- Na most mit csináljunk? - kérdeztem Örsöt.

- Jól láttam, hogy az egy PS2?

- Igen. - nevettem el magam - játszunk?

- Oké.

Örs vigyorogva követett engem a nappaliba, és válogatott a játékok között.

- Na, melyik tetszik? - álltam mellé.

- Ez? - vett le a polcról valami autós játékot játékot.

- Nekem jó - mondtam és a játékot beraktam a gépbe. Örs fogta a konzolokat és lehuppant a kanapéra. Én követtem.

- Ez nagyon nem akar indulni - keltem fel néhány perces várakozás után. A klasszikus megütögetjük hátha működni fog technikát alkalmaztam.

- Na, működik? - nézett Örs nevetve.

- Nem - néztem vissza rá, tettetett sértődöttséggel. Ezt az alkalmat választotta a PS, hogy végre működjön. Győzedelmi vigyorral ültem le Örs mellé.

- Szép volt! - mosolygott rám Örs.

- Kösz. Az viszont biztos, hogy ebbe megverlek. Előre is bocsi.

- Ó abba, ne legyél olyan biztos. - nézett rám kihívóan. Nevetve vetettük bele magunkat az autóversenyzésbe. Örs jobb volt mint amire számítottam, sokkal jobb. De azért én sem hagytam magam. Elég szoros volt a játék de az utolsó előtti körben még én vezettem.

- Gyerünk, gyerünk gyerünk... - sürgettem szegény autómat.

- Utolsó kör! - szólt Örs. Mindketten előredőltünk a kanapéban és koncentráltunk. És... vesztettem. Utolsó másodpercekben Örs megelőzött.

- Ez az! - öklözött Örs a levegőbe.

- Fenébe - mondtam Örssel egyszerre.

- Szép volt - fogtunk kezet nevetve.

- Jobb voltál mint gondoltam.- mondtam.

- Te is.

- Gyerekek, ideje lefeküdni! - jött be anya.

Elfintorodva fogadtam, de azért elmentünk zuhanyozni, majd bementünk a szobámba.

- Fél óra múlva villanyoltás - mondta anya.

- Oké oké - küldtem ki a szobámból. Örssel beszélgettünk, tök hétköznapi dolgokról. Zene, suli haverok ilyesmik. majd bejött apa és lekapcsolta a villanyt. Úgy egy órával azután felültem az ágyban.

- Mutathatok valamit, Örs? - kérdeztem

- Persze.

- Gyere- intettem neki. Oda álltam az ablakhoz és kinyitottam. NA az ablakomról tudni kell, hogy a kertre néz, és fél méterrel alatta van a terasz teteje. Néhány hete fedeztem fel, hogy ki lehet mászni és a tető sem dől össze alattam. Már gyakorlott mozdulatokkal másztam ki az ablakon. Örs követett.

- Azta de szép! - nézett körül. Az ég tiszta volt így rengeteg csillagot lehetett látni, és a város fényei is tökéletesen harmonizáltak az éggel. Én kihoztam két párnát amire elfekve le tudtuk tenni a fejünket, így egész kényelmes volt.

- Néhány hete jutott ez eszembe, hogy ide ki lehet jönni. Azóta ki szoktam járni időnkét. - meséltem.

- Bora, lenne egy kérdésem - kezdte Örs.

- Mi az? - néztem rá.

- Miért akartál elköltözni? Mármint értem, hogy a szüleid munkája volt a fő ok, hogy ide költöztetek, de szerintem van valami más is. De ha nem szeretnél róla beszélni akkor nem kell – mondta komoly hangon. Én az égre néztem és sóhajtottam egyet.

- Ez egy hosszabb történet – kezdtem komoly hangon –, Az előző suliban volt egy barátom. Annának hívták. Az első nap legjobb barátok lettünk, és össze voltunk nőve. Aztán ez szép lassan megváltozott. Én megosztottam vele mindent. Ő viszont ezeket mindig elmondta mindenkinek. Nem egyszer beszélt ki a hátam mögött, és mindig úgy alakította a dolgokat, hogy ő legyen az áldozat, és én legyek a hibás. És sosem engedte, hogy másokkal barátkozzak. Ő mindenkivel jóban, volt és sokszor éreztette ezt velem. De nem hagyta, hogy én is legyek egy kicsit másokkal mert akkor én vagyok a bunkó, hogy nem vagyok vele. Nem egyszer hangoztatta a különböző hibáimat, másoknak és kitalált nem túl szép dolgokat is rólam. Kínos kis kori sztorik, hasonlók. Egyszer például elmondtam neki, hogy az egyik osztálytársam tetszett nekem másnak pedig ők már együtt is voltak. Szép lassan realizáltam, hogy manipuláltam. Mielőtt elköltöztünk, már nagyon nem akartam vele beszélni. Az utolsó napján a sulinak megmondtam neki, hogy nem akarok vele soha többé beszélni és, hogy mi bajom van vele. Ő természetesen ígérgette, hogy meg fog változni és sajnálja meg minden. Egy pillanatig elhittem. De eszembe jutott minden más. Én mondtam, hogy nem érdekel. Ő erre egyből feladta a "jaj bocsáss meg" álcáját és elkezdte mondani, hogy mindig csak kihasznált, hogy én mennyire vak voltam, hogy csak most látom ezt és hasonlók. Nem tudom mi lett volna velem, ha nem költözünk el. - fejeztem be. Örs bátorítólag megfogta a kezemet.

- Már nem kell emiatt aggódnod. Ha bárki ilyen mer lenni veled annak szép ellátjuk a baját a srácokkal - én hálásan mosolyogva néztem rá.

- Köszönöm - mondtam és visszanéztem az égre. Egy kis ideg csendben voltunk egymás mellett és csak néztük az eget. Nem az a kínos csönd volt hanem egy kellemes.

- Nézd hullócsillag! - kiáltott fel Örs. Hála az égnek én is láttam. Kettő ment el egymás felett. Az egyik meglepően fényes volt és egész hosszú volt másik viszont halvány és rövidke.

- Azta! - mondtam -Nem hittem volna, hogy még vannak hullócsillagok.

- Én sem - Örssel egymásra mosolyogtunk.

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem . -szorítottam meg a kezét amit még mindig fogtam.

- Ugyan, ez a barátok dolga nem? ÉS én is köszönöm, hogy itt vagy nekünk Hullócsillag. – Én elmosolyodtam a becenév hallatán. Ezután már nem sokat beszélgettünk, csak néztük a csillagos eget.

------------------------------

Köszönöm a bétázást Bodzsi2010, .