A téli nap hűvös fénye keltett. Végre itt a téli szünet! Rohadt hosszú volt a suli idáig. Ásítva nyújtózkodtam egyet, a kezem viszont megakadt valamiben.

Odakaptam a szemem, és egy alakot láttam mellettem. A másodperc tört része alatt felültem. Amint eljutott az információ a fejembe, hogy csak Zoé az, és nincs semmi baj, pihegve feküdtem vissza a párnámra. Nem mintha elfelejtkeztem róla vagy bármiről ami tegnap történt, csak nem vagyok hozzá szokva, hogy nem egyedül alszom az ágyamban.

Ahogy a hátamon feküdtem, a plafont bámulva, újrajátszottam az egész tegnap estét a fejemben. Újra, újra és újra. Rám jött a késztetés, hogy a levegőbe rugdossak és belesikítsak a párnámba, de nem akartam felkelteni Zoét, így elvetettem az ötletet. Végül nem bírtam, és egy néma sikítással elkezdtem rúgkapálni mint egy ötéves.

El nem tudom mondain milyen jól éreztem magam. Hiszen Örs megcsókolt! Ezt még mindig nem tudtam teljesen elhinni. Mosolyogva fúrtam bele az arcomat a párnámba.

Úgy egy fél óra múlva Zoé mocorogni kezdett mellettem, én addigra már előszedtem a laptopom és néztem az osztálycsoportban kibontakozó drámát. (Az egyik osztálytársamat éppen megcsalta egy 12.-es csaj)

- Jó reggelt álomszuszék! - vigyorogtam a Zoéra amint észrevettem a mozgolódását.

- Mhm... - húzta a fejére a takarót. Elnevettem magamat, és finoman lejjebb húztam a paplanát.

- Ideje felkelni – mondtam kedvesen, és megráztam szegény barátosném vállát. Ő csúnyán rám nézett és átfordult a túloldalára.

- Aludni akarok – morogta. Egy fantasztikus ötlet révén gyorsan lemásztam az ágy végébe, és megcsikiztem Zoé talpát. Tudni illik, hogy van a bal talpán egy nagyon csikis pont, amit még egy régebbi csiki-csata révén találtam meg.

- Hé! – húzta vissza a lábát Zoés, majd felém rúgott. Kicsin múlott, hogy a lába nem talált orrba.

- Hát így kell köszönteni azt, aki csak fel akar téged kelteni? - tettetem a felháborodást.

- Így kell köszönteni azt aki bunkón kelti fel a legjobb barátját – ült felásítva. Megdörzyölte a szemét, és fáradtan rámnézett.

- Nem is volt ez olyan bunkó!

- De igen, mázlid van, hogy nem pohár vízzel keltettél – nézett felháborodottan. – Akkor elképzelni nem tudod mit kaptál volna tőlem!

- Köszi az ötletet! - vigyorogtam rá, nem törődve a fenyegetésével..

- Rohadj meg – feküdt vissza Zoé, de már nem próbált meg visszaaludni. – Mit csinálunk ma?

- Nem tom. Nemrég nyílt meg a korcsolyapálya, kimehetnénk oda, ha a srácok is belegyeznek.

- Nem rossz ötlet – egyezett bele Zoé.

Egy óra múlva már mindketten felöltözve, és reggelivel teli hassal ültünk le a laptopom elé. Az idő fél tizenegyhez közeledett. Megnyitottam a csoportunkat és elkezdtem bele pötyögni.

Bora

11:15 koripálya?

Dani

Ott leszek

Roni

Oké

Örs
Egy kicsit késni fogok de jó

Bence

👍

Dani

Zoé?

Bora

Velem van

Jön ő is

- Akkor ez meg is van – néztem fel Zoéra.

- Esetleg a szüleid el tudnak vinni minket? Csak még jó lenne hazaugrani a korimért.

- ANYA! – kiabáltam. Elcsuktam a laptopot míg vártuk, hogy feljöjjön.

- Ne kiabálj! – szidott le anya miközben benyitott hozzánk. – Mit szeretnél?

- El tudsz vinni minket Zoéhoz, majd a koripályára kocsival? – próbáltam kiskutyaszemekkel javítani az esélyeimet. Anyának határozottan nem az anyataxi a kedvenc munkája. Ő csak sóhajtott egyet, ahogy végignézett a szobámon.

- Előbb rakj rendet – mondta -, de ezt azelőtt kellett volna megcsinálnod hogy áthívod Zoét.

- Tegnap előtt kitakarítottam – védekeztem, hátha megúszhatom a pakolást. Szegény Zoé csöndben hallgatta a beszélgetést.

- Hát akkor ideje megtanulnod, hogy ne szórj szét utána mindent megint.

- Engem nem zavar, nálam is ez van – próbált engem védni a barátnőm.

- Lehet, de engem igen. Plusz gondolj a bogárkolóniákra amiket hagyott elterjedni – mutatott rá a jó édes anyám.

- De anyaaa! – könyörgően néztem rá hátha mégis megadja magát, vagy legalább nem Zoé előtt éget engem. - Nem is annyira durva! - Zoé feladta, és elkezdett röhögni mellettem.

- Nincs de, csináld meg és utána mehetünk is – szögezte le anya ahogy kiment a szobámból.

- Anyaaa! – hisztiztem a már csukott ajtónak. Zoé csak tovább szórakozott rajtam

- Azt hiszem ezt a kört az anyukád nyerte – nevetett a barátosném.

– Ja, úgy tűnik – adtam fel. Szomorúan néztem az ajtóra, majd a jobb napokat is látott szobámra.

- Igen, úgy tűnik – bólintott Zoé két nevetés között.

Egy negyed óra alatt szerencsére elkészültünk a rendrakással. Utána gyorsan összeszedtem a cuccomat és mehettünk is. Útközben beugrottunk Zoéékhoz is aztán mentünk a pályához. A piactéren állították fel a korcsolyapályát, így anya kirakott minket egy közeli utcában.

Odasétáltunk a pályához, és szembetalálkoztunk Bencével és Danival. Ők a jégről jöttek le köszönni nekünk.

- Sziasztok! – integettem feléjük Zoéval az oldalamon.

- Hali! – köszönt Bence amikor már rendes beszélgetőtávolságba értünk.

- Sziasztok! Titeket elhoztak? - nézett Dani gyanúsan a még nem kipirosodott arcunkra.

- Aha – bólintottunk.

- De jó dolga van valakinek – fintorgott egyet Dani. Bence a pók ösztönjével már közbe is szólt volna, nehogy kitörjön egy veszekedés, de én leintettem. Egy ki szórakozás sosem árt nekünk

- Hát igen – válaszolt Zoé – ezért kell olyanoknál aludni akiknek ilyen jó szülei vannak.

- Mit akarsz ezzel mondani Schiszler? – lépett közelebb kissé fenyegetően Dani. Én elröhögtem magam. Ez jó lesz.

- Srácok, légyszi! – próbálta szétválasztani őket Bence, ami elég esélytelen volt.

- Azt, hogy Borának jobbak a szülei, mert ők legalább hajlandóak elvenni a gyereküket ha megkérik őket – vigyorgott Zoé.

Tovább nevettem a veszekedésükön, tudtam, hogy egyikük se gondolja komolyan amit mond így nyugodtan nézhettem a mozit. Dani viszont úgy tűnt mondott valami csúnyábbat, mert nevetve elkezdett futni. (A koriban egészen hasonlított így egy pingvinre.) Zoé egy pillanatot sem vesztegetett, és rohant is utána.

Dani okosan cselekedett, mert egyből ment is fel a pályára. Zoé inkább nem kockáztatta meg, hogy bakancsban elssen, így az egyik pad felé vette az irányt. Rekordidő alatt vette fel a korcsolyáját, és ment Dani után a pályára.

- Miért is próbálkozom? – rázta a fejét csalódottan Bence. Megértően megpaskoltam a vállát.

- Igyekszel vigyázni rájuk. Aminek örülök, mert így nem nekem kell – mondtam nyugodtan. - De szerintem nincsenek annyira hülyék, hogy túltolják.

- Ja, talán igazad van – sóhajtott – felmegyünk?

- Menjünk.

Gyorsan felvetetem a korcsolyámat, ami egy sima csupa fehér fűzős kori. Megvártam amíg Bence is felveszi a sajátját (egy rohadt menő hokis korcsolya, rohadjon meg hogy ilyenje van), és felmentünk a jégre.

Zoé Danit üldözte, Bence pedig engem követett. Rajtunk kívül alig volt néhány ember aminek nagyon örültem. Bemelegítésnek mentem pár kört a fal mentén. Amint magabiztosabbnak éreztem magam, felgyorsítottam és beljebb mentem. Tíz perc után megálltam középen körülnézni mi történt és, hogy mindenki egyben van e.

Zoé és Dani befejezte a veszekedést, és most Dani próbálta tanítani a megállást a barátosnémnak. Bence lement a pályáról és az éppen megérkező Ronival beszélgetett. Mellettük pillantottam meg Örsöt. A pillangókat egyből megéreztem ahogy szemkontaktust csináltunk. Azok a szemek... A fehéres téli fényben leírhatatlanul ragyogtak.

- Sziasztok! – szerencsétlenkedtem le magam a pályáról Örsékhez.

- Szia! – ölelt át egyből Örs, és adott egy puszit a homlokomra. Elvörösödve lehajtottam a fejemet.

- Menjetek szobára – mormogta Roni. Bence már reflexből tarkón csapta. Roni dühösen nézett Bencére, a fájó pontot dörzsölgetve. Örssel egyszerre kezdtünk el röhögni.

Megvártam amíg Örs felvette a koriját, és felmentünk a pályára. A kedvenc énekesem magabiztosan korcsolyázott, előre sprintelt majd visszafordult és megállt előttem. Amikor megállt, elborított engem a jégdara.

- Milyen felvágós ma valaki – poroltam le magam.

- Ilyen napom van – vonta meg a vállát Örs. Nem bírtuk tovább, elnevettük magunkat. Kézen fogva mentünk oda Zoéékhoz.

- Sziasztok! – köszöntem nekik. Zoé abban a pillanatban esett fenékre mikor megálltam előtte.

- Heló! – nézett fel a jégről. Egy kiscicára emlékeztetett, ahogy ott ült.

- Jól haladsz! – nevetett Örs.

- Kösz - Zoé sziszegve felállta, és leporolta magát.

- Ezt leszámítva egész jól haladsz – dicsérte meg Dani. Gyorsan kezet rázott Örssel, és intett Roninak is aki a fal mentén ügyetlenkedte magát hozzánk.

A dobosunk egy kézzel a korlátba, a másikkal pedig Bencében kapaszkodott. Féltem melyik pillanatban csuklik össze az egyik lába, és esik orra.

- Nem nagyon korcsolyáztál még – állapítottam meg amikor ideértek.

- Szép munka Sherlock – fintorgott rám Roni (nem hibáztatom, én is ezt mondtam volna).

Mellettem Örs, Dani és Zoé is sejtelmesen vigyorgott. Egyből rosszat sejtettem. Mielőtt még igazán felfoghattam volna mi történik Roni elengedte Bencét és elsuhant mellettem, és kibillentett az egyensúlyomból. Pördültem egy aprót, és egy kis sikkantással a jégre estem.

- Hé! – pattantam fel és utána siettem. Roni röhögve megfordult és hátrafelé korizva menekült tovább. Bemutattam neki. Rohadjon meg, hogy így megprankel. ÉS a többiek is, hogy nem szólnak semmit.

Örs odajött mellém mellém - Azért kérlek ne verd a felismerhetetlenségig.

- Ha ha! Téged foglak előbb, ha legközelebb sem szólsz – löktem finom arrébb Örsöt.

Szegény nem számított rá így eldőlt abba az irányba amerre löktem. A mellette korcsolyázó Danit is vitte Örs magával. Egy ilyen dominó esésen még nevettem is volna, de Dani mellett egy öt éves kislány (elég láthatóan kezdő) próbált korizni. Két rá eső tinédzser srác tuti össze törte volna. Ahogy realizáltam a közeledő katasztrófát kiült a rémület az arcomra. Az egyetlen szerencsém a mindenre figyelő Bence volt. Amint megérezte a bajt, rohant (vagy inkább siklott?) is. Arrébb húzta a kislányt, még éppen időben. Örs és Dani egymásra estek, és elterültek a jégen. Az egész pár pillanat alatt zajlott, le de perceknek érződött.

- Szállj le rólam – tolta le magáról Örsöt Dani. Az énekesünk felkászálódott a jégről és felsegítette Danit is. Egyikük sem vérzett így odamentem Bencéhez és a kislányhoz.

- Jól vagytok?

- Igen – válaszolt a kislány. Megnyugodtam a válaszára. Bence rám pillantott, hogy innentől ő intézi a lányt. Én hálásan bólintottam. Óvatosabban kellene másokat lökdösnöm.

- Ti megvagytok? - mentem vissza Örsékhez.

- Aha – Dani kissé sértődötten válaszolt – Figyelj jobban, majdnem letaroltuk a kiscsajt – mutatott Bencéékre.

- Igen, ezt elcsesztem – hajtottam le a fejem megbánóan – Bocsánat.

- Semmi baj Hullócsillag, csak legközelebb figyelj jobban – emelte fel az államat Örs.

- Oké – bólintottam. Annyira imádtam ezt a mozdulatot, ahogy felemelte az államat. Lehet, hogy nem mindenki ért velem egyet, de ezért már megérte. Remélem Zoé csinált erről képet.

- Akkor folytassuk, egy fokkal nyugodtabban – mosolyodott el Örs.

- Támogatom – jött vissza mellénk Roni Zoé társaságában. Mindkettőjük csupa jégdara volt, gondolom Ki tud nagyobbat esni?-t játszottak.

Majdnem rá szóltam Ronira, hogy ő kezdte és az ő hibája, de Örs intő pillantása miatt inkább annyiban hagytam.

Helyette Zoé felé fordultam, és mielőtt megszólalhattam volna válaszolt nekem – Van képem, ne aggódj – suttogta. Elnevettem magam, annyira örülök, hogy megismerhettem ezeket az embereket.

- Bora! – szólt Bence figyelmeztető hangon. Fel sem tűnt, hogy visszajött.

- Hm? – néztem rá.

- Vérzik az orrod.

Az orromhoz kaptam a kezemet, és a világoskék kesztyűn meg is látszott a vér foltja. Dani egy zsepit nyújtott felém, amit gyorsan az orromhoz nyomtam.

- Üljünk le – karolt át Örs. Láttam az aggódást a szemébe.

- Nincs semmi bajom, de oké.

Tényleg nem éreztem, hogy bármi bajom lenne. Örs nem válaszolt semmit csak lekísért a pályáról, és leültünk a cuccainkhoz. Elővett a táskájából egy csomag zsepit és a kezembe nyomta.

- Biztos, hogy minden oké?

- Igen, valószínűleg csak légnyomásváltozás vagy valami – vontam vállat.

Hamarosan elállt az orrvérzés és visszamehettünk a pályára. Innentől már mindenki kicsit finomabban fogócskázott, és lökdösődött.