A szemem lassan kinyílt, majd felültem. Mellettem Cameron és Clifford még aludtak. Körbe néztem, egy házban vagyunk, a nappaliban. A fal fehér és 5 bőr fehér fotel van és egy hosszú ami a Tv-vel van szemben. A Tv a falon van, épp most kivan kapcsolva. A Tv előtt egy kis komód majd ugye a hosszú kanapé. Ablakok nincsenek, csak a villany ég, és ezért is fura. A szoba végében két ajtó van.  Az ajtók mellett egy-egy pálmafa. Aztán az egyik ajtó hirtelen kicsapódott.

-Jó reggelt kis galambjaim!-jött Rose bicegve

-Hol vagyunk?-

-Idővel mindent megtudtok.-

-Teljesen össze vagyok zavarodva.-nézek a szőnyegre, amit nem is vettem észre, a szőnyeg fekete és néhol vörös voltok vannak, ahol nincs szőnyeg ott fa parketta van. Tök lakájos.

-Majd minden t elmagyarázunk ha ezek felébrednek.-mondta Rose, majd leült a kanapéra és bekapcsolta a Tv-t. Majd elkezdte nézni a TLC-t.

-Hol vagyunk?-kérdeztem

-mondtam,majd ha a többiek is felébrednek mi...-

-Mindent megtudunk-fejeztem be mire elmosolyodott és a tekintetét a TV-nek szentelte, Clifford mellettem mocorogni kezdett, majd felült ő is, aztán egy kis idő múlva Cameron is mocorogni kezdett majd ő is felébredt és felült. Épp megszólalni akartam, mire az ajtó kivágódott és Cloe lépett be kicsit sem jó kedvvel.

-Na akkor, ma mesélünk.-csapta össze Rose a kezét

-Nekem mindegy.-vonta meg a vállát Cloe majd levágta magát az egyik fotelbe

-Ti valami kémek vagytok?-kérdezte Clifford mire a két lány össze  nézett és kitört belőlük a röhögés, már szinte a földön feküdve röhögtek,majd Rose a hasát fogva ült vissza a fotelbe és törölgetni kezdte a szemét.

-Nem, nincsenek kémek.-mondta majd nevetni kezdett

-Hogy érted, hisz ott van az FB1, meg még egy csomó kém meg minden féle -mondja Cameron

-Ők nem kémek, ők is bérgyilkosok, mint mi. Ezt azért mondják,hogy ne tudják meg az emberek,mert ha megtudnák pánikolnának,hogy gyilkosokra bízzák az életüket.Pedig nem lenne félni valójuk ugyan van három csoport a bérgyilkosok között is az ISZBGY más,hogy az Igazság SZolgálatos BérGYilkosok Társasága.Mi is így kezdtük, mármint a cég, de át kellett alakulnunk, ugyan is elvétettünk egy hibát, mi a ISZBGYT & ÖJBGYT vagyunk.

-Mond,hogy az ÖJBGY az jelenti,hogy ötletes jódtinktúra- mondja Cameron mire a lányok felnevetnek

-Nem sajna,nem. Az az Ölni Jó BérGYilkosok Társasága.Ők a legdurvábbak, mi az igazság ligájához tartozunk.

-Ezt nem értem.-mondja CLifford

-Hát két része van az igazságosztók és a tényleges bérgyilkosok. Mi az igazság osztókhoz tatozunk, de már volt dolgunk a másik ligában is. A tényleges bérgyilokosoknál és hidd el nem valami élmény. Ott még egymást is lelövik, ha kell a saját családjukat is megölik. Ezek az emberek nem hiába lettek ilyen. Velük jobb nem összetűzésbe lenni és akkor ezek még a jobbikak. A sima ÖJBGYT  őket eleve a gyilkolásra nevelték fel, már 1 éves korukba buzogányt adtak a kezükbe. Őket inkább jobban utálom, ők ha az utcára kikerülnek, a járdán mindenkit megölnek paranccsal vagy parancs nélkül.Ezért őket fehér szobába, külön külön tartják lekötözve. Mielőtt megkérdezitek miért, azért,mert ők annyira szeretnek gyilkolni,hogy még magukat is megölnék.Eddig még csak egy ember tudott csak kigyógyulni ebből, úgy,hogy az egyik aktrakciójánál, egy bankban elkapták miközben egyfolytában lövöldözött szanaszét, az egyik rendőr egy altatót lőtt bele, majd elvitték a gyogyodába, ott szépen felépült majd a sitre rakták 6 évig mikor meg kiszabadult, a ÖJBGYT fő fő feje, kegyelmet adott nek, csak annyi volt,hogy lelőtte a golyóit és átrakták hozzánk ahol ugyan ott kezdett majd át jött az ISZBGYT-hez és élt tovább máig.-modta Cloe

-Mer, mehalt?-kérdezte Caeron

-Igen a srác neve Zack volt.-mondta én teljesen ledöbbentem,hogy Rose még el se sírta magát

-És hogy bírod ki,hogy a szerelmedet szó szerint megölteed???És miért ölted meg?-akadt ki Clifford

-Nálunk nincsenek szabályok, de mi tisztában vagyunk,hogy még is van egy. Az az pedig,hogy nem szabad szeretni, akit szeretsz az bántani fogják, mi a tanfolyamokat 6 évesen kezdtük, a szüleim maguktól ajánlottak fel engem. Mikor ezt megtudtam 14 évesen megöltem őket, úgy kerültem a ÖJBGYT.-ba majd onnan vissza az igazság osztókhoz.Azért olyan kegyetlen nem vagyok.-mosolyodott el

-Még hogy kegyetleen??? Megölted a saját szüleideet!!!!-ordítozni kezd Cameron mire Rose elkomolyodik

-Te is ezt tetted volna...-

-Azért a saját szüleimet nem öltem volna meg.-állt fel majd az ajtó felé kezdett sétálni

-Te nem tudod mit éltünk mi át. Belle egy szerencsés lány, lehetett neki egy kis élete.DE NEKÜNK KÚRVÁRA NEM LEHETETT SOHA AZ ÉLETBEN NEM LESZEK EGY NORMÁLIS LÁNY EBBEN A KIBASZOTT VILÁGBAN ÉS SENKIT SEM SZERETHETEK TELJES SZÍVEMBŐL MERT TUDOM ELŐBB VAGY UTÓBB MEGÖLNÉK ŐKET. HAT ÉVES KOROM ÓTA ÖLÖK EMBEREKET.-kiabállt Rose

-AKKOR BAZDKI NE ÖLJ!!!-ordított Cameron is

-Te könnyed mondod, mikor először megöltem egy ártatlan embert, sírni kezdtem, mire kaptam 100 szíj csapást hozzá képest meg is lőttek  a lábamon. Aztán így végig kellett mennem a halálos akadály pályán, mert ugye edzeni is kellett nekem utána, a lábamból folyt a vér, senki sem segített rajtam, járni nem tudtam, egy drótokkal teli részen kellett mennem és kúsznom, úgy,hogy az alatt lévő elásott bombák ne robbanjanak fel, majd falat másztam ami 2 méteres volt és összesen 16-szor estem le róla,úgy,hogy a kezem és a bordáim is mind eltörtek. Aztán ott hemperegtem a porba úgy,hogy a sebemből egyre jobban jött a vér. Aztán Belle anyja segített rajtam, a többiek pedig vagy elmentek mellett vagy pedig rám léptek vagy rám estek.Amikor nekem segített akkor tudtam,hogy ő nem olyan mint az apja. Tévedtem. Ő fő-fő lánya, ugyan olyan lett mint az apja, ugyan úgy megtette ezt egy másik lánnyal, csak az a lány épp az ő lánya volt. Miután megcsalta Nash Bellét az anyja kihasználta a helyzetet és megkérdezte be akar-e szállni a ,,csapatba" , mivel Bell haragudott Nashre és csak öngyilkos lett volna bele ment, így inkább másokat öl most. Mikor bele ment utána 2 éven át sem tudott lapozni, majd az anyja kitörölte az emlékezetét, az egy szörnyű nap volt mindenki számára összesen 42 órán át hallgattuk Bell nyűglődését, azt hogy a halál szélén volt és nem segíthettünk neki. Azt a gépezet először próbálták ki Bellén, és a szerkezet hibás volt. Tönkre tette vele Bellt és nem csak az emlékeit törölték ki teljesen,hanem az érzéseket, azóta olyan mint egy oszlop, még nálunk is rosszabb, ő nem ismer kegyelmet, bárkit megöl. Egy ideig átrakták őt az öli jó csapatba, volt egy gyerek aki őt megfenyegette azt csúnyán megölte,mármint először szenvedtette majd 1 hét után megölte.Az az ember akit megölt az a bérgyilkosok történelem fejedelme volt. Ezután már Belle volt az a személy, mindenki felnézett rá, a lányok ugyan úgy hordták a hajukat ahogy ő,ugyan úgy öltözködtek. Bellét ezt nem nagyon hatotta meg, nem érdekelte, csak a gyilkolás.Aztán a fő-fő-fő aki ezt a három egyesületet vezeti a bérgyilkosok királya, áthelyezte őt maga mellé, vagy is az áthelyezés szép szó, egyszóval megvette, az anyja pedig eladta a lányát.De nem volt ott sokáig, ugyan is a fő-fő-fő mondhatni király kinézte magának, hogy is mondjam, a király, ige így fogom becézni, na szóval akkor a király egy 20 éves korban lévő, kurva jó képű srác volt.Aki kinézte magának Bellét és meg is erőszakolta, természetesen ezt Belle nem élvezte de nem is fájt neki, azt tette amit a király kért.Kezdett megváltozni, érzéseket kezdett érezni a király iránt, ekkor azt hittem meggyógyult, de nem.Össze akar jönni a királlyal mire ő közölte,hogy Belle csak egy játék szer számára,így Belle megölte a királyt, de olyan kegyetlenül,hogy azt inkább kihagynám.Miután meghalt, kő kemény 3 hónap alatt szenvedtette őt, szóval tanácskozni kezdett a három egyesület tárgyalást csináltak majd közölték,hogy nem kell nekik új király, így sem követték azt amit mondott az ezelőtti, Belle csak egy szivességet tett nekik. Aztán kitört a háború, mind a hárman egymásnak fordultak egy kis idő után, ezért volt jó a király, majd mikor nem lett győztes, de belátták,hogy csomóan meghalltak így 3 szerződést írt mind a három szövetség, a miénket csak az Igazság osztók írták alá, azóta rosszban vagyunk a másik félel,de valamennyire lenyugodtak a kedélyek. Miután ennek vége lett,az egész ügy lezárult, Belle érzéseket kezdett érezni, csak  kicsiket,de az is elég volt ahhoz,hogy kezdjenek vissza térni az emlékezetei. Mikor ezt azt anyja megtudta, újra a gép alá rakták,csak most a gép jobb volt, több mindenkin kipróbálták és sokkal jobban működött. Csak ezzel az volt a baj,hogy azt sem tudták,hogy mi lesz ha másodszor is törlik az emlékezetét.De kipróbálták rajta, az érzései most megmaradtak és néhány vissza is jött de az emlékeket megint elfelejtette, és ha van olyan dolog ami netán valami miatt vissza jön egy részlet, megbolondul oly szinten,hogy nyugtatózni kell, mire felébred az ami eszébe jutott, elveszik nála örökre. Hiába hoztam fel neki ugyan azt a tárgyat, vagy vittem ki a helyszínre semmire sem emlékezett.Elegem lett ebből így kiterveltünk egy tervet ROy-jal és Cloeval. Zack csak a fuvar miatt kellett. Zack amúgy is beköpött volna minket, ő szentelteti Bell anyját. A tervbe,hogy meg gyógyuljon keletetek ti is.Mivel Bell mamája nem ismeri Royt ezért ő eljátszotta a gonoszt, hogy oda küldn minket, tudtuk,hogy minket fog választani, a legjobbakat. Mi 18 utcai és 5 kocsmai embert béreltünk fel ahhoz,hogy ez sikerűljön, ugyan is minket munka özben szokott nézni, a ruhánkra van egy kamera rakva,ha netán ezt nem tennék büntetést érdemlünk akkor. Miután volt a robbanás, direkt kicsaptuk a kamerákat. Cloe be inekciózta egy olyan szerrel magát amivel 30 percig halottnak néz ki, ezzel a ruha kamerája is egyből lekapcsol,ha nincs élet a testben, vagy is majdnem, Bellének a kameráját, mikor elszökött akkor vettem le, Zacknek meg akkor mikor megcsókoltam. Most pedig a feladatatok,az hogy elvigyétek a turnéra, innen jó messze Bellét, mi is megyünk veletek én és Cloe.Mi majd vigyázni fogunk rá és rátok is, mindenki úgy tudja hogy eltűntetek rejtélyes módon. A terv pedig az lenne,hogy  a renedőrség megtalálna titeket és minket is véletlenszerűen az út mellett,szakadt ruhában meg mind. A mese az lenne,hogy elraboltak minket, a lány rajongók, mi egy kisebb zenekar leszünk, a ti előzenekarotok, vagy is felfogtok rá kérni, ugyan is mi mentettük meg a ti életeteket a lányok elől, ha kérdezik,hogy hogyan néztek ki annyit mondjatok,hogy szőkék voltak, az egyiknek kék haja volt és zöld szeme a másik kettőnek barna és úgy hívták őket,hogy Bryana, Holly és Lulu. Mielőtt kérdeznétek, ezek a lányok hallottak. De sietnünk kell, közel van Belle ahhoz az emlékhez ami a nyáron történt, az az utolsó reményünk, a gyógyulására ugyan is ha elérkezik az utolsó emlékhez elveszítjük őt örökre. Na de most innom kell, kiszáradt a torkom.-mondta Rose majd felállt és elsietett minket meg ott hagyott, teljesen le vagyok most döbbenve, ennyi minden történt vele 3 év alatt

-E az egész az én hibám.-mondom ki halkan

-Még is mi?-hallom meg az ismerős selymes hangot, majd a hang irányába fordítom a fejem és meglátom őt, gyönyörű ahogyan ezek után így tud még mosolyogni, a szívem gyorsabb tempóba kezd, a levegő vételem is megváltozik.

-Se-se khm. semmi-nyögöm ki, lyan egy idióta barom vagyok, haragszom magamra közben pedig utáltot érzek magam iránt, gyülölöm magam,mert a sajtó kedvéért megcsókoltam Selenát. És mert a három év alatt volt vagy 100000000 csajom.

-Ahhammm akkor nem is kérdezem meg, Cloe mit is keresünk itt?-kérdezte angyali hangon és már fájt,hogy nem is foglalkozik velem

-Egy megbízást kaptunk. Ezeknek az idiótákra kell vigyáznunk a turné alatt, úgy,hogy mi leszünk az elő zenekaruk.-mondta Cole

-Héj!-tért magához Cameron, Clifford még mindig a sokk alatt volt, előre, az a kis asztalt nézte pislogás nélkül.

-Nem vagyunk idióták, max Nash.-mondta Cameron

-Kössz.-suttogtam majd a kezemet kezdtem tanulmányozni

-Ohh szóval már be is mutatkoztok vagy inkább egymást mutatjátok be melyikőtök is az a Nash?-felnéztem rá, a szemébe egyenesen, nem ismer meg, nem ez nem lehet a szomorúság vett hatalmába, majd a harag és a félelem, a tekintetét Cliffordra helyezte, végig mérte, majd az arca eltorzult majd a lélegzetét szagatottan kezdte venni, CLifford még mindig maga elé nézett csak, észre sem vette még szerintem Bellt.Rose is akkor jött be és furán nézett Bellre, ahogyan Cloe is.

-Mi az Bell?-kérdezte Rose, erre már CLifford is felnézett és szomorúan Bellre nézett majd az arca át ment értetlen nézésbe

-Te, te vagy az a srác, valami C Clitin nem nem Climon, nem nem.Öhm várj mindjárt eszembe jut.-kezdett el csettingetni- Clifford! Igen Clifford!-erre lekerekedett a szeme, ugyan úgy Rose is és Cloe is meg úgy mindenkié

-Honnan tudod?-kérdeztek Clifford

-Miért ne tudnám, 3 évvel ezelőtt nem veled ültem egy alma fán? Mondjuk le is estem róla és el is tört a kezem, na de az mindegy.-mondta nevetve, most rohadtul féltékeny vagyok Cliffordra, az ő neve persze az eszébe jut, de az enyém???? meg mi a faszt kereste az alma fán?????

-Bell nem fáj semmid?-kérdezte Rose

-Nem most tök jól vagyok, ahhoz képest,hogy néha látomásaim vannak.-mondja mosolyogva, valami nem stimmel, látszik az arcán, ismerem

-Ahha, akkor most megkeresem Royt.-mondja Rose majd elfut

-Miért, te amúgy nem is ismersz meg?-kérdezi szomorúan Bell, mire Clifford feláll és jó szorosan megöleli

-Jajj te  lány annyira szeretlek, természetesen mint barátot.-mondja Clifford szorongatva Bellt

-Öhm ok csak meg fojtasz- kacag fel Bell angyali hangon mire Clifford elengedi de nem bírja ki, még egyszer megöleli mire megint felkacag Bell, egyszerre lettem féltékeny és dühös, Clifford azt mondta,hogy neki nem tetszik Belle, aha persze....Hirtelen kicsapódott az ajtó Rose lihegve egy táskával a kezében jött be rajta.

-El kell innen mennünk megtaláltak.-mondta majd elkezdett minket lökdösni a fal felé

-Erre nincs kiút!-mondta Clifford mire Cloe csak egy féloldalas mosolyt küldött felé majd elkezdte a falat nyomogatni, már vagy 10 perce ott álltunk, mire a fal szélsebesen elmozdult a helyéről és egy folyosó tárult fel előttünk, a fal 30 másodperctől számolt vissza, míg becsukódik, gyorsan átszaladtunk a falon, na jó ez így fura na mindegy. A folyosón át érkeztünk meg egy ajtóhoz, amit kinyitva egy rétre értünk, ahol egy repülőgép fogadott minket, a pilóta már bent ült. Gyorsan felszálltunk a magángépre, mire az egy kis hezitálás után felszállt így megmenekültünk. A magán gépen van szőnyeg, HD TV, kanapék, olyan mintha egy nappaliban ülnék a levegőben. Természetesen Belle Clifford mellett ült és csevegtek együtt.Cameron meg azt hiszem a felesek húzta le, ami ki volt készítve

-Nyugi, vissza fogod kapni egy kis idő elteltével, ha majd tényleg minden majd az eszébe jut.-mondja Rose kedvesen

-Csak szar,hogy nem mellettem ül és szerintem még most sem tudja a nevem.-duzzogok

-Jah mint amikor legelőször találkoztunk vele a bárban nem ismert fel minket, már akkor láttam,hogy ti ketten jó kis párok leesztek.-mondja Cameron vagy is ordítja mire Rose rohadt dühösen néz rá

-BAZMEG TUDOD MOST MIT TETTÉL?-ordítja úgy,hogy én is meg ilyedek, Belle csak előre néz és gondolkodik

-Bocs mán.-mondja majd bele iszik a pezsgőbe,valószínűleg sok ez neki minden, mint mindanyiónknak így tuti részeg, de tényleg nem kellett volna mondania, Belle rám nézett teli dühvel a szemében, majd felordított és a fejéhez kapott

-A kurva életbe ez kurvára fáj.-fogta a fejét majd lejjebb csúszott és az asztal sarkába kezdte verni, mármint a fejét ami szerintem be is tőrt, Rose elsietett mellőlem, gondolom a nyugtatók miatt, Cloe felállt és próbálta lefogni Bellt, én és Clifford megint sokkos állapotban néztünk össze, Cameron meg bealudt. Pár perc elteltével Rose vissza tért a kis akna táskával amint ledobott mellém és vette elő az inekciókat

-Bassza meg összekeveredtek.-mondta majd gyorsan válogatni kezdte külön külön de aztán megvonta a vállát fel emelt egyet és ment volna Belléhez, de már késő volt, Cloe szipogva szorította oda a kezét a sebhez, amit Bell okozott, aki ájultan feküdt a kanapén.
Rose vissza sietett az inekcióval a táskához, bele rakta, jobban mondva bele baszta majd elsietett és néhány másodperc elteltével vissza jött egy elsősegélyes dobozzal és a vért próbálta elállítani.

*****************

-Igen barna, a másiknak szőke és barna szem. -mondta Cameron

-Jó renben értesítjük ha megtaláltuk őket.-mondta a rendőr , mire sóhajtottam egyet és a menedzserünkhöz igyekeztem

-Tom, szerintem a lányoknak valahogy meg kéne hálálni ezt az egészet.-mondom

-Igazad van, nagy hálával tartozunk, főleg az elájult lánynak. Felvesszük őket elő zenekarnak, ha a lány felépült. Az orvosok szerint erre kevés az esély,hogy felébredjen, szóval itt kell hagynunk őket. Ha a héten felébred küldök értük valakit aki majd Dublinba hozza őket. Akkor majd ők ott fognak kezdeni.-

-És ha a másik héten fog felébredni?-kérdezi Clifford

-Akkor sajnálom de...-

-Nem teheted ezt! Megmentettek minket!-akadok ki

-De nem várhatunk örökké a lány miatt. Ez van úgy is nem azt mondtátok,hogy három napja eszméletlen? Már mindegy nem? -mondja majd kikerül minket, de meg áll mellettem és suttogni kezd ,hogy csak én halljam

-Amúgy nagyon hősies volt, a fotósok meg a sajtó is cuppant arra a részre,amikor az útszélén hoztad a lányt. Annyira ismerős nem láttam már őt valahol?-kérdezte mire megráztam a fejem erre ő elment mellettem, nyilatkozni, majd be terelt minket egy szürke furgonba és az utunk a kórházhoz  vezet, nem akarom őt így itt hagyni, de nem engedik,hogy maradjak.
A kórházhoz érve egyedűl kipantattam a kocsiból,hogy elköszönjek tőle, de végleg.Beérve egy idős nővér vezetett el a kortermébe ahol Rose aludta a széken. Oda mentem hozzá és bögdösni kezdtem.
-Fent vagyok!- tette fel a kezét de a szemét nem nyitotta ki
-Nem akarsz hozni nekem egy kávét?- szólaltam meg mire egyből kinyitotta a szemét
-Jé szia, öhm persze.- vette a célzást mire megvártam,hogy kimenjen, majd leűltem a helyére és nézni kezdtem a gyönyörű arcát.Megfogtam a kezét.
-Nem tudok mást tenni, amikor el vállaltam ezt az egészet megfogadtam a menedzserünknek,hogy az lesz amit ő mondd.Amúgy is csak szenvednék,hogy nem érezhetném újra csókjaidat, nem fogsz úgy megérinteni mint ezelőtt, nem fogom már érezni, azt hogy amikor megölellek gyorsabban kezd dobogni a szíved vagy,hogy a légzésed is megváltozik.Sosem foglak még egyszer látni abban a szép ruhában mint a bálon. A tavat sem fogjuk újra együtt nézni,vagy benne fürdeni.Nem fogunk, újra együtt zenélni, nem fogom már azt a gyönyörű hangodat hallani, nem fogom látni ahogyan felkelsz.Nem fogunk már sétálni a tengerparton kézen fogva.Nem foglak látni ahogyan elpirulsz a bókjaitól. Nem fogunk civakodni, nem fogunk hülyülni, nem fogunk estenként filmet nézni a leptopomon, miközben kérdezz-feleket játszunk. Nem fognak már minket együtt lefotózni.Nem fogom már látni a csillogó szemeidet,ahogyan rám nézel.Nem tudlak majd meg vigasztalni. Ne fogunk majd a cukrászhoz menni randizni vagy csak simán együtt enni. Nem fogunk már a cukrász gyerekére vigyázni. Nem fogunk kijárni a Hollywoodos táblához esténkét.Szép volt az a nyár, talán túl tökéletes. Te már úgy sem gondolsz rám, sőt azt sem tudod,hogy ki vagyok.Sajnálom Belle,de én  nem bírom ki, jobb neked nélkülem, lemondok rólad, eleget szenvedtél miattam és én annyira sajnálom. És tudom,hogy az életbe nem foglak vissza kapni, és hogy nem is fogsz meggyógyulni. Viszont meg ígérem neked,hogy sosem foglak elfelejteni és,hogy ezt még megfogom bosszulni az anyádnak, de nagyon. Sajnálom.-hajoltam hozzá közel könnyes szemmel,majd megcsókoltam élettelen ajkait

-Szeretlek.-mondtam, mire indulni készültem,de azt éreztem,mintha meg szorítaná a kezem, majd szemeit lassan kinyitotta és rám nézett, elkezdte a torkát kaparni, mire megszólalt, vagy is suttogott

-Én is téged Nash.-mondta majd hirtelen hátra esett a feje és  lecsukódtak a szemei, a kütyük csipogni kezdtek, mire az orvosok egy csoportban jöttek be és tolták át a műtőbe, szomorúan sétáltam ki a szobájából, majd a lépcsőkön, a bejárati ajtót nyitottam volna ki mire egy ismerős hang megszólított, megfordultam és Rose szemeibe néztem

-Mi az?-kérdeztem kicsit szipogva, jó kicsit na jó nagyon ciki,hogy sírtam de kúrvára nem érdekel

-Légyszi, küzdj még érte. Tudom!!! a gyógyulásának te vagy a kulcsa. Könyörgöm ne mondj le róla ilyen hamar.-kezdett könyörögni

-Sajnálom Rose.-mondtam majd kinyitottam az ajtót

-CSAK HOGY TUDD NASH COLLINSON!! EGY GYÁVA ÖNZŐ BEKÉPZELT EMBER VAGY MÉG EGY ESÉLYT SEM ADSZ KETTŐTÖKRE, IGAZAD VAN JOBB LESZ NEKED ÍGY, DE NEKI??-ordított utánam, majd oda szaladt hozzám- Egyszer már miattad tönkre ment, ne hagyd,hogy ez rosszabb legyen, hisz te sem szeretnéd egy koporsóban látni.Gondolkozz el azon,hogy mi volt azon a nyáron ami neked, nektek valaminek a kezdete lehetett volna és tudom, lehet hogy te kételkedsz de én tudom, hogy az emlékeiben még mindig ott van az a nyár tudoom!!!-mondja Rose

-Bocs Rose mennem kell.-mondom lehajtott fejjel

-Igazad van a rajongók fontosabbak mint az a lány, vigyázz még az egyikük sírni fog azért mert nem mentél.-mondja Rose

-Hagyd békén a rajongóimat és engem is!-mondom

-Tudod ezt mondhattad volna Bellének mielőtt meglátott titeket Selenával, szerintem te már előtte tudtad,hogy ez lesz de nem szóltál, egy féreg vagy.-monda majd vissza sietett a kórházba én meg elmentem a kocsiig és beszálltam, a kocsi a reptérre vitt minket egyből.

2. évad vége :) remélem tetszett Nash szemszöge, további szép napoot :)))

-A