El is indult meg a nevetgélő hármasunk afelé a rejtélyes kínai kajálda felé. Nem volt messze és egész jól elbeszélgettünk. Zoé mesélt a suliról és úgy látszik tényleg van egy srác aki ceruzahegyezőként "dolgozik" a suliban. Viszonylag olcsón ceruzánként tíz forintot kér, amennyiben a ceruzában el van törve a grafit vagy ami benne van, azt harminc forintért vállalja. Igencsak érdekesnek ígérkezik a suli. Viszont a nagy beszélgetés közben meg is érkeztünk az étteremhez. Bemenve nem volt nagy de jó illat volt. Rajtunk kívül voltak hárman de ezen annyira nem csodálkoztam délután fél négykor. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk. Mindannyian ráment kértünk azaz Örsék azt mondták, hogy olyat egyek első alkalommal. Én és Örs csirkéset Zoé pedig rákosat evett. Amikor kihozták egész jól nézett ki.

- Hát egészségetekre. - mondtam és beleettem a levesbe. Viszont ez elsőre nem sikerült ugyanis az evőpálcikákkal szerencsétlenkedtem – Hogyan eszik a levet egyáltalán pálcikákkal? - csodálkoztam.

- Megmutassam, hogyan kell fogni? - kérdezte nevetve Zoé.

- Aham.

Öt perc szerencsétlenkedés után végre tudtam enni viszont az ízre nem számítottam. Borzalmas volt. Próbáltam kulturált módon kiköpni de Örs és Zoé arcából ítélve ez nem teljesen sikerült.

- Nem ízlik? - kérdezte Örs annyira finoman amennyire egy visszatartott röhögéssel lehet. Megráztam a fejem és amint kint volt a számból az undormány nyúltam is a vizemért leöblíteni.

- Ez borzalmas. - jelentettem ki mire a többiek csak nevettek.

- Itt kése máshogy csinálják a kajákat mint a kínai éttermekben, plusz a rámen az japán kaja és nem kínai. - itt már én is nevettem.

- Azért ezután eszünk egy rendes kaját, ugye? -néztem bociszemekkel kettőjükre.

- Persze de előbb mi megesszük. - kaptam a választ ami kissé megdöbbentett.

- Ti szeretitek ezt?! - böktem rá az előttem lévő tányérra.

- Persze majd te is hozzászoksz. - bólogatott Zoé.

- Persze. - mondtam egy rakat kétkedéssel a hangomban.

A borzalmas kínai kajálda után, szerencsére tényleg beugrottunk és ettünk egy pizzát, legalábbis a nagy részét én ettem meg. Ezután sajnos el kellett válnunk Zoétól mivel hazaindultunk és ő is de ő pont az ellenkező irányban lakik mint mi Örssel.

- Holnap hazajönnek a haverjaim, és szívesen bemutatnálak nekik. Van kedved hozzá? - kérdezte kissé félve ami irtó cuki volt. Úristen, miért gondolok ilyenekre?

- Persze szívesen. - mondtam, azonban még a ház előtt egy jó fél órát elbeszélgettünk miután ténylegesen bementem. Otthon a vigyorgó szüleim.

- Aranyos srác. - mondta apa mire én csak a fejemet tudtam fogni. Anyáék imádják túlgondolni a dolgokat amennyiben fiúkról van szó. Régen a volt fiúmmal mikor együtt voltunk egy konkrét fan klubbot hoztak létre (lehet egy kicsit túlzok de kábé tényleg az volt). A szüleimet inkább hagytam a mindenféle elméletükkel és megnéztem, hogy mit csinál az öcsém. Egy haverjával játszott a ps-n. A költözés csak többek között volt a szüleim állásajánlata miatt. Egy másik oka, hogy pont Budakeszire költöztünk az az volt, hogy Boti még régebben megismerkedett egy táborban egy Soma nevezetű gyerekkel aki Keszin lakott, és legjobb barátok lettek, de a távolság miatt alig találkoztak így eléggé meglepett, hogy mennyire jóban vannak még mindig. Ez a Soma volt itt nálunk. Jó volt az öcsémet, így látni.

- Jó játékot srácok! - köszöntem nekik majd mentem fel a szobámba. iWiW-en megint csak kaptam néhány értesítést. Zoé jelölt barátnak és egy régi barátom is írt. Zoé jelölése után pedig egy kiadós traccsparti következett a régi barátommal.

------------------------------

Kicsit késtem a résszel de most meghoztam. Köszönöm a bétázást Bodzsi2010, .