Torino
Az egész utat végig aludtam. Kinyítva a szemeimet, az ügynök dolgozik a laptopján. Ásítotok, s ránézve a repülő órájára, a fülemből kivéve a fülest, Giovánni felé fordulok, hogy lássam, mit csinál. A Juventus email-jét nézi, amit neki küldtek. A telefonomat elővettem, s megnéztem, az értesítéseket. Immobile és két csapattársa, apa és Ronaldo írt rám pár dolog miatt. Visszaírtam nekik amiből, azt feltételeztem, hogy Joaquin Correa-tól, már a hideg kiráz.

Kipillantok az ügynök melletti ablakon. Tiszta volt, az ég így láttam Torinót. Gyönyörű hely, mit mondhatok. Rossz biztos nem lesz, ráadásul a Juventus Junior Cup győztese, azaz én leszek a csapattagja. Fájt kimondanom, hogy a Bikák a volt csapatom, és a Chelsea? A Chelsea-t nem részletezem. Thomas Tuchel edző csapata, de a fél brigádot, Mason Mount-tal az élen, ki nem állhatom. Megmondom őszintén, az angol csapat volt, az első, s csak aztán vittek el, a Vörös Bikákhoz. 1.évben Cris-sel, Benjaminnal és Justinnal végig pofáztuk, az edzéseken, ami Fernando Torres-nek nem tetszett. Apa közeli barátja és ráadásként még a keresztapámnak is mondhatom őt. Ezek mind régi szép idők, és most teljesen bele vághatok egy „új helybe, környezetbe és egy csapatba is."- Vörös Bikás eskü...

Landolt a gépünk a toronói reptéren. Izgatottan csatolom ki az övet, majd felállok a helyemről. Kilépve a repülőből szokásosan megcsap a repülőtéri hideg fuvallat. Most valamiért nem. Késő este van. Arthur int, hogy menjünk le, mert itt van a kocsi. Lementünk Giovánni-val a kocsihoz. Elált a szavam. Antonio Riccardo "Avra" Piorello, alias Rogger, ahogy én hívom. Megöleltem, az ügynök lepacsiz vele. Arthur berakta a csomagjainkat. Beültem hátra, az ügynök pedig előre ült.

- Sok sikert Bogie! - pacsiz le velem Arthur, amikor a kocsi ablakán kinyúlok.

- Mond meg annak, a szemét Fritz-nek, hogyha a nővéremnek baja esik, kiherélem! - hajolok ki az ablakon.

- Chao Arthur! - indítja be a motort Antonio.

Az út alatt kidumáltuk magunkat. Antonio felhozta, hogy Willhang-ként egy Juventus csapatában szerepelek és bármikor bármelyik csapat elvihet, csak kérlek a franciai OGC Nice ne legyen. Utálom, az egész csapatot és Kasper Dolberg-et meg mégképpen. Remélem, hogy utál, mert az edzőtábor óta nem keresük egymást, ami tökéletesen jó ötlet volt meg minden.

19.30 lehetett, mikor megállunk Antonio háza előtt. Kiszállok és elcsodálkozom. Két ház, aminek alján egy garázs áll. Te szent isten! Ez Torinó külső része, és Toni meg itt lakik. Giovánni odaadta a börtöndjeimet és elindultam rég nem látott edző második hazában. Felértem a lépcsőn, s kinyítom az ajtót. Gyönyörű szép volt. Bementem leraktam, a táskám és a két guruló táskákat, beleugrottam a kanapéba. Kényelmes volt. Giovánni és Antonio bejöttek és megálltak a hátam mögött.

- Addig maradsz itt, amíg a kedved tartja.

- Rendben! - fordulok oda és rámosolygok kettőjükre. Toni és az ügynököm kilépnek az ajtón, azt becsapva maguk után.

Felálltam, majd felmentem megkeresni a szobámat. Egy táskával és két nehéz börönddel lépcsőztem felfelé. Felértem, így már könnyebb volt menni. Elindultam a folyóson. Könnyű volt megtudni mi volt, az ajtók mögött. Antonio felírta mindegyik ajtóra, hogy fürdő vendégszoba stb. A folyósó végén volt egy ajtó, ami gondolom, az én szobám. Elolvastam mivan, az ajtóra írva.

- Bogie! Üdvözlünk a Juventus csapatánál!! - olvasom fel magamba, amit az edző a saját kézírássával írt fel.

Benyitottam. Letettem a táskákat a bejárat mellé, ráérek holnap kirámolni a cuccokat. Lementem és elfoglalom a helyemet, a kényelmes kanapén. Kitettem sztoriba, hogy kérdezzenek, mivel szét untam a fejemet...

8 óra múlt vagy 30 perccel, de én mindig a kérdeseikre válaszolgatam. Voltak Bikás kérdések, Juventussal kapcsolatosak és a válogatott kérdéseket is megválaszoltam a követőimnek. Az egyik barátnőmnek írogatok Instán Blanca-val. Gratulált, hogy a fekete-fehérek leigazolnak. Épp egy hosszú üzit írok neki, megvan vagy 60 szó már, az biztos, mikor kopognak.

- Gyere! - ordítok.

- Remélem nem zavarunk! - nyílt ki az ajtóm, s a hangjából tudtam, hogy Gianluigi Buffon áll a küszöbömön.

- Gianluigi! - ugrok fel a kanapéról, s beugrok az olasz kapus nyakába, mikor belépnek az ajtón.

- Szerbusz Bogie! - ölelem át a kapust.

- Szevasz! - engedem el és a mögötte álló két ismeretlemre meredek.

- Ja! - mondja Gian, mikor biccentek a fejemmel a két mögötte álló srácra. - Ők Carlo és Wojciech! - mutatja be őket, s kezet fogok velük.

- Ilyen későn? - nézek rájuk. Carlo és Wojciech helyett foglalva a kanapén, Buffon a kanapé előtt megáll, s a két kapus mellett helyet foglalok.

- Szeretnénk, hogy tud, hogy Pirlo, azt kérte, hogy látogasunk meg téged. Szeretné, mikor találkozol velünk és kéri ne kelts nagy benyomást. Ronaldo kérte, hogy még ezt is mondjuk el neked. A brigád nagyon ilyen, hogyis mondjam véleményes. Leszólják bárki játékát. Szóval, ha Willhang stílusodról tesznek megjegyzést, ne sértődj meg. Fagioli és a huszonévesek belepofáznak mindenbe. Matthijs egész edzésen kussban van, de Nicoló minden edzésen, hogy mondjam...

- Semmi kedve nincs azt csinálni, amit az edző mond. - mutat Carlo Buffon felé.

- Tiszta olyan, mint Benjamin meg a Thorgan, a Dortmundban. - nevetek fel. A kapusokból is kitör, a hangos nevetés. - Még hozzájuk tartozik Brandt is.

- Dortmundos az öccséd?

- Igen az. - hajtom le a fejemet. Nem szégyelem, de eléggé ellustult, az évek során. Felemeltem a fejem, s megszólalok. - Lusta!

- Lusta? - néz rám kérdően Szczesny.

- Igen! Bele pofázik mindenbe. Avval a Hazard-dal ellógják a fél edzéseket, és csodálkozik, hogy a kispadra kerül. Jude-dal és Sancho gyerekkel hülyülnek egész nap. Juliant vagy kb. elküldte már hússzor a picsába, velem együtt. Ahhoz képest, hogy együtt voltunk szószerint, gyűlölöm, utálom és minden olyan tulajdonság, amit ő róla eltudtok mondani.

- Te avval a némettel együtt voltál? - fordul oda Carlo, s válaszul bólintok.

- Bogie! Szeretnék fogadni veled valamibe! - teszi karba a kezét Gian.

- Csak akkor, ha fogom tudni mi az. - mosolyodok el, s a lábamat felteszem a combomra és felkönyökölök a kanapé háttámlájára.

- Fülel, mert irtó fontos! - magyaráz Szczesny.

- Abban szeretnék, ha neked sikerül Október környékén az írásbeli vizsga... Bugyuta olasz! Nem ezt beszéltem a fiúkkal... - felröhögünk Carloval. - Megvan! Az edzőnk, azt kérte, hogy próbálj huszonévesként odaférközni Fagioli-ék kis társoságába, csak azt kérem, hogy a főnökükkel, ne ápolj semmiféle viszonyt.

- Áll az alku! - nyújtom ki a kezemet, amibe a kapus bele csap. Carlo, Szczesny-vel az oldalán felállnak, s kikerülve Giant, az ajtóhoz mennek.

- Megyünk? - néz rájuk Buffon, mire a két kapus bólint. Elengedi a kezemet, majd a fiúkhoz megy. - Holnap találkozunk, az edzésen. - lépnek ki az ajtón.

Felpattanok a kanapéról és az ajtóhoz megyek, hogy kinyitsam. Valamit elfelejtettem megkérdezni Buffon-tól. Az ajtót kinyitva állok meg a lépcsőnél.

- Buffon! - ordítom el magam, s a három látogatom megállnak és rámnéznek. - Mit kapok, ha elvesztem a fogadást?

- A legszarabb dolgot, amit valaha eltudnál képzelni. - mutat rám, s nyelek egy nagyot. Carloékkal az oldalán elindulnak a kocsijük felé.

Bemegyek az ajtón, s becsapva magam után, neki dűlök, s gondolkodni kezdek. Mi lenne a legrosszabb? Visszaküld Pirlo Londonba? Vagy Buffon rám küldi valamelyik U21-est? Sorolhatnám éjfélig is, de ezekkel a gondolatokkal fogok ma elaludni. Felkaptam a telefonomat a kanapéről, s elindultam lefeküdni. Lépcsőn felhaladva írom meg Blanca-nak a kis üzenetet, amit befejezve elküldök. Beállítottam az ébresztőt 8.00-ra, hogy jól kialudjam magam. Átöltöztem a pizsamába, s lefekszem aludni. Letettem a fejemet egyből elaludtam.

Sziasztok! Remélem tetszik ez a rész is. Ezt a részt igazából kitalálni könnyű volt, de leírni nehéz volt. Hamarosan itt a téli szünet, s remélem a szünet alatt pihenés mellett tudok hozni részeket, de nem igérem előre.
Puszi Bogi