London
A szobám kanapéján ülve. Néztem, a képéimet, amelyeket tegnap, az egyik barátnőmnél készítettem. Szerintem a legjobb az, amelyet a kertjükben csináltunk. Mindegyik jó lett, eltervezten, hogy sorba kiteszem őket, az Instagram oldalamra. Ha már az Insta, akkor jöhetnek a barátaim sztorijai, de előtte megnéztem, a történetemet, hogy hányan nézték meg. Megakad a szemem, a néző számon.

- 2 200 000 ezer! - dültem fel a fekvő pozíciómból. A nővérem nevetve benyit a szobámba, s megáll, az ajtóban.

- Hugi! Valaki keres telefonon. - szól, s felpattanok nyomban, a kanapéról, s kirohanok a szobámból a lépcső irányába. A lépcsőhoz érve, gyorsban leszaladok, a korlátot fogva. Nem szeretném, az álamat bebaltázni, mint a múltkor. Kicsit megzúzodott, de Dean megvizsgálta, de semmi, csak fel van puffanva, az álcsontom. Leérve a lépcső utolsó két fokához, s kihagyva egyet leugrok. - A francba ezt nem kellett volna! - nyúlok a bokámhoz, mivel éreztem, hogy kifordul.

- Bogi! - ordít apa a konyha felől. Hallom pár ismerősöm röhögését.

- Megyek! - ordítok oda, s elindulok sántitva. A konyhához érve, bementem a nappaliba, s felvéve a telefonkagylót, s a fülemhez tartom és beleszólalok. - Hallo?

- Szia! Giovánni vagyok! - itt fújtatok, azt hittem más. - Azért kereslek, mert a Juventus leszeretne szerződtetni. - a szívem szerintem kihagyott egy ütemet. A férfi csapat vagy a női, bár mindenkettő eléggé jó nekem. -, ha elfogadod, akkor holnap este indulunk Turin-ba. - nem értem Giovánni-t, hatszor mondtam el neki, hogy nem Turin, hanem Torinó. - Mégsem, akkor, Fernando Torres szívesen vár magához. - nevet fel az ügynök, a hasam görcsbe rándul. Tetszett Torres, mikor a Bikák edzője volt. Blanca-ék tudták, ezt a kis dolgot, de inkább maradtam úgy vele, hogy a pót apa szerepét elvállalta. Ő és még Immobile voltak azok, akik segítettek csatárként látni a pályát, és mindig ott voltak, mikor rosszul éreztem magam(apai hiány).

- Kösz Giovánni! - mondom bele a telefonba. - Fel kell, hogy hívjak egy személyt a nap folyamán, és így este felé visszahívlak.

- Elég egy Insta üzenet is. - feleli majd pedig leteszi a telefont. Pedig lett volna mégegy kérdésem felé, de majd az út alatt megkérdezem tőle. Leteszem a telefont, majd pedig indulok is fel a szobámba, hogy kiposztoljam a képeket.

Odamentem köszöni, Justinnak és a két németnek Cris-nek és Dave-nek. Apa a konyhában, sürög-forog, mert az illatokból feltételeztem, hogy palacsinta készül.

- Fiúk! - szólítom meg őket. - Felmegyek, elkell intéznem, egy telefon hívást.

- Csak nem Torres? - nevetve rám néz Justin.

Hogy a francba, tudja ő ezt. Biztos kihallgatott, mikor a lányoknak elmondtam ezeket. Rájuk nézve megszólalok. - Nem, Ronaldo-t. Giovánni hívott.

- Már Fred odaakart rohanni a telefonhoz, hogy felvegye. - röhög fel Dave.

- Felkell mennem most már! - indulok el szaladva, a lépcső felé. - Sziasztok fiúk!

- Szia! - ordít utánam Cris.

Felszaladtam a lépcsőn. Az első kanyarban megcsúsztam. Szép volt Bogi. Felérve, futva beszaladtam a szobámba, szerencse, hogy az ajtó nyitva volt. Beértem, gyorsan leültem, a kanapéra és megnyitom az Instat, hogy kiposztoljam a képemet.

w.bogie_

benji.w, justinwillhang, carlo_willhang, ciroimmobile17, fernandotorres, ezequielcorrea és további 2,300,000 ember kedveli

w.bogie_: Imádom a fotósomat! @/blancavolleyball Hiányzol!

kommentek:

blancavolleyball: Nekem is hiányzol!

zoe_velazquez06: Gyönyörű!
w.bogie_: Köszönöm!

martinamarkinson1: Imádom a körmöd!

delfinasoto_2: Kéne egy tali.
w.bogie_: Nem tudom! Nincs kedvem spanyolba menni.

stb.
*******************************
Késő délutánig Instáztam. Válaszolgatam mindenki kommentjére. Belefeledkeztem, hogy Ronaldo-t nem hívtam fel. Giovánni, pedig várja, az üzenetemet. Felvillant a szív mintánál, egy piros kör és rányomtam és ez fogad:

wojciech.szczesny követni kezdett téged

gianluigibuffon követni kezdett téged (a karakterem követi őt-író)

carlopinsoglio követni kezdett téged (író-az ő instagram nevébe nem vagyok biztos)

alvaromorata követni kezdett téged

paulodybala követni kezdett téged

stb.
*******************************
Az emlékezetem nem csal, akkor Ronaldo-t, asszem a J.Cup óta követtem és ő engem. Mindenkit visszakövettem, Buffont nem, mivel őt követem. Immobile csapattársai is bekövettek, ami szerintem jól esett. A telefonom felvillan és a kedvenc zenémet, a Play With The Heart (Játssz szívvel) -ot kezdte játszani. Giovánni volt. Elhúztam a zöld ikont és a fülemhez tartom a telefont, hogy halljam a hangját.

- Hola Bogi! - spanyol akcentussal köszön, a sokása már. - Csak azért kereslek, hogy holnapra semilyen Torinóba induló gépet nem találtam...

- Átszállásost sem? - vágok közbe.

- Nem! - feleli higgadtan. - Holnapra kapsz haladékot, a döntés miatt. - ezt ma még lerendezem. - Bocsás meg, le kell rakjalak, üzleti úton vagyok Diego-val.

- Rendben! - veszem el a telefont a fülemtől és megnyomom a piros telefon ikonját.

Akkor most jöhet Ronaldo. Az esti futás alatt felhívom. Kinézve, az ablakon, jól látva, hogy a szélcsend van és az eső sem esik. Felálltam, a szekrényhez mentem, hogy kivegyem a kardigánomat és a melegítő nadrágomat. Ezeket felvéve elmentem, az edző cipőmért, ami az ágy alatt hever. Kiveszem onnan, majd felhúzom a lábamra. Felállok, majd pedig a telefonomat a zsebembe, a fülesemet, pedig a kezembe tartva lépek ki az ajtón, s becsukva azt. Elindultam a lépcső felé, elérve, lefutok rajta, s a nappalin végig kóslatva kilépek, az ajtón, evvel megkezdve a futást.

Tavaly nem futottam annyit, mint most. Szeptember elején járunk. Hiányolom a sulimat, a Vörös Bikák iskolája, stadionja, a El orgullo de los toros (A Bikák Büszkeségei), tudom spanyolosan hangzik, de, az akkori alapító, azaz Sportigazgatója spanyol volt. Az apám, mikor átvette a suli és az igazgatói teendőit, felvette edzőnek Fernando Torres-t, a Liverpool-ba vagy nem is tudom, hol játszott, amikor edzett minket. Emlékszem, 6 éves lehettem, a focinak szenteltem, már akkor is, az életem egyik részét. Az UEFA elnöke látta, mikor játszottam. Kitüntem a tömegből, a remek játékommal, így kerültem, a foci és a fiú csapatok világába. Valamennyire így történt, bár nem emlékszem, a részletekre.
2 éve ezelőtt, a nizzai edzőtábor után, megtanultam, hogy egy személyről, nem lehet első látásra elítélni azért, amit tett.

A gondolataimat kivesézve, hívom fel Ronaldo-t. Amíg várok, a fülesemet a fülembe és a telefonomat lassan a zsebembe csúsztatva indulok futni. Az egyik sarkon megállva, veszem elő a telefonomat, s keresem meg Ronaldo telefonszámát, a névjegyzékembe. Megtalálva, a számot és megnyomtam a hívást, és mostmár nincs visszaút. A fülemhez tartom, s várok, amig fel nem veszi. Három csörgés és a vonal másik végéről, meghallom Cristiano hangját.

- Hallo! - szól bele portugál akcentussal.

- Hola Ronnie! - mondom nevetve, s a portugál akcentusomat veszem elő. Most jöhet, az a kérdés, hogy zavarom-e, stb. - Zavarlak?

- Nem, dehogyis! - nevet fel. - Mondjad nyugodtan. - fújtatok egyet. - Várj, ne részletezd! Hallottam róla, az igazolásodról.

Remek, az egész Juventus tudja. Giovánni nagy munkát végzett akkor. Tudnám is, hogy melyik csapathoz, a lányokhoz vagy a fiúkhoz igazolok-e?. Fene se tudja.

- Milyen felépítésűek? - kérdem, s Ronaldo-ba folyton a szót.

- Jó felépítésűek. - szól végül. - A csapatban húszonegyesek és mi vagyunk.

- Rendben, akkor én meg ma beszélek, az ügynökömmel. - mondom és Ronaldo fújtat egyet.

- Chao! - köszön el. Elnevetem magam, s visszasutogok egy „chao”-t én is.

Leteszem a telefont, beteszem a zsebembe, evvel megkezdve a futást. A sokot út, sokot tempó és irány. Az egész nyáron nem futottam ennyit. A telefonom felvillan, s a kedvenc számomat kezdi játszani. A telefont kivéve a nadrágzsebből elhúzom a telefon zöld ikonját és várom, hogy Giovánni megmondja, mit akar.

- Hola! - visszatért a spanyol akcentus. - Bogi, bocsáss meg, hogy zavarlak, de Arthur járatán tudtam Turin-ba repülő utat szerezni.

- Rendben! - állok meg az egyik sarkon. - Giovánni, elfogadom a szerződést... Hánykor indulunk?

- Reggel 7.30! - feleli, s felegyenesedek és indulok tovább. - Hallom futsz, így nem zargatlak tovább.

- Holnap Gio... - mondom és a vonal túlsó végéről hallom a sípolást, hogy az ügynök leteszi.

Visszafordultam, s hazafutottam. Útközben, azon gondolkodtam, hogy palacsinta, hisz apa, azt készített, mikor ott jártam. Hazaérve, belépek a házba, a nappali szönyegén Lizzy, a kutyám alszik, apáék pedig, az asztalnál ültek és esznek, közben nevetgélnek. Beérve a konyhába, intek és a négy lábú fabútorhoz lépve, elveszek egy palacsintát és elhagyom a konyhát. A lépcsőn felmenve eszem meg a lekváros finomságot és felgyalogolok a szobámba. Beérve leteszem a telefont és a fülest, a zuhanyzóba veszem az irányt. Lefürdök, az izzadságot lemosva, a testemről, felfrissülve lépek ki a zuhanyzóból és a pizsamámba lépek ki onnan. A papucshoz tapad a talpam, a víztől, mint a strandon. Belépve, beállítom az ébresztőt és az ágyhoz lépve leveszem a lábbelimet és bebújva, az ágyba elnyom az álom.

Sziasztok! Remélem tetszett a részt! Igen, elkezdtem egy focis f.f-t írni, ezenkívül tervezek még kitenni pár, ilyen fajta könyvet. A részben lévő Instagram dologhoz, az egyik írót szisziih_ jelölöm ib.-nek. Van valami észrevétel, akkor kommentbe írd meg, és ha tetszett a rész, akkor voteolj(nem tudom, hogy kell írni xd, bocsi).