Sok év,honap,nap telt el miota ujra együt a csapat.
Egy napon tord-nak el kellet mennie,mindanyian (kivéve tom-ot) szomoruak voltunk.
Nem sokal késöbb Tom is el ment,majd egy nap mikor Edd meg Matt el mentek boldba Edd ilyedten futott haza hogy: Matt el tűnt!
Teljesen ki voltunk akadva.
Matt eltünése után alig mertünk ki menni a házbol,végül Edd kapot egy levet és ö itt hagyot.
-kérlek vigyél magadal legalább!-könnyek gyültek a szemembe.
-nem lehet,veszélyes!-simitot végig az arcomon-rossz látni téged ilyen szomorúnak.
Én szak szipogva rá nézzem.
Adot egy forro bucsu csokot majd fel kapta a cucait és a kocsihoz ment ahol be szált és ezel egyedül maradtam.
~2 évvel késöbb~
Sétálgatok az utcán,nagy a köd.
Egyszer csak fura tankok jöttek a városba,egy fura cigizös enber szált ki az egyikböl.
Bejelentőt akar mondani.

-emberek! Jobb ha be hodoltok az Vörös Vezérnek!-lenditet meg egy zászlot amin egy ismerös jel volt.

Egy csomo katona szált ki majd kezdek embereket be gyüjteni.
És sanjnos nem tudtam olyan gyorsan futni ugy engem is el kaptak.
Egy hatalmas katonai bázisra vittek mintek,persze engem fel ismertek és vittek a „vezérhez”.

Alig hittem a szememnek,Tord volt az.
-t-tord?
-igen,én vagyok-fulyta rám a füstöt.
Én csak köhögtem.
Tord csak körül sétált,kezeim meg voltak kötözve.
Éreztem nyakamon azt a meleg leheletet,és a szenvedélyes érintést.
De nem a szerelmemtöl voltak ezek.
-rég találkoztunk nem de? -szolalt meg tord mögülem.
-....-én nem akartam válaszolni.
-igy neveltek? Ha kérdeznek valamit illik rá válaszolni!-fogta meg a kajam és huzzot a hajamnál fogva hátra mint ha keté törné a gerincem.
-s-sajnálom!-könnyeim fojtak le az arcomon.
Tord csak el engedet és igy szolt a másik ketöhöz.
-a neveldébe vele majd a ki képzöbe!-mondta majd le ült az asztalához.
-igenis!-szolalt meg mind kettö majd el ráncigáltak.
Féltem,azt kivántam bár itt kehetne most Edd de a kivánságom nem teljesült.
És volt egy olyan érzésem hogy nem is fog...

Na végreeeeeee! Huh!
Na itt van srácok ahogy meg igérteem! :3