„AWS és két idióta" csoportból értesítésed jött – villogott a telefonom. Úgy imádom, hogy folyton ezek keltenek fel.

Zoé:

Sziasztok

Anya el akar küldeni vásárolni és nincs kedvem egyedül menni

Valaki elkísér?

Ersch:

Most?

Zoé:

Aham

Én:

Én tudok menni

Mindjárt felkelek

Ersch:

Én is

Dani:

Én és Bence is tudunk menni

Zoé:

Köszi skacok

A tesconál találkozunk fél óra múlva?

Ersch:

Nekem jó

Én:

Nekem is

Dani:

👍

Zoé:

Ronihoz beugrok odafele menet

Sztem még alszik

Nagy nehezen kikeltem az ágyból, és felöltöztem. Egy fekete hosszú ujjút vettem, felé egy szürke zenekaros rövid ujjút. Hozzá egy szakadt farmert és a nadrágomra egy láncot raktam. Semmi extra, mára tökéletesen megteszi.

- Jó korán keltél – jegyezte meg anya mikor lementem reggelizni. Az órára néztem, még csak fél tizenegy volt.

- Aha, a srácokkal megyek boltba. - mondta kissé nyúzott hangon.

- Vigyázz magadra, ne maradja túl sokáig – darálta le a szokásosat anya.

- Rendben van. Szia! - köszöntem el. Első nap az őszszünetből! Végre.

- Bocsi! - mondta rutinból amikor nekiszaladtam valakinek.

- Semmi baj – nevetett rám egy ismerős hang.

- Örs?

- Hellóka!

- Te rám vártál?!

- Aham.

-Miért nem írtál? Akkor nem húztam volna annyit az időt anyával – fogtam a fejem.

- Nyugi, nyugi. Én is csak most jöttem ki a házból. - veregette meg a vállamat ahogy elkezdtünk sétálni az utcán. Én kínomba kissé elvörösödtem.

- Bocs, nemrég keltem.

- Hát az látszik – nézett végig rajtam Örs.

- Kösz – tettettem sértődöttséget.

- Na, ne sértődj meg már – karolt át. Enyhülve rámosolyogtam majd eszembe jutott valami. A Tesco nincs túl messze tőlünk, úgy negyedóra sétálva.

- A vesztes tartozik a másiknak egy csokival! - kiáltottam el magam és kezdtem el rohanni. Örs egyből kapcsolt és futott utánam. Viszonylag ugyan olyan gyorsan futunk így elég szoros volt a verseny. Úgy tűnik az állóképességem lehetne jobb is mivel a vége fele kezdtem kicsit kifulladni. Lihegve értem a Tesco elé. Örs már oda ért egy perccel ezelőtt így volt egy kis ideje kifújni magát.

- Na milyen csokiról is volt szó? - vigyorgott rám. Én próbáltam levegőt venni és nem elnevetni magamat.

- Sziasztok! - integettek nekünk a többiek akik a másik irányból sétáltak erre.

- Hali! - ugrottam volna Zoé nyakába, ha éppen nem futottam volna ki a belemet pár perccel ezelőtt. Mind a hatan ott voltunk, ami ilyen korán meglepően szokatlan volt. Mármint még mindig dél előtt volt. Úgy tűnik még Roni is ébren volt. Bár kicsit nagyon zombinak nézett ki. Amit szokásomhoz híven meg is említettem.

- Halika zombika! – köszöntem neki. Ő fáradtan elmosolyodott és megforgatta a szemét.

- Na mit kell venni? – csapta össze a kezét Bence.

- Öhm, kell kolbász, kenyér, sonka, sajt, répa, és valami édesség.

- Jól hangzik. Mehetünk? – kérdezte Örs. Mindenki bólogatott és nevetve vetettük bele magunkat a megszokott tömegbe. A srácok előre mentek, én viszont akartam beszélni Zoéval egy kicsit.

- Na mi az? Mondtad, hogy van mesélni valód – nézett rám izgatottan.

- Szóval, - kezdtem – az volt, hogy tegnap Örs megkérte, hogy legyek a párja a bálon! És tök cuki volt. Direkt eljátszva mint egy herceg adta elő. – meséltem suttogva. Zoé vigyorogva nézett rám.

- És, igent mondtál? – kérdezte.

- Persze, hülye lettem volna mást mondani – mosolyogtam én is.

- Miről folyik a szó lányok? – szólalt meg Dani mögülünk mire én majdnem szívrohamot kaptam. Reflexből megfordultam és megütöttem.

- Basszus, te a frászt hoztad rám – mondtam kissé lihegve -, és bocsi. Nem akartalak megütni.

- Áh, nem probléma – legyintett – jó kemény öklöd van – fogta az arcát. Beszélgetés közben próbáltuk megkeresni a többieket. Átvágva jó néhány soron, kicsit megálltunk a legóknál (mármint ki nem szeret legót nézegetni?) aztán egy tíz perc után megtaláltuk a srácokat. És közben még sikerült is beszereznünk a cuccok nagy részét. Már csak a kenyér kellett.

- Na és hol van a kenyér? – kérdeztem a többiektől mivel még nem nagyon voltam a Tescoban.

- Asszem arra – mutatott Örs balra. Én mit sem sejtve indultam el az általa mutatott irányba.

- Jöttök? – fordultam hátra. Ez viszont hiba volt mivel sikerült beleütköznöm egy polcba. Mármint nem azok a rendesek, hanem egy olyanba amit csak azért is az út közepére raknak ki. Őszintén nem értem miért. Viszont én nekimentem, és a kissé saras időnek és a viszonylag csúszós padlónak köszönhetően elcsúsztam. Megpróbáltam megkapaszkodni a legközelebbi dologban ami egy csokis doboz volt. A végeredmény az lett, hogy csokikkal körülvéve ülök a padlón, és szétröhögöm a belem.

- Meg vagy? – jött oda hozzám Bence és Örs. Én a nevetés közben bólogattam. Roni velem együtt nevetett, Dani pedig igyekezte nem elröhögni magát, és Zoéval elkezdte felszedni a csokikat. Egy öreg néni rosszalló pillantásokkal ment el mellettünk.

- Ez szép volt! – veregette meg a vállam Roni.

- Köszi Zombi. – mondtam amint levegőt tudtam venni.

- Hé! – kiáltotta, én pedig bölcsen el kezdtem futni. Roni jött utánam. Szegény többiek, otthagytuk őket pakolni. Egy öt perc után Ronival kiegyeztünk egy döntetlenben. Én igyekszem nem hívni őt Zombinak ő pedig abbahagyja az üldözésem. Majd meglátjuk mennyire tudom betartani.

- Szerinted hol lehetnek Örsék? – néztem körül tanácstalanul.

- Halványlila gőzöm sincs – vonta meg a vállát. A tisztálkodószereknél voltunk úgyhogy jobb ötlet nem lévén elindultunk a kenyerekhez. Szerencsére Roni többnyire tudta az utat, úgyhogy csak egyszer tévedtünk el. Aminek a következtében végül megtaláltuk a többieket.

- Sziasztok! – integettem nekik.

- Hali!

- Na ki nyert?

- Döntetlen lett – tártam szét a karom.

- Viszont lehet fizetni kéne – jegyezte meg Bence.

- Ja, nem rossz ötlet.

Nagy nehezen fizettünk (csak kicsit nagyon szenvedtünk az apróval) és kikeveredtünk a boltból.

- Hát ez fárasztó volt – sóhajtott Dani.

- Nekem mondod? – néztem rá – Én futottam ide és ott is futottam egy jó adagot.

- Így jár az aki nem bír nyugton ülni – mondta Zoé – viszont nekem ezt most haza kell vinnem. Anya már zargat, hogy hol kések.

- Akkor majd délután beszélünk. Sziasztok!

- Szisztok!

- Csáó!

- Később találkozunk!

Örssel együtt elindultam haza. Főleg csöndben voltunk. Nekem nem jutott eszembe, hogy most hirtelen miről beszélhetnénk, meg kellemes volt a csend. Ő is hasonlóképp érezhette mert ő sem törte meg a csendet. Aminek nagyon örülök, mert jól esett egy kis pihentető gondolkozás az eddigi rohanás után.

------------------------------

Köszönöm a bétázást Succa13, Bodzsi2010.