a hátam mögötti padba. Nem értettem. Az utolsó óra után vártam, hogy majd együtt megyünk haza ugyan is nagyon besötétedett addigra, végül nem jött, gondoltam meg is dugta azt a csajt a wc-be. Elegem lett, dühös lettem de nagyon, hogy az a kis ribi elveszi tőlem az egyetlen egy barátomat. Ki kellett engedem a gőzt így, hát sétálni kezdett és egyre jobban sötétedett be.El gondolkodtam azon, hogy miért is csókolt meg. És azon, hogy mi lett volna, hogy ha engem csókol meg úgy mint azt a lányt. Bár én egy nagy senki voltam az életében. Őt állandóan lányok rajongták körül, hisz rohadt jó tudott énekelni és az egyik legmenőbb volt az egész suliba. Aztán észre vettem, hogy valaki követ. Nem ijedtem meg, azt hittem nem oda meg ahova én. Aztán én szerencsétlen egy sikátorba tértem, ahol én voltam,a sikátor végén láttam a város központját. A sikátor hosszú volt és  teli veszélyekkel. Rossz érzésem is volt , de hogy haza érjek kellett ez a sikátor, elindultam, már a felénél voltam mikor valaki az arcomba nyomott egy kendőt ami ugye altatóval volt be nedvesítve. Aztán mikor felkeltem egy pincébe voltam bezárva. Egy székhez kötöttek. - ez emlékre vissza gondolva könnyeim eleredtek, de meséltem tovább- Aztán kicsapódott az ajtó, egy idegen 40 év körüli ember volt velem szemben akinek kés volt a kezében. Az ölembe ült és elkezdett csókolgatni, természetesen ellenkeztem ami nem a legjobb döntés volt, ugyan is a kezemen végig húzta a kését mire fel ordítottam. Az ordítását sem díjazta ugyan is a kését a combomba vágta majd eloldozott és egy ágyra fektetett majd megerőszakolt. 1 hónapig ez ment. Nem kaptam inni sem enni. Mikor megtaláltak félig meddig holt voltam. Valaki feljelentette azt az embert azt hiszem a volt felesége volt. A felesége is talált rám. Valami más ügyért perelte be de ez mindegy. Rögtön a kórházba szállítottak, a nő mellettem ült a mentő kocsiba és kérdezgetett, de nem tudtam megmoccanni sem majd el ájultam. Elméletileg 3 hétig voltam kómába. Anyám reménykedett de nem csak az orvosok, hanem én is lemondtam magamról.Aztán mikkor a halál közelében voltam, megjelent, vagy is lejátszódott egy történet a fejemben. A történet pedig az életem volt. Akkor jöttem rá,  hogy élnem kell. És még az nap fel is ébredtem. Aztán még egy hétig bent tartottak aztán mehettem is haza. Mikor végre haza értem, Shawn állt az ajtóban. Anyám szó szerint elküldte a francba. Akkor már rég a mostoha apám volt. Ők úgy tudták, hogy elütött egy autó, és mindenki más a környéken. Anya nem mondta el az igazságot. Tudta, hogy mit akarok. Aztán másnap anya össze pakolt mindent a házban. És Cloe legnagyobb dühére is elköltöztünk. Shawn keresett egy darabig. Aztán a mostoha apám is elküldte a francba. Felhagyott vele. Aztán egy év elteltével láttam, hogy nagy csillag lett. Mint ezt megtudtam, nem nyúltam távkapcsolóért, sem számító gép után sem. Igaz gáz volt, hogy nem volt 14 évesem facebookom se  Twitterem sem Instám, de ez most jól is jött. Nem akartam tudni, hogy él-e vagy sem. Én sem akartam küldeni  felé élet jelet. És most gondolom most is ott döngeti a kis kurváit.- mondom még mindig könnyezve, Clifford csak kikerekedett szemmel néz, és csak most vettem észre, hogy ő is sír, ezen halványan el mosolyodtam. Majd szoros ölelésbe vont és át ölelt mintha ő is átélte volna,majd elengedett és szomorúan elmosolyodott, én is rá.

-Gondoltam, hogy nem autó baleset volt.-hallok egy ismerős hangot mire ijedten oldalra dőlök, majd zuhanok lefelé, Clifford utánam nyúl, de késő, meg éreztem a keménységet, hogy a kezemre esek, majd nagy reccsenést, ordítani akarok fájdalmamban de nem megy, a rég nem látott spanom, a sötétség kerít hatalmába.