Halihó.
Éppen éjjel 1:23 van. Szóval, ha láttok valami nagyon nagy elírást, akkor bocsi. 😂

Cordelia az ágy végében álldogált. Körülötte kisebb pocsolya jelent meg. A haját egy szemernyit megszárította egy ruha darabbal, de még így is nyirkos volt. Kicsit didergett, de nem mert átöltözni mivel attól tartott, hogy épp abban a percben fog betorpanni a férfi.

Amikor belépett a kabinba, először leült az asztalhoz. De egyszerűen nem bírt egy helyben maradni, így felpattant. Aztán lekorholta magát a szeleburdi szorongása végett és újra leült. Ám ezúttal sem maradt sokáig ülve. Fel s alá járkált. A nyakában heverő medált piszkálgatta és mélyeket lélegzett. 

Nincs miért aggódnia. Semmi rosszat nem tett. Megmentette a gyermeket. Drystan bizonyára nem lehet dühös rá. Azonfelül a kapitány egyetlen szóval sem említette, hogy a kabinban kellene maradnia.  Egy sóhaj szaladt ki az ajkai között. Annyira a gondolataiba veszett, hogy meg sem hallotta, amikor az ajtó kinyílt és a kapitány belépett. 

Drystan lélegzet visszafojtva nézte a nő alakját. Miss d'Aumale oldalt állt neki, de fejét az ablak felé fordította. Egyik kezét felemelte és az ajkaihoz érintette a mutatóujját. Keble szaporán emelkedett fel-le. A vizes ruha minden domborulatára rátapadt, kiemelve azokat. Gyönyörű volt. Most már sokadjára fogalmazódott meg benne, hogy kell neki a nő! Amellett a mai tettének következtében már nem csak puszta testi vágy hajtotta, hanem szimpátia is. Cordelia minden tettével egyre inkább lenyűgözte. A férfi kezdte úgy érzeni, hogy lassan a fiatal hölgy rabjává válik. Minden gondolatát bejárta, s ha lehunyta a szemeit, akkor őt látta maga előtt.

Pedig azzal a céllal érkezett, hogy kicsit leszidja a Lady-t. Hiszen bár csodálatos volt, amit tett... Egyben nagyon veszélyes is. 

Ráérősen tett előre egy lépést és közben újra s újra végigjáratta tekintetét a lágy idomokon. A lány még mindig nem vette észre. Mi több teljesen testével az ablak felé fordult, így hátat fordított a kapitánynak. Bizonyára nagyon elgondolkodhatott, hogy nem veszi észre - mosolyodott el a férfi. Ezt is kedvelte benne. Cordelia nem volt buta. Eszes nő volt, aki nem félt kimutatni mindezt. Már csak egy karnyújtásnyira volt tőle. Drystan a nő mögé állt. Érezte a másik csodálatos virágillatát. Mélyen magába szívta. 

A férfi felemelte a kezét és végig cirógatta a nő karját. 

A lány teste megfeszült a másik közelségének következtében. Szeretett volna azon nyomban megfordulni és eltávolodni, de a teste nem engedelmeskedett. Amellett...Egészen elképesztően érezte magát. Kellemes izgatottság fogta el. A szíve is hevesebb ütemet diktált, amikor pedig a másik megérintette... Elakadt a lélegzete. 

- Kifejezetten megrémítette drága hölgyem - suttogta Drystan, Cordelia fülébe. - Nem is tudom mi lett volna, ha valami baja esik...

- A váltságdíjat bizonyára nem kapta volna meg - mosolyodott el kissé szemtelenül a lány. Pimaszságával újfent meglepte önmagát. A férfi lágyan felnevetett és maga felé fordította őt, aztán kezeivel átfogta a derekát. A mélykék szemek megmagyarázhatatlan intenzitással néztek rá. Cordelia az ajkába harapott és zavartan lehajtotta a fejét. Nem bírta állni azt a pillantást. Szaporábban vette a levegőt.  

- Ön gyönyörű - mondta halkan a kapitány. A lányon végigfutott egy kellemes borzongás. Olyan sokan mondták már ezt neki; Gyönyörű. Szépséges.  S még megannyi bókkal halmozták el. Szinte megszámlálhatatlan sok férfi mondott ehhez hasonlókat számára. Azok az alakok azonban mind csak a külsőt látták és nem őt magát. A szavaik sosem váltottak ki belőle különösebb érzelmet. Illedelmesen megköszönte és már el is feledte. De Drystan szájából hallva igazán elhitte, hogy szép. Mintha a kijelentése az egész lényének szólt volna. De muszáj volt összeszednie magát. Nem engedhet a csábításnak. Ő nem hagyhatja, hogy a férfi kihasználja az ártatlanságát, hogy aztán eldobja magától és már senkinek se kelljen. Kezeit Drystan mellkasára csúsztatta és távolabb tolta őt magától, habár a férfi még így is átölelte a derekát. 

- Mr. Rowen, kérem ne tegye ezt! - szólalt meg rekedten. 

- Ugyan mit? - mosolygott a férfi és egyik kezét felemelve megsimította a nő kulcscsontját. Aztán ujjai kicsit lejjebb vándoroltak. A lány visszafojtotta a lélegzetét. Rá kellett volna kiáltania, hogy mégis mit képzel? - gondolt azonnal. De túl jó érzés volt az érintése. 

- Tegnap azt mondta, hogy semmi sem fog történni - hadarta a lány felpillantva. 

- Nem egészen - billentette oldalra a fejét Drystan. Hajából még mindig vízcseppek hullottak alá. Fehér inge teljesen átlátszott és feszes izmaira tapadt. - Azt mondtam, hogy a vőlegényét biztosítom arról, hogy semmi sem történt. - A férfi közelebb hajolt a lányhoz és a következő mondatot szinte az ajkaiba suttogta. - Mindez igazán nagy különbség. 

Majd még mielőtt a nő tiltakozhatott volna - bár Cordelia úgy gondolta, hogy úgysem tette volna meg, hisz vágyott azokra az ajkakra - lecsapott a szájára és mélyen birtokba vette. A nő szinte beleszédült a csókba. Térdei megremegtek. Végtagjai elnehezültek. Mintha egy fuldokló lett volna, aki most jut csupán levegőhöz. El sem tudta képzelni, hogy bírta eddig a másik csókja nélkül. Soha életében nem érzett még ennél kellemesebbet. Egy percig sem habozott, azonnal viszonozta azt. Bár egy kicsit esetlennek érezte magát a férfi magabiztossága és szakértelme mellett. 

Egyszer csak azt vette észre, hogy a puha paplanok közé zuhant. Drystan teste erősen az övének feszült. Egy sóhaj szakadt fel a torkából, ahogy a férfi csókokkal hintette a nyakát. Meg kellene fékeznie, még mielőtt túl messzire mennek. Ez nem helyes! Nem méltó hozzá. Az apja és a fívére szégyenkezne miatta. Ám nem hiába mondják, hogy bűnbe esni oly édes akár a méz. 

Ujjaival a fekete tincsekbe túrt és hátát ívbe hajlította, hogy még közelebb férkőzzön a kapitányhoz. A szenvedély teljesen magával ragadta. 

Drystan szinte szét szakította a szatén anyagot. A gombok elpattantak, az anyag sercegve adta meg magát. Végre az övé!- gondolta. 

A fűzőt lejjebb taszigálta, hogy kiszabadítsa a puha halmokat. Ahogy feltűntek előtte a mezítelen keblek, rettenetesen vissza kellett fognia magát. Pedig ezen a mai napon nem tervezte, hogy magáévá teszi a nőt. Nem. Nem. Ma csupán azt szerette volna megmutatni neki, hogy mi mindent adhat neki a puszta élvezet. 

Egy ideig csak nézte a hófehér makulátlan bőrt, mely tökéletesebb már nem is lehetett volna. Szerette volna, ha az ő csókjainak nyomát viselné. Így is lesz - gondolta. Megszívta a nő nyakát, ami rögtön vörösebb színűvé vált. Egy apró mosollyal nyugtázta a tettét. Aztán lehajolt és szájába vette az egyik mellbimbót. 

A nő újra felsóhajtott és ez zene volt a füleinek. Akarta, hogy a másik az ő nevét kiáltsa a gyönyör peremén. Erősen megszívta a lány mellét és fogai közé csippentette a bimbót. Cordelia oldalra vetette a fejét és ökölbe szorította az ujjait. Drystan még mindig a nő mellét szívogatva ülő helyzetbe tornázta magukat, hogy elkezdhesse kibogozni a fűzőt és végleg megszabadíthassa tőle Cordelia-t. A kalóz kapitány a földre hajította a ruhát, aztán ajkaival birtokba vette a másik keblet is. Magáról is lerángatta az átázott inget. Így bőrük perszelőn egymáshoz érhetett. A nőt az ölébe ültette. A lány szemei egy percre ijedten felpattantak, ahogy megérezte a másik ágaskodó férfiasságát. Habár közöttük voltak a ruhák. A férfi nadrágja és az ő fehérneműje... De még így is kissé megrettent. Rosa asszonyság elmagyarázta neki a hajó út kezdetén, hogy mi történik egy nő és férfi között a hálószobában. Egy úri hölgy a házasság elhálásának éjszakájáig nem tudhatja, hogy mi zajlik a hálóban. De Rosa asszony úgy döntött inkább előbb ejti meg a beszélgetést, hogy Cordelia megtudja mindazt emészteni. De még így is nehéz volt számára elképzelnie amiről az idős asszony beszélt.

Mocorgott egy kicsit, mire a férfi felnyögött és mindez számára is kellemes volt... Így hát folytatta. Körkörös mozdulatokat  végzett a csípőjével. Egyre gyorsabb iramban dörgölődzött a másik ágyékának és egyre inkább érezte a feszítő érzést a hasa alján. Fejét hátra vetette és kéjesen felnyögött. 

Tudta, hogy szégyellnie kellene magát a viselkedése végett. 

De azokban a percekben csakis a gyönyörnek élt. Már csupán lihegni volt képes. Minden épkézláb gondolat elhagyta. A férfi felemelte a fejét és ajkaik összeforrtak. 

Aztán megérezte, ahogy szinte szétrobban benne valami. Teste megfeszült, majdhogynem remegett, a végtagjai elzsibbadtak. Drystan teste is megdermedt egy pillanatra, aztán a lány ajkába harapott. Szája mosolyra húzódott. Eltávolodott Cordelia-tól és kisöpört egy tincset a homlokából. A lány megilletődötten pislogott rá. Arca vöröslött. 

- Ez... Ez mindig ilyen? - dadogta a fiatal hölgy. Drystan elnevette magát és enyhén megrázta a fejét. 

- Ennél még sokkal jobb - mondta végül. - Ha engedné, akkor megmutathatnám. 

A lány egy percre elmosolyodott. Szemeiben játékos fény csillant. Ám a kezdeti jókedv egy szemvillanás alatt eltűnt. Mintha csak villám csapott volna belé. Cordelia arca elnyúlt. 

- Nem lehet... Már ez sem volt helyes - hárított és Drystan jól tudta, hogy a nő újra be fog zárkózni előtte. Újra felhúzza a falakat, melyeket csak nehezen lehet áthidalni. Cordelia hátra húzódott és felkelt az ágyról. - Levegőznöm kell - nyögte ki, miközben a ruháját próbálta igazgatni. Ám mivel nem járt sikerrel, hiszen a ruháról több gomb is leszakadt, inkább kikapott a ládájából egy kabátot és azt húzta a ruha felé, majd ki sietett a kabinból, nem várva az engedélyre. A kapitány tudta, hogy most át kell gondolnia a történteket, úgyhogy nem is marasztalta. A kék szemű nagyot sóhajtva dőlt arccal előre a párnák közé. 

Sziasztok megint! 

Remélem nem vagytok rám túl mérgesek azért, hogy nem jeleztem a fejezet elején a +18-as részt. De szerintem a címből sejteni lehetett. :D