- Uno! - raktam le egy sárga nyolcast a kupac tetejére.

- Szép! - dicsért meg Örs. A szobájában voltunk, nemrég jöttünk haza suliból - De nem elég jó. Húz fel négyet és zöld. Ja és Unó.

- Bocsi, de ezt megnyertem - csaptam le az utolsó kártyámat ami egy +4 -es volt. Rávigyorogtam és kinyújtottam a kezem. Ő kissé szomorú arccal elfogadta.

- Ez a tizenegyedik kör volt, ugye?

- Pontosan. – bólintottam határozottan - Játszunk még?

- Azt hiszem ennyi vereség elég volt egy jó darabig - kezdte elpakolni a kártyákat.

- Ha te mondod, én élvezetem – vontam meg a vállam és segítettem neki.

- Én is, de te ***** jó vagy benne.

- Tudom - emeltem fel büszkén a fejem.

- Mutathatok valamit? - rakta félre Örs a kártyás dobozt és odasétált a gitárjához.

- Persze.

Felálltam a földről és Örs mellé ültem az ágyra. Ő vett egy mély levegőt, és elkezdett játszani.

- Várom a reggel illatát, hogy a hűvös szellő fújjon át változzon a légkör, legyen már felhő tisztaság...

A dal gyönyörű volt. Örs hangja pedig csodálatos. Nagyon nehéz elhinnem, hogy ilyen fiatalon ennyire tehetséges.

Örs befejezte a dalt, én pedig azonnal elkezdtem tapsolni.

- Ez **** jó! Hogy csinálod?

- Nem tudom, csak úgy jön. De akkor tetszett? - nézett rám kissé elbizonytalanodva, és félve. Látni lehetett, a bizonytalanságot rajta. Ritkán látom ezt az oldalát, Roniékkal pedig még nem is láttam. Általában igyekszik a boldog, semmivel sem törődő laza oldalát mutatni. Pedig imádom amikor ilyen. Őszintébb mint máskor.

- Elmondani sem tudom mennyire! - öleltem át. Éreztem, hogy ellazult, és visszaölelt.

Magamba szívtam azt a saját édeskés, fenyő illatát. Hagytam hadd öleljen addig amíg akart, nekem is jól esett, úgyhogy én sem húzódtam el. Egy idő után ellazult a karja és kicsit kihúzódott az ölelésből. Én is elengedtem.

- Az apukáddal tudtál beszélni? - kérdeztem Örsöt.

- Igen - kezdte el mosolyogva -, Még a szünetben beszéltem vele. Kiderült, hogy neki is hiányzott már a közös csillagnézés, és csak amiatt nem kérdezte meg mert azt hitte már nem szeretném csinálni, mivel kinőttem vagy valami. De ezt sikerült tisztáznunk.

- De jó! És ki tudtatok menni?

- Szerencsére, igen. Az volt az érdekes, hogy amikor beszéltem vele erről akkor az ég egész felhős volt, de amikor befejeztük az ég is kitisztult. Úgyhogy kaptunk az alkalmon és kimentünk. Nagyon jó volt - fejezte be, kicsit elmerengve a végén.

- Nagyon örülök! - mosolyogtam rá.

- Várod már a bált? - váltott témát Örs.

- Aha, bár ez a kötelező tánc kicsit elcseszi.

- Ugye? Nem értem miért kell így erőltetni ezt. Mármint nem elég majd szalagavatóra megtanulni azt?

- Szerintem is elég felesleges ilyen korán ezt megtanulni. Amúgy te jelentkeztél díszíteni? - kérdeztem.

- Lehetett jelentkezni? - nézett ugyanazzal az arccal amivel azon szokott meglepődni, hogy volt házi.

- Még mindig lehet – nevettem el magam - A 12.A terme mellett van a lista.

- Ott mostanában nem voltam - gondolkozott el egy pillanatra - Nem tudom, hogy megyek e. Te fogsz?

- Zoénak kötelező volt, úgyhogy megígértem neki, hogy nem kell egyedül szenvednie - vontam meg a vállam.

- Akkor lehet megyek. Ha t- ti is ott lesztek.

- Az jó lenne! - vigyorogtam rá - Több ember több segítség, hamarabb végzünk úgy, és akkor nem kell annyit szenvedni.

- Csak ha nem hülyéskedjük el az egészet - nézett rám, és igyekezett komolyabb arcot vágni. Nem jött össze neki.

- Igyekezz majd azért.

- Megpróbálok.

- Ígéred? - nyújtottam neki a kisujjamat.

- Ígérem - kulcsolta bele az övét. Amint a pillanatnyi ünnepélyes hangulatnak vége lett elröhögtük magunkat.

- Fel fogsz lépni majd? - kapkodott levegőért Örs.

- A bálon? Nem tudom. Lehet de nem vagyok benne biztos.

- Szerintem nagyon jól menne. Az énekhangod majdnem olyan jó mint az enyém - húzta ki magát a végen.

- Aha, csak majdnem? Emlékeztetnélek kéne, hogy ki tud itt rendesen angolul énekelni? - vágtam vissza.

- Kösz nem kell - adta meg magát.

- De most komolyan, szerintem nagyon jól csinálnád ha fellépnél Hullócsillag.

- Ha te mondod. Bár kicsit aggódok, hogy nem tetszene az embereknek. - kezdtem el az ujjaimat tördelni.

- Állj állj, figyelj ide - fogta meg a kezem és a szemembe nézett - Rohadt jól énekelsz. Még nem találkoztam senkivel aki ennyi idősen ilyen szinten lenne. Amiatt pedig nem kell aggódnod, hogy a többiek mit gondolnak. Egy abszolút nem számít, szerintem csodálatos vagy. Kettő a műfajt a többség szereti, vagy kibírja úgyhogy tényleg nem kell aggódnod.

Majdnem elsírtam magam ott. Rengetegszer aggódok amiatt, hogy nem éneklek elég jól. És eddig senki nem tudott ilyen jól meggyőzni az ellenkezőjéről, de Örsnek valahogy sikerült. Nem tudom pontosan miért, talán az a hihetetlen mértékű őszinteség a hangjában, vagy talán a hasamban lévő pillangók amiatt, hogy csodálatosnak hívott.